Máig foglalkoztatja a helyi közvéleményt, mert nem sikerült megnyugtató magyarázatot találni a baleset okaira, a személyi felelősség kérdésében is sok a homály.
Nem meglepő, hogy a Netflix számára lengyel minisorozat készült az események alapján. A Heweliusz öt epizódban, több szálon próbálja rekonstruálni a történteket, s drámát forrasztani a feltárható mozaikokból. Ha nem feszélyezne, hogy megtörtént katasztrófát látunk, egészében elégedettek lehetnénk a felkínált feszültségmennyiséggel. Működik a tényfeltáró, idősíkváltó szerkezet, megrázóan életszerűek a tengeri tragédia képei, kellő nyomottsággal bolyonghatunk egy lengyel kikötőváros harminc évvel ezelőtti, ércesen rideg közegében, és rá tudunk csatlakozni izgalmas karakterekre is. Jan Holoubek rendező, Kasper Bajon forgatókönyvíró, Bartłomiej Kaczmarek operatőr és az egész stáb jó, nemzetközileg is kompatibilis munkát végzett.
Bizonyára még hatásosabb (akár igazi katarzisig fokozható) lehetett volna az alkotás, ha kétórás mozifilmben dolgozza fel témáját. Gondolkozzunk azonban pragmatikusan, produceresen! Ha feszesebb keretben nem születik nagyon erős mű, nem számíthat nagy közönségre, sok külföldi eladásra. A Netflix-sorozatok paraméterei között viszont az egész világot bejárhatja, mindenfelé lesznek jó néhányan, akikben nyomot hagy ez a lengyel történet a maga közegével együtt. Racionális, akár jónak is nevezhető döntés volt tehát sorozatban gondolkozni.
A baj csak az, hogy ehhez „időhúzásra” van szükség. Bár ez is konstans eleme a mai szériák többségének. Hozzá is szoktunk. Míg a mozifilmekkel szemben a pörgés az általános elvárás, a sorozatoknál lassan, szerteágazóan bontakozhat ki a cselekmény. Látvány persze mindig legyen, de a történetnek nem kell sietnie sehova. Erre meg is születtek „időhúzó” technikák, toposzok. A Heweliusz alapvetően kettőt vet be. Az egyik a katasztrófa eseményeinek visszatérő, elnyújtott ábrázolása. Aminek másodlagos (vagy inkább elsődleges?) célja a speciális effektusok villogtatása. Mi is meg tudjuk csinálni! Világszínvonalon dolgozunk! Lehet mereszteni a szemeket! Jogos a szakmai büszkélkedés, csak dramaturgiai funkció nélkül telik el vele összességében úgy háromnegyed óra. A másik nyújtópanel a családi gyász. Sírás, minden helyszínre cseppenő könnyek, gyerekszív fájdalma, szeretet, össztartozás, emlékidézés. Az egyik túlélőnél a sokk szűnni nem akaró rezgései. Ezekkel is elmegy nézhetően egy órácska.
A többi, vagyis a 120-150 perces mag viszont igazi dráma. Megbízható panelekben persze itt sincs hiány. Részben pedig a valóság, a megtörtént események szolgáltatják őket. A katasztrófa okainak vizsgálata bírósági tárgyalásban kulminálódik. A témából adódóan körbelengik egy szocialista termelési film kellékei: ki az igazi felelős a szerencsétlenségért, hol működik rosszul a vállalat? De a rendszerváltás után már nem egyszerűen politikai okokból kell egyeseket fedezni, belép az anyagi érdek kontra dolgozók konfliktus. Az állami érdekeltségű, de már tőkés alapon működő cég nem akar jóvátételt fizetni, ezért igyekszik a halott kapitányra és a legénységre hárítani a felelősséget. De van pozitív, „oknyomozó” hős, egy másik kapitány (Michał Żurawski lenyűgözően markáns alakításában), felbukkan mellette természetesen a tanácsadó kolléga-apa, a megvádolt személyzetet pedig zseniális csodabogár-ügyvéd óvja az igazságtalanságtól.
A sorozat azonban jól bánik az ismert elemekkel, és izgalmas, eredeti rétegek felé bonyolítja segítségükkel a drámát. Rengeteg érdek tárul fel, személyes kötelezettségektől, összefonódásoktól, a múlt szociális beidegződéseitől a gondatlanságon, kicsinyes bulikon át korrupciógyanús állami ügyletekig. Társadalmi és természeti kényszerítő erők. És a lezárás meglepő módon meghajlik előttük. A Heweliusz nem tesz igazságot. Nem mutat fel igazi felelőst. A sorozatban látott emberi és szervezeti kapcsolatok hálója abba az irányba terel, hogy a Rendszer működésében rejlik a tragédiák lehetősége. Ami az ügyvéd védőbeszédében még általánosabb bölcseletté artikulálódik: egy váratlan pillanatban összetalálkozik, és egymást erősítve pusztulást idéz elő sok kedvezőtlen tényező, amelyeket külön-külön általában valahogy kezelni tudunk. Más szóval, az Élet működése hordozza magában a katasztrófákat.
