Év elején jelentek meg hírek arról, hogy világszerte nagyon megnőtt a vastagbélrák gyakorisága, de ami még ennél is rémisztőbb, hogy ez a betegség egyre fiatalabb korban támad.
Így van, a daganatos betegségek előfordulási gyakorisága 60-65 éves kor után jelentősen megnő, de az utóbbi évtizedekben azt tapasztaljuk, hogy 50 éves kor alatt is riasztóan megnőtt számos daganatos betegség, így a vastagbélrákok kialakulása is. A vastagbélrák előfordulása 1990-től 50 éves kor alatt minimálisan 60-70 százalékkal, de bizonyos országokban és régiókban akár 300 százalékkal is megnőtt! Ezzel párhuzamosan még egy fontos dolgot lehet látni az adatokból: azokban az országokban, ahol a szűrővizsgálatok hatékonyan működnek, csak az 50 év alattiak körében emelkedett az előfordulási gyakoriság, ugyanakkor a döntően 50 éves kortól elvégzett szűrőprogramoknak köszönhetően az idősebbek (60 év felettiek) körében elkezdett stagnálni esetleg csökkenni a kialakulásuk. Ennek köszönhetően az amerikai rákprevenciós társaság már 50 évről 45 évre csökkentette a vastagbélrákszűrés ajánlott kezdő életkorát. Ez a módosítás azonban önmagában nem feltétlenül oldja meg a problémát, mivel az adatok szerint a korai vastagbélrákos megbetegedések közel fele 45 év alatti személyeknél fordul elő.
A növekedés milyen okokra vezethető vissza?
Világszerte nagy erőfeszítésekkel kutatják az okait, hiszen nemcsak a vastagbélrák, hanem más daganatos betegségek többek között az emlőrák, a hasnyálmirigyrák, a prosztatarák és a pajzsmirigyrák is sokkal gyakrabban alakult ki 50 éves kor alatt az elmúlt 20 évben 43 ország adatainak átfogó elemzése alapján. Az okok között egyértelműen szerepel az utóbbi évtizedekben járványszerűen terjedő túlsúly-elhízás, amely döntően az ultra-feldolgozott élelmiszerekben, a magas cukortartalmú, mesterséges adalékanyagokban gazdag, krónikus kalóriafelesleg által dominált étkezési szokások térnyerése és a mozgásszegény, stresszes életmód hatására alakult ki. Mindezek elősegítik az alacsony intenzitású gyulladásos folyamatok, az inzulinrezisztencia, különböző hormonális és epigenetikai változások kialakulását és így jelentősen növelik a rettegett betegségek kockázatát. Megdöbbentő adat, hogy a 18-44 éves populáció 40 százalékában kimutatható az inzulinrezisztencia, ami azért is nagyon elgondolkodtató, mert ez az anyagcserekrízis legalább 18 különböző rákfajta kialakulásával hozható összefüggésbe. Így a XX. században megtanultuk, hogy a dohányzás egy közellenség, most azt is meg kell tanulnunk, hogy az anyagcsere-rendellenességek a XXI. század közellenségei. Éppen ezért is van kiemelt jelentősége annak, hogy a közelmúltban a Miami Egyetem kutatói összefüggést találtak a fiatalkori vastagbélrákok előfordulási gyakorisága és a biológiai életkor között.
Mit jelent és miért fontos a biológiai életkor?
A biológiai életkorunk a sejtjeink, a szervezetünk funkcionális állapotát mutatja meg. A kronológiai életkortól eltérően, amely csupán a születésnapjainkról ad információt a biológiai életkorunk az öregedési sebességünket meghatározó folyamatainkat, a sejtjeink ellenálló képességét, valamint az anyagcsere-egyensúlyunkat is tükrözi. Mivel több szervfunkciónk (pl. a szív-érrendszer, az anyagcsere és a gyulladásos folyamatok) jelzéseit integrálja, így holisztikus képet nyújt, amely felülmúlja a hagyományos labor vizsgálatokat.
A kutatási eredmények alapján a biológiai életkor fontos előrejelzője a betegségek kialakulásának, a törékenységnek és a halálozásnak is. A magasabb biológiai életkor szoros összefüggésben áll a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, az anyagcsere-betegségek és az összes okból származó halálozás magasabb kockázatával. A biológiai életkorunk növekedésének minden egyes éve átlagosan 10-15 százalékkal növeli a legrettegettebb, legmagasabb halálozással járó szív- és érrendszeri, daganatos, anyagcsere-betegségek kialakulását és 5-10 százalékkal növeli a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát. A jó hír azonban az, hogy a biológiai életkorunk a megfelelő változtatásokkal, napi tudatos döntésekkel akár jelentősen csökkenthető is! Mindezek alapján a biológiai életkor meghatározása és monitorozása (összetett biomarker modell elemzésekkel) jelentős lehetőségeket nyit a betegségek, funkcionális elváltozások korai felismerése és így sokkal eredményesebb gyógyítása vagy megelőzése kapcsán, nem is beszélve a hagyományos szűrővizsgálatok precízen egyénre szabott megvalósításából fakadó előnyökről.
