Szépművészeti Múzeum;kiállítás;adomány;kritika;műgyűjtők;

Markus Schinwald protéziseket helyezett el a tökéletesség látszatát keltő biedermeier portrékon

Kortárs emlékezet – Kiállítás nyílt a műgyűjtői adományokból a Szépművészeti Múzeumban

Műgyűjtők adományai révén is folyamatosan gyarapszik a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. Ezt mutatja be az Emlékező gyakorlatok című kiállítás, amely a legújabb kortárs szerzeményeket vonultatja fel.

Régi múzeumi igazság: a gyűjtemények gyarapítása kulcsfontosságú – a kortárs alkotók esetében is –, ahogy az avatott műgyűjtők munkája is az. A műgyűjtők azonban nemcsak saját kollekcióban tudnak gondolkodni. A londoni Tate Modern és a párizsi Centre Pompidou mintájára 2021-ben hat elkötelezett gyűjtő hozta létre a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Támogatói Körét, hogy donációikkal bővítsék a közgyűjtemények modern és kortárs kollekcióját.

A múzeum immár negyedik alkalommal rendezi meg – most Emlékező gyakorlatok címmel – a Támogatói Kör segítségével megvásárolt új szerzeményeket bemutató tárlatát. A tavalyi, eddigi legnagyobb akvizíció során csaknem negyven, frissen megvásárolt kortárs műalkotás került be a gyűjteménybe tíz hazai és öt külföldi művésztől.

– A támogatói körnek jelenleg huszonöt tagja van – mondta a kiállítás megnyitóján Somlói Zsolt, aki feleségével, Spengler Katalinnal Magyarország egyik legjelentősebb kortárs műgyűjtője. A kör elnöke így foglalta össze a gyűjteményi gyarapítás folyamatát: – Minden évben befizetünk egy adott összeget. Ezután a múzeum kurátorai prezentálnak nekünk műveket, amelyeket megvitatunk.

Titkos szavazással döntünk arról, abban az évben kik legyenek azok a regionálisan vagy nemzetközileg is elismert alkotók, akik ily módon bekerülnek a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. 

Most már ötödik éve dolgozunk együtt a múzeummal, rengeteget tanulva és inspirációt kapva – de remélem, mi is adunk inspirációt a kurátoroknak. Ez egy példaértékű együttműködés, amely a kölcsönös tiszteleten és az egymás értékeinek elismerésén alapul.

A magyar alkotók mellett most olyan nemzetközileg is elismert művészek munkái is a gyűjtemény részévé váltak, mint a román Şerban Savu vagy az osztrák Markus Schinwald. A kiállításon továbbá Bede Kincső, Gál András, Horváth Gideon, Koós Gábor, Ravasz András, Szabó Ádám, Tarr Hajnalka, Ulbert Ádám, Várnai Gyula, Vécsei Júlia, Stano Filko, Vladimír Houdek és Paula Doepfner művei láthatók.

Várnai Gyula talált tárgyakból készült kollázsa a pop-art mestere, Claes Oldenburg előtt tiszteleg

A tárlatot összefogó tematikus szálak: a kultúrtörténeti és művészettörténeti referenciák, valamint a művészek személyes emlékezeti archívumai. Ide tartozik a test emlékezete is. A terhesség és szülés hormonális változásai, a gyász folyamata, a betegségek és műtétek, a nélkülözés, az erőszak, a kiszolgáltatottság és az üldöztetés mind nyomot hagynak a testben – és a testen is.

A látogatót elsőként Ulbert Ádám vegyes technikával készült (epoxi, poliuretán gumi, fa, neon) emberi formájú szobra, a Tengeriuborka királyság fogadja. A mű akár Thalassa címet is viselhetné: ugyanis Ferenczi Sándor pszichoanalitikus elméletére utal, miszerint bizonyos helyzetekben – álmokban vagy módosult tudatállapotban – képesek vagyunk visszaidézni az „őstenger” élményét, amelyet édesanyánk méhe jelentett. Ulbert szerint a művészet kiutat mutathat az ökológiai krízisből; festményein a világ az együttműködésre és kapcsolódásra épül. Ilyen a négy elemből álló Bivalyháton című sorozata is, amelyben a japán „lebegő tájkép” eszméje mellett a középkori folklór látványvilága is megjelenik. A bábuszerű alakok, az otthont szimbolizáló ház, a növények és az élet körforgását jelképező vízimalomkerék a művész édesapja halálára készült képen jelennek meg.

