Ez a név Albert Göring volt. Igen, ő annak a náci főkolomposnak, Hermann Göringnek az édestestvére, aki Hitler alvezéreként a német nácizmus által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűntettek egyik fő felelőse volt. A testvéröcs Albert azonban nem volt náci, mi több, támogatta a cseh ellenállást, életét kockáztatva mentette az üldözötteket, köztük szép számmal magyarokat is.
Nemrég a Mladá Boleslav-i Škoda autógyár múzeumában pillantottam meg portréját. A fényképről egy magas homlokú, kackiás bajszú arc nézett rám, legkevésbé sem tűnt elszánt ellenállónak. Életrajzából kiderül, hogy Albert Göring egy snájdig, igazi társasági úriember volt, akire, ahogy ma mondanák, buktak a nők. Négyszer nősült, harmadik felesége, Mila Klazarova az akkori idők cseh szépségkirálynőjeként is tündökölt. Ennél azonban lényegesebb, hogy a gépészmérnök végzettségű Albert – ellentétben militáns, fasiszta bátyjával – világ életében zsigerből elutasította a gyilkos nemzetiszocialista ideológiát. Olyannyira, hogy Hitler hatalomra jutása után tiltakozásképpen átköltözött Ausztriába, osztrák állampolgárságért folyamodott, majd a bécsi Tobis-Saschának, a kor egyik nagynevű filmgyárának lett a műszaki igazgatója. Az Anschluss idején, vagyis 1938-ban, miután Hitler csapatai bemasíroztak Ausztriába és a barna szenny elöntötte az osztrák fővárost is, Albert Göring már nemcsak szavakban protestált. Az akkori idők szégyenletes gyakorlatához tartozott, hogy a nácik nyilvánosan, a bécsi utcákon is megalázták a sárga csillaggal megbélyegzett zsidókat. Ekkor történt az is, hogy egy szerencsétlen idős asszony nyakába táblát akasztottak „piszkos zsidó” felirattal. Az arra járó Albert Göring felháborodásában átvágta magát a röhögő csőcselék-közönségen, s dulakodni kezdett két SA-rohamlegénnyel, hogy vessenek véget az alantas színjátéknak. Albertet persze leteperték, azonnal őrizetbe akarták venni, de végül elengedték – mint ahogy később, megannyi bátor tette után, neve és nagy hatalmú bátyja ezúttal is megmentette őt.
Albert akkor is tisztes polgár maradt, amikor exportigazgatóként a Škoda Művekhez került. Már azzal szemet szúrt, hogy német főnöktársaival ellentétben nem akasztotta ki a Führer képét irodájában, a karlendítős Heil Hitler helyett a köznapi osztrák Grüss Gott – Adj Isten – köszöntést használta, és mint érkezésekor mondott beszédében megígérte: kiállt cseh kollégáiért. Szavát betartotta, sőt annál sokkal többet tett. A német titkos rendőrség, a Gestapo gyanította, hogy a Škodánál ellenállási sejt működik, Albert pedig falazott számos szabotázsakcióhoz. Egyik cseh igazgató kollégáját – akiről a németek feltételezték, hogy az új Škoda-fegyverek tervrajzainak kicsempészésén mesterkedik – a dél-európai Škoda-exportért felelős Albert a náci üldözők orra előtt menekítette ki családjával együtt Romániába. A Gestapo ugyanakkor őt is megfigyelte, a háború vége felé egyenesen fejét követelte. Ő azonban egyre vakmerőbb lett. Erre utal az a történet is, hogy 1944-ben, Göring aláírással kihozatott egy teherautónyi zsidó foglyot a theresienstadti koncentrációs táborból, úgymond pótlólagos munkáskéznek, majd egy kihalt helyen leszállíttatta őket a kocsiról és segédkezet nyújtott elmenekülésükhöz.
Az Albert Göring embermentéseit igazoló dokumentumok fél évszázadon át porosodtak a II. világháborús brit titkos szervezet, a SOE (Special Operations Executive) irattárában. A nagyközönség csak a kilencvenes évek végén szerezhetett róluk tudomást. Az elsők között mutatta be őt Adam LeBor brit újságíró a londoni Sunday Times hasábjain, a brit Channel 4 tévé pedig 1998-ban először vetített dokumentumfilmes sorozatot a „másik Göringről”. Az átfogó életrajz-monográfia azonban az ausztrál William Hastings Burke nevéhez fűződik, aki szívós kutatómunkával 2009-ben publikálta kötetét Harmincnégy (Thirty Four) címmel. A cím arra utal, hogy Albert a háborút követő amerikai vizsgálati fogságában 34 olyan ember nevét sorolta fel, akiket ő mentett ki a nácik karmaiból. Köztük szerepel Kurt von Schuschnigg, az Anschluss előtti Ausztria németellenes kancellárja, József Ferdinánd Habsburg-házi főherceg és trónörökös, a már említett Tobis-Sacha filmgyár zsidó tulajdonosa, Oskar Pilzer és nem utolsósorban az ünnepelt Lehár Ferenc zeneszerző ugyancsak zsidó származású felesége. Ők mind a Gestapo bécsi börtönéből, illetve a dachaui koncentrációs táborból szabadultak – Albert állhatatos közbenjárásának köszönhetően, a nagy hatalmú báty parancsára. A harmincnégyes lista azonban messze nem teljes. Valójában ma sem lehet pontosan tudni, hány magyar, cseh, német, osztrák és román zsidónak segített elmenekülni náci üldözőik elől – állítja a legendás könyvkiadó, Cserépfalvi Imre USA-ban letelepedett lánya, a nemrég elhunyt Katalin Galligan, aki történészként ugyancsak több páratlan részlet feltárásával járult hozzá Albert Göring élettörténetének megismeréséhez.
Mindennek fényében különösen tragikus Albert Göring háború utáni végzete. 1945-ben rögtön jelentkezett az Ausztriába bevonuló amerikai csapatoknál, abban a reményben, hogy gyorsan tisztázhatja magát. Ehelyett letartóztatták: a vád az volt, hogy Hermann Göring testvére. Hiába hajtogatta, hogy egész életében szembeszegült a nemzetiszocializmussal, nem volt a náci párt tagja, nem volt katona, nem bántott senkit, ellenkezőleg, zsidó üldözöttek sokaságán segített. Bűntettet ugyan nem tudtak rábizonyítani, de nem engedték szabadon, hanem átadták a cseh hatóságoknak. Ám a prágai népbírósági eljárások során sem találnak egyetlen olyan volt cseh munkatársat, aki rosszat mondott volna rá. Három évvel később, 1947-ben megtört emberként tért haza, salzburgi otthonába, és attól kezdve sorsa egyre rosszabbra fordult. Szépséges felesége elhagyta, ő pedig visszaköltözött Münchenbe, de a háború utáni Németországban nem kapott végzettségének megfelelő munkát. Jószerivel koldusként tengette életét, végül 1966-ban, 71 évesen gyomorrák végzett vele. Egy héttel halála előtt még elvette házvezetőnőjét, hogy az asszony, negyedik feleségként a törvények szerint megörökölhesse szerény állami nyugdíját.
Az utókor is hálatlanul bánt vele. Bár a magyar sajtó is többször írt róla, élete, hősiessége ma sem közismert. A „Harmincnégyből nem lett Schindler listája”, nincs posztumusz kitüntetése, s a Világ Igazainak sorában sem szerepel. Az erről határozó izraeli testület nem emelte be őt azon személyek közé, akik a holokauszt idején életük kockáztatásával mentették az üldözötteket.