Mekkora lehet az eltérés a naptári és a biológiai életkor között?
Akár 10-15 év is lehet a különbség mindkét irányba. Mivel mindenki egyedi adottságokkal rendelkezik, másképp működik a szervezete és rendkívül változó környezetben élünk, ráadásul mind a szervezetünk, mind a környezetünk folyamatosan változik, amely változásoknak a mátrixa határozza meg a biológiai folyamatainkat. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy különböző életmód (tápanyagok, mozgás, regeneráció) és környezeti változtatásokkal nagyon hatékonyan lehet csökkenteni a biológiai életkort. De ahogy a betegségek sem egy nap alatt alakulnak ki, az életmódváltásnak is idő kell, amíg kifejti a hatását. Nyilván az sem mindegy, ki mennyit változtat – ez is befolyásolja, mennyit lehet lefaragni a biológiai korból. Azaz az öregedés természetesen elkerülhetetlen, viszont befolyásolható a mértéke, sebessége. Az egypetéjű ikerkutatások és nagy populációs tanulmányok alapján általánosságban elmondható, hogy
a genetikai adottságok mindössze 20-25 százalékban határozzák meg az élettartamunkat,
míg a viselkedésünk, életmódunk és a környezeti tényezők felelősek az élettartamunk 70-75 százalékáért. Mindezek mellett az is bizonyításra került, hogy az életmód változtatást soha nem késő elkezdeni, hiszen még akkor is plusz 16-18 jó életminőségben megélt életévet nyerhetünk, ha csak 60 éves korunkban kezdjük el hatékonyan megreformálni az életvitelünket. Természetesen ezek nagy populációs átlagra vonatkozó adatok, ami azt jelenti, hogy sajnos vannak olyan betegek, akiket nagyon fiatal korban elveszítünk a fokozott genetikai kockázatok miatt és nyilván mindannyian ismerünk olyanokat is, akik önpusztító életmódjuk ellenére közel száz évig élnek.
Magyarországon elsőként az önök klinikáján indult egy program, amely a biológiai életkor mérésén alapul, és ennek megállapítása után adnak ajánlásokat a résztvevőknek, hogyan tudják csökkenteni a biológiai életkorukat.
Igen, többéves fejlesztést követően nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is az elsők között indítottuk el azt a precíziós sejtszintű elemzéseken alapuló komplex longevity programunkat, amelynek a középpontjában nemcsak a biológiai életkor meghatározása és folyamatos monitorozása áll, hanem a hosszú, jó minőségben megélt élettartamhoz szükséges szervfunkciók értékelése és javítása is. A program folyamatos fejlesztéséhez nemcsak a legújabb kutatási eredményeket és technológiákat használjuk, hanem az elmúlt években a klinikánkon elvégzett több ezer egyéni rizikóelemzésen alapuló vizsgálati tapasztalatokat, valamint pácienseink visszajelzéseit is tekintetbe vesszük. Bármely longevity programunk során 23 létfontosságú szervfunkció és akár több száz sejtszintű jelzőanyag (biomarker) folyamatos precíziós kiértékelése, rendszeres után követése mellett szakszerű orvosi javaslatokat adunk arra, hogy Pácienseink hogyan tudják csökkenteni biológiai életkorukat és a betegségek kialakulásának a kockázatait, valamint javítani egészségi állapotukat. Ráadásul nemcsak egyénre szabott javaslatokat, napi akciótervet biztosítunk, hanem folyamatosan támogatjuk is a programban résztvevőket az életmód változtatások megvalósításában. Mindezekkel jelentős napi motivációt is adunk, hiszen ha látja valaki nap, mint nap, hogy a döntései hogyan befolyásolják a biológiai életkorát és a különböző szervfunkcióit az elgondolkodtatja arról, hogyan érdemes élni a mindennapjait és csökkenteni az öregedési folyamatait. A működési elveiből adódóan a longevity programjainkhoz alkalmazott bioinformatika rendszerünk egy folyamatosan bővülő és nap, mint nap fejlődő adatelemzési technológiát és precíz diagnosztikát biztosít.
Hiszen mind az újabb és újabb nemzetközi szaklapokban közzétett kutatási eredmények, mind pedig pácienseink egyre hosszabb távú – a rutin diagnosztikában jelenleg csak nagyon ritkán alkalmazott – egyéni adatainak az integrált elemzése, folyamatos monitorozása olyan összefüggéseket, változási tendenciákat tár fel, amely lehetővé teszi a legmagasabb halálozással járó – szív-érrendszeri, daganatos, anyagcsere és légúti – betegségek megelőzését, korai gyógyítását.
A program fejlesztése kapcsán saját magam is megtapasztaltam, hogy amikor nagyon sok munka mellett nem tudtam odafigyelni a napi mozgásra, és kevesebb időm jutott a főzésre/megfelelő étkezésre, regenerációra akkor ennek a hatásai az én biológiai életkoromon is szembetűnőek voltak. Ugyanezt tapasztaljuk a longevity programjainkban részt vevő pácienseinken is – nagy motivációt ad, ha látja az ember, hogy ha odafigyel a napi aktivitásaira, akkor azzal pozitív irányba képes befolyásolni a biológiai életkorát. (A doktornő itt megmutatta az okostelefonján a saját biológiai életkorát követő grafikont, amelyen jól nyomon követhető, hogy amikor jobban odafigyel a táplálkozásra, mozgásra, pihenésre, akkor lassul az öregedési folyamat, amikor pedig nem, akkor bizony könyörtelenül elkezd emelkedni, bár még így is az átlagos alatt marad az ő esetében – a szerk.)
