Eldőlni látszik Pokrovszk több mint egy éve tartó ostroma. Az ukrán védők mára szinte teljes harapófogóba kerültek, a térségbe egyre komolyabb erőt összpontosító orosz hadsereg pedig már részben túl is lépett a városon. Van-e még ebben a helyzetben hadászati értelme a pokrovszki védekezésnek?
Nincs és már az elmúlt három hétben sem volt. Amikor október közepén a város közepéig beszivárogtak az oroszok, akkor keletre és délkeletre, a szomszédos Mirnohrad város és Szuhij Jar környékén az ukránoknak még két, elit egységnek minősülő dandárjuk volt, a 25. légiroham dandár és a 38. tengerészgyalogos dandár. Ezeket egyszerűen cserben hagyta az ukrán hadászati vezetés, otthagyta őket, hogy tartsák az állásaikat politikai és jelképes okokból. Október közepén ki kellett volna jönni Pokrovszk közepéig, feladva a katlant (az addigra bekerítésbe került részt – a szerk.), és onnantól újra lett volna értelme a város még ukrán kézen lévő részeit mint egy erős bástyát tartani. De a katlant fenntartani teljesen fölösleges és értelmetlen.
Vannak nagy tanulságai Ukrajna számára a pokrovszki csatavesztésnek?
Igen, Ukrajna 2014 óta egyetlen katlancsatát sem nyert meg. 2014-15-ben Ilovajszk és Debalceve, aztán 2022-ben Mariupol, Szeverodonyeck és Bahmut, 2022-23-ban Avgyijivka, 2023-24-ben Vuhledar és Velika Novoszilka – ezek mind súlyos és elkerülhetően nagy veszteségekkel járó vereségek voltak. Ideje lenne tanulni abból, hogy
az oroszok mindig úgy kerítik be az adott települést, hogy nem zárják be a gyűrűt teljesen, nyitva hagynak egy menekülő egérutat, ami viszont azzal kecsegteti az ukránokat, hogy jó, hát akkor még nem kell kivonulni, hiszen nincs bezárva a katlan. A következő hetekben, hónapokban pedig fölöslegesen nagy veszteségeket szenvednek amiatt, hogy megpróbálják a záruló katlanban lévő erőiket ellátni,
illetve a sebesülteket onnan kihozni, ami lehetetlen most már a drónok korában, és ezt be kellene látni. Amúgy az ukrán hadvezetés augusztusban ezt fel is ismerte, a szuvorovei kiszögellésért vívott ütközetet megnyerték, megakadályozva, hogy bekerítsék az oroszok Pokrovszkot. Ezt követte szeptemberben (27 km-rel északabbra) a dobropilljai orosz előretörés, amit az ukránok felszámoltak, de túl lassan és túl sok erőforrás átcsoportosításával. Az oroszok ezt kihasználva, az 51. hadsereg pokrovszki támadását délről a 2. gárdával támogatták, és délről nyomultak be a városba.
A hadviselés módjában milyen változások mentek végbe az utóbbi időben?
Újdonság, hogy az oroszok folyamatosan csökkentették a támadó kötelékeik méretét. Míg a háború elején még több ezer fős kötelékekkel támadtak egyszerre, Pokrovszknál már odáig jutottak, hogy háromfős beszivárgó csoportokkal dolgoznak, viszont ezek meglepően hatékonyak, ugyanis az ukrán vonalakban nincs elég gyalogság, ezért drónokkal próbálják lezárni a vonalakat. Gondoljunk bele, hogy ha egy háztömbbe nap mint nap változó irányokból és változó időközökben érkezik egy-egy három fős orosz kötelék, azzal egyszerűen túlterhelik az ukrán védelmet, és előbb-utóbb át fognak jutni. Szó szerint átszivárognak az ukrán vonalakon, és egyszer csak elérik azt a kritikus tömeget, amivel átveszik az ellenőrzést a városrészekben. Ráadásul, ha maradnak még megerődített ukrán támpontok egyes harcászatilag fontos terepszakaszokon, például sarki házakban, útkereszteződésekben, akkor azok bekerítésre kerülnek, lehetetlenné válik az ellátásuk, csak kitörni tudnak, ami megint nagy veszteségekkel jár. Ez az oroszok új módszere a beépített területen vívott harcban, és hát meglepően hatékony.
