Csütörtökön az Európai Parlament (EP) plenáris szavazásán a jobbközép Európai Néppárt (EPP) a szélsőjobboldali pártokkal együtt szavazott a néhány éve meghozott fenntarthatósági szabályok visszabontásáról. A Manfred Weber vezette EPP a legnagyobb EP-frakció ugyan, de egyedül senkinek sincs többsége,
egészen eddig elképzelhetetlen lett volna, hogy a Tisza Pártot is magába foglaló pártcsalád EP-frakciója a szélsőjobboldali (köztük fideszes) szavazatokra támaszkodjon a programja végrehajtásához.
A néppárti Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot tavaly az EPP mellett a szocialisták, liberálisok és részben a Zöldek választották meg, hagyományosan ezek a centrumpártok kompromisszumai által kialakított álláspontok jelentették a jogalkotásban is az EP pozícióját, csakhogy a tavalyi választás után az EP jelentősen jobbra tolódott, és lehetőség nyílt arra, hogy az EPP a tőle jobbra álló pártokkal szerezzen többséget.
Ezt Venezuela-koalíciónak is hívják, mert először egy a venezuelai helyzetről szóló, inkább szimbolikus parlamenti állásfoglalásnál történt meg, hogy az EPP a centrumpártok helyett a jobboldali és szélsőjobboldali frakciókkal szerzett többséget. Ehhez kellettek a szavazatok a konzervatív ECR (mások mellett az olasz Giorgia Meloni és a lengyel Jaroslaw Kaczyński pártcsaládja), a Patrióták (a Fidesz és más szélsőjobboldali pártok), valamint a Szuverén Nemzetek Európája (a német AfD és a Mi Hazánk frakciója) csoportjaiból.
A mostani szavazáskor két jogszabályt alakítanak át az úgynevezett „omnibus” csomagban.
A nagyobb vállalatok fenntarthatóságért tett lépéseinek beszámolásáról szóló jogszabály (CSRD), valamint a cégek átvilágítási követelményei (CSDDD) kerülnek a fókuszba. Utóbbi arról szól, hogy a cégek a beszállítóikat is ellenőrizzék, hogy például nem foglalkoztatnak az EU-ban tiltott gyerekmunkát.
Míg 2019 után az Európai Bizottság – akkor is Ursula von der Leyen vezetésével –, egy sor fenntarthatósági szabályt hozott és Green Deal keretében komoly lépéseket tett a zöld átállás felé, most a versenyképesség növelését szinte mindent fölülíró célként tűzték ki.
Az EPP és számos cég szerint az EU túlszabályozottsága akadálya a gazdasági növekedésnek, a kritikusok szerint azonban bár valós probléma a cégek adminisztratív túlterhelése, nem kellene a fürdővízzel a gyereket is kiönteni, ráadásul a gyors hátraarc miatt azok a cégek most rosszul járnak, amelyek komolyan vették a kötelezettségeiket, és komoly befektetéseket kezdeményeztek. Az egyszerűsítési tervet nem is előzte meg az egyébként kötelező konzultáció.
A folyamatban a tagállamokat képviselő az Európai Tanácsnak és az EP-nek kell a részletszabályokról megegyeznie, de amíg a kormányok kialakították az álláspontjukat, az EP-ben a tervezet októberben megbukott, mivel a szocialisták egy része végül leszavazta a tervezett szöveget.
Ezután a jogszabály jelentéstevője, vagyis aki a többség kialakításáért felel, a svéd néppárti Jörg Warborn elutasította a centrista pártok ajánlatát. Ugyan a szocialisták, zöldek és liberálisok letettek az asztalra egy általuk elfogadható kompromisszumos javaslatot, Jörg Warborn nem volt hajlandó közösen tárgyalni, hanem olyan módosításokat kezdeményezett, hivatalosan csak a Néppárt nevében, amiről tudta, hogy a tőle jobbra álló pártok támogatását is bírja.
A tárgyalások megbukása után a centrum abban reménykedett, hogy átszavazásokkal és a szélsőjobb sokszor mindenre nemet mondó attitűdjével nem lesz meg a néppárti többség, ám csalódnia kellett.
A csütörtöki szavazáson 382 támogatás mellett, 249 ellenszavazattal és 13 tartózkodással hivatalosan is megdőlt a tabu, hogy az Európai Néppárt a szélsőjobboldallal formálja az európai törvényeket. Warborn a szavazás után úgy nyilatkozott, az ő célja a cégek terheinek enyhítése. Feladata a többség megteremtése, az egészért pedig a szocialisták megbízhatatlanságát okolva.
A végső törvényszövegről most az Európai Tanáccsal kell az EP-nek megegyezni, de az elfogadott pozíció alapján jelentősen kevesebb céget érintenének a kötelezettségek és például a nagy cégeknek sem kell tervet készíteniük a klímaátállásukról.
A Fideszt is magában foglaló Patrióták Európáért-frakció „a káros” Green Deal lebontásának első lépését ünnepelte a szavazás kapcsán. Dávid Dóra, a Tisza Párt EP-képviselője kiemelte, a Tisza meghallotta a kis- és középvállalkozások panaszait, míg a DK-s Dobrev Klára szerint a jobboldali koalíció összefogott, hogy közösen tegyen szívességet a nagyvállalatoknak az emberek kárára.
Arról ugyanakkor nem beszélhetünk, hogy az EPP mostantól a szélsőjobbal lépett koalícióra.
Csütörtökön egy másik zöld célokat érintő szavazás is volt, a képviselők megegyeztek, hogy 2040-re 90 százalékkal csökkentse Európa az üvegházhatású gázok kibocsátását, amibe jelentős rugalmasságot is beleszámítottak. Itt a néppárti pozíció a centrumpártokkal közösen fölülírta a szélsőjobb javaslatait.
Bár az EP-ben megszokott, hogy egyes országok képviselői átszavaznak, a Manfred Weber vezette EPP a frakciófegyelmével a centrumpártokat és a szélsőjobbot kész egymás ellen kijátszani, hogy a saját pozíciójához többséget teremtsen, akkor is, ha ezzel a korábbi tabuk örökre ledőltek.
