Kezdődött a számítógépes játékokkal, folytatódott az okostelefon jelentette életmódváltással, s azóta is permanens digitális forradalomban élünk. A mesterséges intelligencia fejlesztésével pedig újabb felfedezések várnak ránk, túl a Zoom-misén, vagy Zoom-jógán vagy az online könyvklubon. De várnak ránk a veszélyek is, nő a képernyőfüggőségünk, a valóságos életből kimaradunk.
Johanthan Haidt, a közösségi háló jelentette kihívásokra szakosodott pszichológus a The Economist folyóiratnak azt nyilatkozta: általában igaz, hogy a fiatalok, a „tinédzserek gyerekkorát elrabolták az okostelefonok és a közösségi applikációk”. Küzdenek az iskolák, és elzárják a gyerekektől a telefonokat, pedig korántsem biztos, hogy hatékony ez a módszer. Otthon is korlátoznak a szülők, akik létre hozták a „Okostelefon nélküli gyerekkort!” (Smartphone Free Childhood) elnevezésű mozgalmat, a csatlakozók tábora terjed, s egyre többen hirdetik, hogy ma a legsúlyosabb közegészségügyi probléma a telefonfüggés. S a közösségi hálóra lépés korhatárának szigorításával is egyre több országban próbálkoznak, az Európai Unióban törvényben is rendelkeztek, behúzták a féket: általános a Facebook, Instagram és TikTok 13 év alatti tilalma, illetve szülői engedélyhez kötése. Ausztráliában, Dániában hamarosan 16 évre emelik ezt a korhatárt.
A Harvard Medical School szakértője, Ipsit Vahia azt mutatta ki, hogy az idősebb nemzedéknél a fiatalokhoz hasonló addikció alakult ki az elmúlt időszakban, ami a nyugdíjba vonulással súlyosbodik.
A brit felmérés szerint már 72 éves az okostelefonos videójátékokon élő legidősebb szenvedélybeteg. Persze a tévé feltalálásával is hasonló gondok léptek fel, az is képernyőfüggőséget okozott. A mozgásában gyakorta korlátozott vagy éppen az elmagányosodásra panaszkodó nyugdíjasok képernyőideje arányosan nőtt azzal, ahogy nőtt a szabadidejük. A brit médiafigyelő Ofcom felmérése szerint a nyugdíjasok 5 és fél órát töltenek naponta a TV-képernyő előtt, s ez épp öt órával több, mint amit a 16-24 évesek. S ezzel egyidőben fokozatosan nő a digitális kütyükkel töltött idejük, az 50-60 éveseknél – jó esetben – ez három és fél órát jelent, ami egyébként nagyjából csak fele annak az időnek, ami a 18-24 évesekre jellemző. Viszont ha utóbbiakhoz hozzáadjuk a TV-képernyőidőt, akkor megint csak magasabb óraszám jön ki a nyugdíjasok esetében, mint a tinédzsereknél.
Dél-Koreában, ahol a legmagasabb az okostelefonok használatának aránya, a 2022-es tanulmány szerint a 60-69 évesek közül 15% bevallotta, hiába dönti el, hogy csökkenteni fogja az online töltött időt, képtelen rá.
Kínában pedig azt mutatták ki, hogy minél súlyosabb a nyugdíjasok telefonfüggősége, annál rosszabbul alszanak. S mindez persze összefüggésben van azzal is, hogy emiatt kevesebbet mozognak. A Bath Spa University professzora, Pete Etchells szerint felvetődik a mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás dilemmája: azért mozognak keveset az idősek, mert több időt töltenek a képernyő előtt, vagy azért töltenek több időt a képernyő előtt, mert kevesebbet képesek mozogni.
A GWI amerikai közvéleménykutató hét országban végzett felmérése szerint a 65 év felettiek nagyobb arányban használnak tabletet, okos TV-t, e-könyvet, laptopot, mint a 25 év alattiak. A techóriások rögtön fel is fedezték potenciális új piacukat, és újabbnál újabb termékeket fejlesztenek ki az időseknek. A fej-, és fülhallgatókba hallókészüléket építenek, az órákba, alapvetően az okos órákba pedig például kardiogram programokat és segélyhívókat - ájulás, elesés eseteire.
Viszont az idősek nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a fiatalok, amikor az applikációkat – legyen az például az idősek körében népszerű WhatsApp – pénztárcaként is használják, amit egyre több „okoscsaló” tud feltörni. Arra is rávilágítanak az elemzések, hogy míg a fiatalokat a szülők vagy az iskola igyekeznek regulázni, addig az időseket senki nem fogja vissza, nem gyakorol felettük ellenőrzést senki, hogy csökkentsék képernyőidejüket.
S mivel az időseknél sokkal jellemzőbb a hírfogyasztás, mint a fiataloknál, gyakran nagyobb félelemben élnek – különösen a fake newst fel nem ismerve, mint utóbbiak. S emiatt napi szorongásuk is nő. A Stanford egyetem kutatója, Hunt Allcott például arra jutott, hogy azok, akik kiléptek a Facebook közösségből, jelentős mentális gyógyuláson mentek át. Ez azonban a fiatalokat sajnos sokkal kevésbé jellemzi, ők nem tudnak lejönni a közösségi hálóról olyan könnyen, mint idős társaik.
Lassíthatják a szellemi leépülés folyamatát a kütyük
Persze ne értékeljük alul a digitális világ előnyeit! Hisz a mozgásában korlátozott vagy távol élő, magányos idősember „élő” kapcsolatban lehet szeretteivel, családtagjaival, barátaival, ami korábban nem adatott meg. A kommunikációs technológia nemcsak a világot és rejtelmeit hozza be a szobánkba, hanem ilyen funkciói lévén életerőt ad, vidámságot hoz a szürke hétköznapokba. A fiatalokkal szemben a régebb óta fiatalok egyébként nagy előnyben vannak a társas kapcsolatokban, hisz ők fiatalkorukból őrzik ezek emlékét, adott esetben őrzik a kapcsolatokat is, barátságokat, amit a mai generáció nem mondhat el magáról. Ők jóval zárkózottabbak, és a digitális éra még zárkózottabbá teszi őket. Kutatások bizonyítják, hogy a nyugdíjasokat az okos kütyük segítik mentális egészségük fenntartásában is: lassítják szellemi leépülésüket.