A donyecki ukrán védvonal északabbra lévő városainál, mint Druzskovka, Kramatorszk és Szlovjanszk, most mi a helyzet? Jogos-e a félelem, hogy Pokrovszk elestével az oroszok ezek mögé kerülhetnek?
Ott most meglepően csöndes a helyzet, mivel az oroszok is minden erőforrást Pokrovszkhoz delegálnak. Ami viszont az említett félelmet illeti, az jogos is meg nem is. Az orosz hadsereg ugyanis képtelen rá, hogy egy nap 2-3 kilométernél nagyobb mélységben törjön előre, mivel csak az említett gyalogsági hadviselés működik náluk. Minden, amihez járművet kell használni, azonnal a drónok és a páncéltörő fegyverek áldozatává válik, tehát nem kell attól félni, hogy az oroszok több tucat kilométert fognak előretörni. Viszont az ukránok bűnös hanyagsága miatt Pokrovszktól észak-nyugatra nem épültek ki védelmi vonalak vagy csak nagyon minimálisan, így ha sikerül az oroszoknak Pokrovszkot elfoglalniuk, onnantól kezdve a következő egy évben elérhetik Kramatorszkot és Szlovjanszkot, esetleg a hátuk mögé is kerülhetnek.
Az oroszok jóval északabbra, a Harkiv megyei Kupjanszknál, illetve nyugatra Dnyipro és délnyugatra Zaporizzsja irányában is folytatnak támadó műveleteket. Arrafelé mi várható?
Minden attól függ, melyik irányban tervezik a további előretörést.
Az világosan látszik, hogy az orosz hadsereg egyszerre csak egy nagy csatához tud elegendő erőforrásokat biztosítani.
Ha Pokrovszk után áthelyezik az erőkifejtést Limanhoz, ami Szlovjanszktól északra van, a Donyec folyó másik partján, vagy a Harkiv megyei Kupjanszkhoz, akkor ott tudnak egy nagyobb előretörést elérni, egy hadműveleti győzelmet kicsikarni. Ugyanez igaz, ha délebbre helyezik a hangsúlyt. A délkeleti csücsökben a zaporizzsjai és a donyecki régió találkozásánál az ukránok amúgy sikeresen védekeztek abból a szempontból, hogy az orosz előretörés három lehetséges irányából a két veszélyesebbet meghiúsították. Az orosz erőknek a Vovcsa folyón keresztül Ivanyivka felé, illetve a zaporizzsjai régió mélyébe, nyugat felé megkísérelt betörését megállították. Az oroszok így csak a harmadik, dél-nyugati irányban, Huljajpole felé jártak sikerrel, ahol viszont az üres sztyeppét foglalják el, és lényegében egy két folyó által határolt zsákutcába futottak bele. Viszont ha Pokrovszktól bármelyik említett irányba áthelyezik a hadászati főcsapásirányt, ott komoly győzelmeket érhetnek el.
A pokrovszki orosz siker nagy propagandaértékkel bírhat, s egyesek szerint Putyinnak tárgyalási adu lehet. Ez ön szerint felélénkítheti a felek tárgyalási hajlandóságát?
Szerintem nem, hiszen igazából nem változott meg semmi. Az oroszok lassan, de biztosan nyomulnak előre. És eszük ágában sem lesz tárgyalni, amíg az orosz gazdaság meg nem roppan annyira, hogy a lakosság ellátásának kudarcba fulladása után a hadsereg ellátása is veszélybe kerüljön. Ettől viszont még nagyon-nagyon messze vagyunk.
Lát-e olyan fejleményeket az elmúlt időszakból, például a magyar nemzetiségű Robert Brovdi vezette dróncsapatok felfejlesztését, amelyek erősíthetik Ukrajna védekezését, vagy ellenkezőleg gyengíthetik azt?
Mind a két irányban látunk változásokat. A Robert Brovdi-féle dróncsapat erőit jövő év elejére kétszeresére akarják növelni, amivel közel megduplázhatják az elpusztított célpontok számát, s ez jelentős segítség lenne az ukrán erőknek a front stabilizálásában, esetleg komolyabb védelmi sikerek elérésében. És Brovdi mostanáig minden vállalását teljesítette, ami a létszám vagy a pusztítás mennyiségének növelésére vonatkozott. De negatív tendenciákat is látunk: az ukrán sajtóban most először világosan beszéltek arról, hogy Volodimir Zelenszkij elnök és Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka összekülönbözött a pokrovszki műveletek miatt.