Az a célunk, hogy maximalizáljuk pácienseink egyéni élettartamát, jelentősen csökkentsük a betegség kockázataikat és így biztosítsuk a hosszabb és jobb életminőségben megélt élettartamukat. Hiszen jelenleg átlagosan az életünk 16-23 százalékát, azaz 10-15 évet különböző krónikus betegségekkel, szövődményekkel küszködve meglehetősen rossz életminőségben élünk meg.
Mikor érdemes megvizsgáltatni a biológiai életkorunkat, és mikor érdemes belevágni az életmódváltásba?
Soha nincs későn, de természetesen minél előbb, annál jobb eredményt lehet elérni. Ha valaki 60 éves korban kezdi el, akkor is 16-18 jó minőségben megélt életévet, ha 40 évesen akkor pedig átlagosan plusz 20-24 évet nyerhet több százezer ember vizsgálatai adatai alapján. Ez a hatás annál nagyobb, minél több dolgon változtat valaki. Azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időszakban egyre több egészségtudatos ember van és a fiatalabb generáció is ki tudja aknázni a longevity programunk előnyeit a sportteljesítményük, vitalitásuk maximalizálására.
Különösen nagy jelentősége van ennek a programnak olyanoknál, akiknek a családjában előfordultak szív-érrendszeri, daganatos vagy egyéb súlyos betegségek, hiszen ez növelheti az ő kockázatukat is. De a leginkább talán 40-45 év fölött a változó korban és ezt követően profitálhatnak legtöbbet pácienseink, hiszen egyre inkább csökken az izomtömeg, a csontsűrűség, lassul az anyagcsere, megszűnik a hormonális védőhatás, és ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni kell.
De az is tény, hogy az életmódváltások 80 százaléka nem éri meg a hat hónapot, mert senki nem képes kibújni a bőréből.
Ezért dolgoztunk ki egy olyan programot, ami egyrészt figyelembe veszi, hogy mindenki egyedi, a legnagyobb, legmagasabb halálozást okozó betegség kockázatokra fókuszál és egy szélesebb réteg számára elérhető, megfizethető.
A páciensek a komplex felmérés, vizsgálatok után kapnak egy 100-150 pontból álló javaslatcsomagot, amelyet aszerint teszünk prioritási sorrendbe, hogy melyik változtatásnak milyen erős hatása van az ő fennálló problémájára. Ugyanakkor a páciens maga döntheti el, hogy ezek közül mire fókuszál. Tapasztalataink alapján nem érdemes mindent egyszerre akarni, ki kell választani néhány pontot, azokat megvalósítani, és amikor jönnek a sikerélmények, további új szokásokat kialakítani, beépíteni az életünkbe. Apránként, lépésenként haladva, viszont így tartósan és folyamatosan.
Mindezek alapján hogyan tudunk „megfiatalodni”?
Alapvetően a funkcionális állapotunkat, öregedési folyamatainkat leginkább a táplálkozás, a mozgás, a regenerációs készségünk, a környezetünk, a stressz-szintünk és a társas kapcsolataink befolyásolják. Ha valaki ezekre tudatosan odafigyel, sokat tud tenni a saját egészsége érdekében. Mindezek mellett rendkívül fontosnak tartom, hogy minimalizáljuk a különböző mesterségesen előállított anyagoknak a fogyasztását és a használatát! Valamint érdemes rendszeres, objektív mérési eredmények alapján feltérképezni a szervezetünk valós állapotát és működési folyamatait annak érdekében, hogy lehetőleg még a nagyobb baj kialakulása előtt kisebb változtatásokkal meg tudjuk előzni, vagy hatékonyabban meggyógyítani a kialakuló betegségeket. A biológiai életkor monitorozása és az egyre pontosabb diagnosztikai és adatelemzési technológiák pedig a továbbiakban új távlatokat nyithatnak a jelenleg még a legmagasabb halálozást okozó daganatos, szív-érrendszeri és anyagcsere betegségek prevenciójában, gyógyításában is.
Ez azt jelenti, hogy aszkéta életmódra van szükség a hosszú élethez?
Sokkal inkább tudatosságra és paradigmaváltásra. Hiszen a zsúfolt hétköznapok során a legtöbb esetben csak a megfelelő előkészítést, átgondolt tervezést követően lehet megvalósítani azt, hogy megfelelően táplálkozzunk, mozogjunk, regenerálódjunk. Mindennek a tartós megvalósítása nyilván nem megy egyik napról a másikra, de ha fokozatosan illesztjük be a szükséges változásokat az életünkbe és látjuk az eredményeinken a javulást, akkor ez az életünk végéig tartó optimalizálási folyamat és az erőfeszítéseink abszolút megtérülnek.
