A leghosszabb párbeszéd az államkincstárat képviselő ügyvéd tiszteletdíja körül bontakozott ki a Kúria szolidaritási hozzájárulás ügyében tartott tárgyalásán. Végül abban maradtak, hogy a törvény szerinti apanázst kapja az általa kért 50 ezer forintos óradíj helyett. Különösebben nem törte magát, érvelése annyiból állt, hogy fenntartotta a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat, miszerint azért kellene elutasítani a főváros keresetét, mert menet közben többször módosították azt. Az ellenzék-barátsággal aligha vádolható Kúria ezt egy könnyed pöccintéssel lerázta, mondván: a főváros mindvégig csak arra törekedett, hogy elhárítsák a fizetési kényszert.
A tanács elnökeként Darák Péter felhívta a figyelmet: a kincstár már nem a Fővárosi Törvényszékkel (amelynek ítéletét megtámadták) vagy az önkormányzattal áll vitában, hanem az Alkotmánybírósággal, amely többek között kimondta: a beszedés előtt érdemi eljárást kell lefolytatni, amelyben vizsgálni kell, hogy az nem veszélyezteti-e az önkormányzat feladatellátását. Az AB szerint a hozzájárulás egyébként is régen elvesztette szolidáris jellegét. S hogy egyértelmű legyen, Darák a végén kimondta: a kincstár pervesztes lett.
Karácsony örült, már hogyne örült volna, hiszen
évek óta küzd ezért, de rögtön hűtötte is a kedélyeket: ettől ez az év még nincs megmentve, a pénz ugyanis nem jár vissza automatikusan, kártérítési pereket kell indítaniuk,
ami hosszú idő, hacsak a kincstár nem ismeri fel végre, hogy ez egy vesztes ügy. Nem ismerte fel. Szerintük a fővárosnak fizetnie kell, ők pedig egy fillért se adnak vissza. Nagy Márton messze jár, így helyette Szentkirályi Alexandra Fidesz-frakcióvezető tette fel a régi, agyonkoptatott lemezt alkalmatlanságról, hazugságról. Mert hiába van új helyzet, csak a régi monológokat ismerik.