A Budapest Design Week részeként létrehozott, a Kézzelfogható Alapítvány tizenöt éves fennállását ünneplő Érintés című kiállításon nem nézni kellett, hanem tapintani.
A kiállítás kurátora, Jermakov Katalin Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész szerint az érintés nem a látás hiánya, hanem egy másik út a megismeréshez. Így a befogadás formája kölcsönzött a tárlatnak különleges jelleget. – Ezzel a kiállítással azt szeretnénk megmutatni, hogy a tapintás ugyanolyan fontos érzékelési út, mint a látás – sőt, bizonyos szempontból intimebb és közvetlenebb is – mondta a kurátor.
Bár a tárlat középpontjában a kortárs ékszer állt, ebből a megközelítésből a vakok és gyengénlátók érzékibb valóságába is bevezetett minket. A kiállított – egyébként később meg is tekinthető, kivételesen szép – darabok a Deák17-ben eleve nem olyanok voltak, amelyek vitrin mögül csillogtatták értéküket. A művek a testhez, a mozdulathoz, az anyag tapadásához kötődtek. Fémből, fából, kőből, textilből vagy tollból készültek, egy olyan koncepció köré, amely a pont, a vonal érintéséből fakadó absztrakcióit bontja ki.
A kortárs ékszerművészet a hatvanas évektől kezdve szakított a hagyományos funkcióval. Az Érintés ennek a műfajnak egy új oldalát mutatta meg: a taktilis dimenziót, ahol az ékszer közvetítő a test és a világ között.
A galériában kis létszámú csoportok járhatták végig a tárlatot, látássérült vezetők segítségével. A látogatók szemét bekötötték, és csupán ujjak vezették őket az anyagokon keresztül. – Az élmény mindig párbeszédet indít el, és közelebb hozza egymáshoz az embereket – hangsúlyozta Mógáné Sebők Erzsébet, a Kézzelfogható Alapítvány elnöke.
Az Érintés szerint az érzékelés nem hierarchikus, és a világ nem csak a látóknak van. A Deák17 Galéria ezzel a programmal saját küldetését folytatta: a fiatalokat és a gyerekeket a kortárs művészeten keresztül érzékenyíti társadalmi, emberi kérdések iránt.