Bede Kincső fotósorozata az örökölt történelmi traumákat vizsgálja

Markus Schinwald manipulált portréi, Josef Kriehuber parafrázisai már tavaly is szerepeltek a Szépművészeti Múzeum A portré otthona, az otthon portréja című kiállításán. A XIX. századi biedermeier portré nem az egyén karaktervonásait kívánta megragadni, hanem társadalmi státuszt jelenített meg. Schinwald ezt részben teszi kritikája tárgyává, inkább arra reflektál, mit jelent ma a szépség fogalma a szelfik és az Instagram-manipulációk korában.

A német Paula Doepfner grafikája (I Have Been Ten Thousand Miles in the Mouth of a Graveyard) első pillantásra mintha finom márványerezetet vagy lágyan megrajzolt faágat ábrázolna. Valójában egészen apró, 0,1 milliméteres betűkkel megírt szövegrészletek Paul Celan Engführung című verséből, valamint Alwin Meyer Vergiss deinen Namen nicht: Die Kinder von Auschwitz című könyvéből. A holokauszt 80. évfordulójára készült mű az egyéni és kollektív felejtés, illetve tagadás kérdését állítja középpontba.

Horváth Gideon méhviaszból készült, ókori amfórákat idéző szobra Midász király történetét eleveníti fel – a királyt, akinek szamárfüle volt. Tarr Hajnalka In Vitro XXI. című üvegmozaikjának középpontjában a művész teste áll, mintha mikroszkóp alatt szemlélné önmagát, miközben a kompozíció csak távolabbról szemlélve áll össze. A cím a lombikprogramra is utal.

Şerban Savu ironikus felhangú festménye, Az Univerzum szántója

A román Şerban Savu a Kolozsvári Iskola egyik legjelentősebb alkotója, Az Univerzum szántója című vászna a tavalyi Velencei Biennálén is látható volt. A mű a romániai múlt és jelen, a szürke hétköznapok és a szocialista realizmus emlékeit ötvözi. Egy romos középkori kápolnát idéz, hátterében mozaikkal: a valóságban ez a mozaik Moldova fővárosában, egy modern rommá váló ifjúsági központ falán hirdeti a szovjet űrkutatás és a szocialista jövőbe vetett hit dicsőségét.

Az erdélyi fotóművész Bede Kincső Három színt ismerek a világon című sorozata a Román Szocialista Köztársaság himnuszának első sorát idézi. A művész a családi viszonyokat és az örökölt traumákat kutatja: miért húzódik láthatatlan fal azok között, akik a Ceaușescu-rendszerben éltek, és azok között, akik ezt megúszták?

A fekete-fehér fotók a román titkosszolgálat, a Securitate erős vakuesztétikáját idézik, miközben történelmi traumákra reflektálnak. Az Orrvérzős című képen két összevertnek tűnő lány az 1980-as évek valóságát idézi.

Egy másik képen az öccse látható Ceaușescu-féle kucsmában, egy harmadikon apja összetört Daciája szimbolikusan jelzi, „hogyan is sikerült megérkezni a szocialista jövőbe”.

Az alkotásokat Harangozó Katalin, a kiállítás kurátora, Bódi Kinga, a Grafikai Gyűjtemény vezetője, valamint Kovács Anna Zsófia, az 1800 utáni nemzetközi gyűjtemény vezetője mutatta be a sajtóbejáráson.

Infó: Emlékező gyakorlatok. Új szerzemények a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Kortárs Gyűjteményének Támogatói Köre jóvoltából. Kurátor: Harangozó Katalin, Szépművészeti Múzeum. Megtekinthető: november 16-ig

Igazi sztárparádéval – Julia Roberts, Andrew Garfield, Chloë Sevigny és Ayo Edebiri – készítette el  Luca Guadagnino a legújabb, Vadászat utánt, amelyben mindenki érzelmekkel és intellektussal szeretné dominálni a másikat. Az alkotók célja a párbeszéd kiprovokálása volt – Julia Roberts erről is beszélt a Velencei filmfesztiválon a Népszavának adott exkluzív interjújában.