Leült velem szemben egy dupla ülésre, a cekkerét maga mellé tette, a válltáskát az ölébe. Szusszant egyet, kinézett az ablakon, mintha a többi utashoz hasonlóan ő is elmerülne a hegyvidéki, őszi táj szépségében. Őzbarna szeme élénk volt, de megfáradt, ám meglepetésemre mintha pici izgatottság csillant volna tekintetében. Felismertem a várakozás izgalmát, és lopva, de kíváncsian figyeltem a nőt. Ebben a pillanatban érkezett el hozzám a vászonszatyrából áradó, friss péksütemény illata, amiből rájöttem, hogy az kenyeret, zsemlét rejthet. A nő, felocsúdva a mellettünk futó rozsdás fák és bokrok látványából, épp csak a nyelve hegyével, de megnyalta az ajkát. Elhúzta válltáskája cipzárját, belenyúlt a mélyébe, kicsit matatott. Papírzörgés hallatszott. Amikor kivette a kezét, egy jókora falat foszlós kalácsféle volt benne. Másik kezével megigazította a táskáját, majd behunyva szemét bekapta a falatot. Nem kezdte rögtön rágni, csak a nyelvével forgatta, látszott, hogy nyálával keveri az édes ételt, hogy annak aromája betöltse szája minden szegletét. Amikor végre elkezdte rágni, arcára kiült az élvezet. Az a tiszta, gyönyörteli, amely cseppet sem visszafogott, hisz’ akkor elillanna a pillanat mámora. Nagyot nyeltem. Hiába fordítottam el diszkréten a fejemet, az illat már befészkelte magát nemcsak az orromba, hanem az agyamba is. Hirtelen éhes lettem, és megkívántam egy falatkát abból a kalácsból.
Beugrott egy szeretett ízemlék. Szinte a szájamban éreztem a szicíliai hajnalok kívül aranyhéjú, roppanós, belül édesen foszlós, örvényesre tekert cornettójának ízét, amit a szobám közeli bárban, a Via Margherita-n eszem az első espressóhoz. Hallottam magam körül a betérő férfiak hangos beszédét, láttam, ahogy egymás hátát lapogatva, jókedvűen köszöntik egymást, mintha nem este váltak volna el a közös zenélés és/vagy meccsnézés után. (Nők nemigen látogatnak hajnali órákon kávézót Szicíliában, de a furcsa, magyar írónőt, aki mindenki megdöbbenésére, és a csacsijával szemetet gyűjtő emberként és a templom sekrestyéseként a városka és a lelkek tisztaságára vigyázó Luigi riadalmára kora hajnalban fut is a felső várkerület szélén, befogadták, így alanyi jogon fixírozhattam, persze őket is lopva, a bár helyi közönségét.)
