Gép és ember közös alkotása

Vajon mit jelent ma személyként mások, vagyis emberek, gépek, mesterséges intelligenciák és akár ezeken túli létformák között élni? Többek közt ezt a kérdést járja körül a budapesti Binálé 2025 – Nem vagy egyedül című kiterjesztett médiaművészeti biennálé, mely számos installáción és műtárgyon keresztül gondolkodtat el napjaink digitalizált, ellentmondásos valóságáról. A tárlat leírása fel is hívja a figyelmet jelenünk egyik égető paradoxonára: „miközben az emberiség soha nem volt ilyen mértékben összekapcsolva, az elidegenedés és a magány érzése talán soha nem volt ennyire általános”.

Ezt a különös érzést a tárlaton is érezhetjük, hiszen a művek túlnyomó része gépekből, monitorokból és egyéb alkatrészekből áll, vagy mesterséges intelligenciával készült. A sajtóbejáráson a két kurátor, Lukács Viola és Neudold Júlia először az X nevű interaktív installációt mutatta be, mely akár egy science fiction filmben is szerepelhetne: ez egy fekete térben elhelyezett nagy méretű, V alakú, holografikus fényszobor, melynek a felületén a ragyogó LED-rácsháló folyamatos mozgásban van, sőt időnként stroboszkópszerűen vibrál. A mű ráadásul reagál a látogatókra is, azok mozgására, sőt, ha valaki magára helyezi annak testszenzorait, akkor a rácsháló a szívverésének és légzésének megfelelően fog változni. A három alkotó, Kitzinger Gábor videoművész, Nagy László András digitális művész és Mákó Rozi zeneszerző egy olyan interaktív művet hozott létre, mely által gép és ember közösen alkothat.

Az EJTECH duó, Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre installációja szintén interaktív: ha a látogató megérinti az érzékeny textilfelületen látható absztrakt formákat, akkor azok különféle hangokat adnak ki, így hozva létre audiovizuális élményt. A multiszenzoros mű ezáltal lehetővé teszi, hogy a befogadó a szó szoros értelmében érintkezzen a technológiával.

A Binélé 2025 a budapesti Örkény Színházzal együttműködésben jött létre, így a programban látható a teátrum Klára és a Nap című részvételi előadása. A Kazuo Ishiguro regényéből készült produkció egy mesterséges intelligenciaként megalkotott „barát” és egy magányos gyerek kapcsolatán keresztül vizsgálja az elidegenedés kérdését – fiatalok és családok bevonásával.