A Babus Antal kurálta Borúra derű című időszaki tárlat a kéziratok, kódexek és tudományos relikviák ritka sűrű kiállítása, míg az Ugri Bálint által megkomponált Emlékezet, kánon, kultusz a portrék és a szimbolikus önábrázolások gyűjteménye. Két külön nézőpont, mégis egy intézményi önarckép, hiszen a tudományt és a művészetet nem lehet szétválasztani, a magyar örökség így teljes – hangzott el a megnyitón.
A Borúra derű a magyar irodalom és tudomány történetét olyan kulturális sarokkövek eredetijével idézi meg, amelyekről alighanem mindenki tanult. Arról azonban, hogy szemügyre vehetjük őket igazi valójukban – kevesen álmodhattunk. Széchenyi István Hitel–Világ–Stádium kéziratai, saját tervezésű pecsétnyomója, Teleki József harmincezer kötetes könyvtárának iratai csupán bevezetők a sűrű történelembe. A vitrinek között a magyar művelődéstörténet legfontosabb darabjai sorakoznak: egy lap a Gutenberg-bibliából, egy eredeti Corvina, valamint az első magyar nyelvű tudományos kísérletek. Az egyik legkülönösebb tárgy a Rohonczi-kódex, a tudomány egyik rejtélye. Az 1838-ban az Akadémiára került kötet ismeretlen nyelven íródott, megfejtetlen, szerzője és kora is bizonytalan. Babus Antal szerint – megfejtése a következő nemzedékre vár.
A kéziratok között irodalmi panteon rajzolódik ki. A Szózat autográfja, Arany János kapcsos könyve vagy Az ember tragédiájának jegyzetei – mind bámulatos relikviák. A klasszikusok emberi léptékben jelennek meg: javításokkal, hibákkal, kézzel írt kompromisszumokkal.
A kiállítás legmegrendítőbb tárgya Radnóti Miklós Bori notesze, a halála előtti hetek verseivel és történelmi identitásunk gerincével. A záró vitrinben pedig Karikó Katalin Nobel-díja és Lovász László Abel-díja is látható: a reformkori gondolat folytonosságának jelei.
Infó
A Borúra derű – A 200 éves Akadémia kincsei és az Emlékezet, kánon, kultusz – Az Akadémia első évszázada és a képzőművészetek című kiállítások 2025. november 5-től láthatók a Magyar Tudományos Akadémia Székházában. A belépés díjtalan.
Az Emlékezet, kánon, kultusz című tárlat a Művészeti Gyűjtemény arcképcsarnokát rendezi újra. Széchenyi, Kazinczy, Kölcsey, Deák, Eötvös, Arany és Vörösmarty portréi sorakoznak Johann Ender, Barabás Miklós, Székely Bertalan és Strobl Alajos munkáiban. Ugri Bálint koncepciója szerint a portré a tudományos közösség önazonosságának eszköze. Arcképeik – melyek ezen túl állandó kiállításként lógnak a Széchenyi téri palota falain – kijelölik kiknek örökösei vagyunk.
A két kiállítás nem pusztán látványosság, a gyűjtemények a tudomány autonómiájának védelmében is szólnak – hívta fel a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgatója, Monok István a megnyitón.