Megfigyelők szerint Szirszkij is túl sokáig hagyta az ukrán erőket a pokrovszki bekerítésben, de mostanra már kivonta volna azokat, ám Zelenszkij ezt nem engedte a kitartás szimbolikus jelentősége miatt.
Ez a harcászati döntésekbe való mély beavatkozás pedig roppant egészségtelen, posztkommunista szervezeti kultúrát szül a seregben. A dandárparancsnokok nem jelentik, hogy visszaverték az erőiket, és emiatt a téves információk alapján téves parancsokat kapnak föntről, ott pedig csodálkoznak, hogy ezeket a parancsokat nem hajtják végre. Mindez előrevetítheti a hadsereg és a politikai vezetés közötti egység megbomlását, ami sosem vezet jóra.
Mit gondol, kifulladhat-e Oroszország kelet-ukrajnai offenzívája az orosz olajipari létesítményekre mért ukrán dróncsapások fokozódása, az olajexportot sújtó új amerikai szankciók és a hadsereg súlyos emberveszteségei hatására?
Az olajbevételek csökkenéséből adódó pénzhiánynak nagy szerepe lehet, ez és a hadsereg létszámának alakulása ugyanis kéz a kézben jár. Az oroszok egy hónapban nagyjából 31-32 ezer katonát tudnak toborozni, s ezzel az elmúlt bő másfél évben mindig többen léptek be önként a hadseregbe, mint ahány embert veszítettek. Nyár eleje óta viszont az orosz hadsereg létszáma stagnál, mert irgalmatlan veszteségeket szenvedtek, miközben a pénzhiány miatt az egyes régiók csökkentették a bevonulásért fizetett bónuszt, ezért kevesebben is jelentkeztek. A hadsereg létszáma azonban egyelőre fenntartható az orosz előrenyomulás folyatásához. Ha azonban az ukránok növelni tudják az orosz veszteségeket, mondjuk egy hónapban nem 30, hanem 40 ezer orosz katona esik ki a rendszerből, mert megsebesül vagy meghal például az ukrán drónfegyvernem fejlesztése miatt, és közben Moszkvának csökkentenie kell a katonai kiadásokat – amivel már amúgy nyíltan számolnak, de csak 2026 év végétől –, akkor csökkenhet a létszám, és annak megfelelően a támadások száma is. Az orosz hadműveletek teljes leállásának lehetőségét én egyelőre nem látom. Hacsak nem veszik rá Putyint, hogy állítsa le a harcokat, de ő nem vehető erre rá.
Ruszkik, haza! – üzente a Magyarországról kitiltott Robert Brovdi az 1956-os forradalom évfordulójánAz Orbán-kormány 9,1 ezer milliárd forintot utalt a Putyin-rezsimnek kőolajért és földgázért az orosz-ukrán háború kitörése ótaLát-e a harcoló felek fegyverkezésében olyan tendenciát, például a siklóbombák egyre tömegesebb orosz alkalmazását, ami döntő fölényt hozhat valamelyik oldalnak?
Csodafegyver nincs, és soha nem is volt. Az orosz siklóbombák igen nagy gondot okoztak 2024 elejétől egészen őszig, viszont azóta az ukránok megoldották ezeknek a GPS-szel célra vezetett bombáknak a zavarását. Így elvileg már kevesebb mint 10 százalékuk csapódik be pontosan a célba, ami egy nagyon jó dolog. Csodafegyver tehát nincs, illetve mégis van – az emberek szürkeállománya. Hogyha az ukrán hadsereg meg tudná oldani, hogy a katonákat rendesen kiképezzék, illetve a fronton harcoló egységek hozzáértő dandár- és hadtestparancsnokainak a kezét nem kötné meg Szirszkij és köre mindenféle beleugatással, az csodás eredményekre vezetne.
Névjegy
Takács Márk katonai szakértő. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megvédett doktori értekezését az orosz-ukrán háború harcászati szintű szárazföldi műveleteiből írta.
