Törőcsik Mari az utcán, a Tiszánál, a Notre Dame-nál, beleszív egy szívószálba, csak úgy a maga természetességével belenéz egy kamerába. Smink nélkül, hétköznapi ruhában. Csupa a családi archívumból előkerült, unikális, a nyilvánosságban eddig nem szerepelt kinagyított fotográfia. Ez a legfőbb újdonsága a Törőcsik Mari 90 című kiállításnak, amely a Bajor Gizi Színészmúzeumban látható. Az apropó, a címben is jelzett alkalom, vagyis 2025. november 23., a színésznő 90. születésnapja. Törőcsik Mari 2021-ben hagyott itt miket, de filmjei, szerepeinek az emléke, jellegzetes mosolya, látszólag törékeny alakját ellenpontozó színészi nagysága azóta is köztünk van. A mostani kiállítás erre a jelenlétre apellál. Aki látta őt színpadon vagy filmen játszani, biztosan őriz valamilyen emléket róla. A két kurátor, Novák Emil egyetemi docens és Gajdó Tamás színháztörténész (Látványtervező: Fecsó Andrea) által összeállított tárlat ehhez a személyes visszatekintéshez ad kellő szakmaisággal és érzékenységgel teli sorvezetőt.
Kozma András dramaturg többször is dolgozott Törőcsik Marival. Tolmácsolt is próbákon, például Kaposváron, amikor a színésznőt, épp a betegségét követően Anatolij Vasziljev rendezte. Jól ismerte őt, a megnyitón mégis Pilinszky Jánost idézte, aki bevallottan rajongott Törőcsikért: "A színészek túlnyomó többsége alakító művész, megformálja a figurát. Törőcsik Mari ritka kivétel, ő nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával. Józan és sugallatos egyszerre. Ezt a szélsőséges és nagyszerű ellentmondást csak zseniális művész tudja elviselni és megvalósítani. Kivételes lélek, ki egyszerre senkié és mindenkié…" Ehhez persze nehéz mit hozzátenni, de a képeket nézve azt mindenképp mondhatjuk, Pilinszky eltalálta a lényeget. Törőcsik sohasem egyszerűen szerepet játszott, ő létezett és teremtett valóban, önmagából hívta elő az adott figurát, úgy hogy virtuózan mindig valamilyen új színt villantott fel. Képes volt önmagát is meglepni, ettől vált varázslatossá. A kiállításon szereplő képek közül több kedvencem is akad.
Az egyik egy MTI-fotó, Keleti Éva 1970-ben készült felvétele. Törőcsik egy kirakat előtt áll, fején kendőszerű sapka, olyan mint egy a Kádár-korba csöppent francia filmsztár. Egy másik kép, ugyancsak Keleti Éva jóvoltából, két évvel korábban, 1968-ban Balatonfüreden készült. A nyaralásos fotón Tordy Géza és Kállai Ferenc között áll, kissé kacéran, huncutul nevetve, szinte beékelődve a két fürdőruhás férfi közé. A hasa neki is szabadon van, és érezhetően élvezi a szituációt és ezt Keleti Éva kamerája előtt sem titkolja. Törőcsik Mari titka, maga a lénye volt.
A privát képek mellett a tárlaton láthatók előadásfotók és videóbejátszások filmekből, színházi produkciókból is. Ezek közül is nehéz kiragadni bármelyiket. De ha mégis, akkor érdemes megemlíteni Inkey Tibor 1955-ben készült fotóját, amely a Körhinta felvételén készült. Törőcsik egy könnyed nyári, hosszú ruhában ül, kissé leheveredve a mezőn,
ebből az egy elkapott pillanatból is jól érzékelhető, hogy miért robbant be ezután a film után a szakmába, miért díjazták külföldön, miért akart több nemzetközi hírű rendező vele dolgozni.
Aztán jó nagyot ugorva az időben egy másik képen, egy MTI-fotón, Tóth István 1983-ban készült felvételén, Lajtai Lajos: A régi nyár című előadásában látható a József Attila Színházban. Óriási kalapban, csillogó nagy estélyiben, a rá jellemző törőcsikes mosollyal fürdik a fényben. Tíz évvel később, 1993-ban készült az az ugyancsak MTI-fotó, Ilovszky Béla felvétele, amelyen Márquez-Schwajda György Száz év magány című előadásának egyik főszerepében látható. Az előadást Taub János rendezte Szolnokon, aztán felhozták a Pesti Színházban. Emlékszem, megnéztem vagy nyolcszor. Törőcsik minden alkalommal más arcát mutatta. Nem lehetett őt megunni. Ursulát alakította, aki nem lát, mégis olyan mintha mindent látna és érezne. Ő volt az előadás narrátora, ő mesélte el Márquez szövevényes történetét. A képen kissé előrehajol, nyakában egy hosszú kendő, és ebből az pillanatból is jól érzékelhető a színésznő rendkívüli ereje.
Képes volt mindenkit megbabonázni.
Időben több mint húsz évet ugorva Eöri Szabó Zsolt felvételén a Nemzeti Színházban Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Viktor Rizsakov rendezésében mint Luka. Kornya Istvánnak a Nemzeti Színház magazinjában készült interjújában azt mondta a szerepről: „Egyből azt gondoltam, hogy az én Lukám nemtelen legyen. Szeretném, ha sokszor elhangozna az előadásban, hogy öreg. Ami tény, hiszen nyolcvan leszek! De úgy fogok kacarászni néha, mint egy gyerek…” A képen nem nevet ugyan, de ahogy a nézőtérről felnéz a színpadra, abból sok minden kiolvasható. A tárlaton részletek olvashatók Bérczes László Törőcsikkel készült beszélgető könyvéből. Ez alatt a kép alatt ez áll: „Az én koromban már nem szedik szét az embert. Engem meg még még mindig hívnak, velem még mindig dolgozni akarnak.” És tényleg hívták, vágytak a közelségére!
A Népszavában írt nekrológot így kezdtem: „Legutolsó filmjében, Mészáros Márta mozijában egy élet és halál között lebegő nőt játszott. Önmagát, mi mást. Tudtuk róla, hogy beteg. A filmbe bele is vették, hogy néhány éve Törőcsik Mari visszajött a klinikai halálból, az egyik kezét ugyan nem tudta ugyanúgy használni, mint korábban, de teljes értékűen jött vissza, és játszott, közöttünk volt, nem is akárhogy.” És így fejeztem be: „Távozásával elszállt az a bizonyos körhinta. De a már többször emlegetett utolsó filmjében az orvos azt mondta: az ember képtelen megérinteni a saját orrát a nyelvével, de ezenkívül bármi megtörténhet vele. Nos, ahogy aztán Mészáros Márta mozijából kiderült: Törőcsiknek szimbolikusan még ez is sikerült, ő képes volt megérinteni a saját orrát a nyelvével.
Már csak ezért is érdemes megnézni a tárlatot, hogy Törőcsik magától értetődő mágiájára újból és újból rácsodálkozzunk.
Infó: Törőcsik Mari 90 – fotókiállítás. Bajor Gizi Színészmúzeum. Megtekintető: 2026. március 8-ig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között.
