Hogy az idős kor valóban szép legyen

A kormányzati narratíva szerint megbecsülik az időseket: visszaadták nekik a 13. havi nyugdíjat, idén ősszel 30 ezer forintos utalványt is kiutaltak nekik nagy kegyesen, és évente emelkedik a nyugellátás összege. Ezzel szemben a valóság az, hogy a nyugdíjasok körében ijesztő mértékben emelkedik a szegénységi küszöb alatt élők aránya, a KSH adatai szerint 2023-ban már meghaladta a 24 százalékot. Azaz majdnem minden negyedik idős honfitársunk gyakorlatilag nyomorog, de szinte minden embernek csökken az életszínvonala a nyugdíjba vonulása után.

Ez egy rendkívül összetett problémakör, amit természetesen képtelenség varázsütésre, egy intézkedéssel megoldani. Juhász Zoli Shepherd, az ismert véleményvezér, civil vidék- és vállalkozásfejlesztő, fenntarthatósági szakértő kidolgozott egy olyan modellt, ami ha nem is a bölcsek köve, de sok száz – hosszú távon sok ezer – ember számára nyújthat biztonságot életük alkonyán.

A szakemberrel tárnoki irodájában beszélgettünk, mivel ezen a településen valósulhat meg hamarosan a pilot projekt, az Odluk Garden lakópark, amelynek – a nagy érdeklődés okán – részévé válhatnak a Petra Vita rendszerben üzemelő épületek is. A beruházás megvalósítására a helyi önkormányzattal közösen alapított céget Juhász Zoli. Tárnok polgármestere, Lukács László szerint ez a beruházás egyértelműen a település érdekeit szolgálja, hiszen a lakópark építésekor a település infrastruktúráját is fejleszti a beruházó. Például a területen a lakóékon túl mintegy 400 plusz parkolóhelyet alakítanak ki, emellett nyitnak közösségi tereket, parkot, továbbá finanszírozzák Tárnok ivóvízhálózatának bővítését. Terveznek egy belső buszjáratot, ami ráhord a vasútra, valamint egy biztonságos kerékpártároló is épül az állomáson, így sokan letehetik majd az autót. Terveznek bevásárlóközpontot, játszóteret, futópályát is, de egyeztetnek a lakossággal, hogy mire van szükségük. Ez a projekt tehát az önkormányzat számára is a hosszú távú pénzügyi stabilitást szolgálja, ugyanis minden évben előre tervezhető bevételt hoz.

„Azon agyaltam már egy ideje, hogyan lehet úgy megoldani az időskori gondoskodást, hogy az pénzügyileg is stabil lábakon álljon, ugyanis egy elemzést készítve világosodott meg előttem, hogy nyakunkon van a Ratkó-katasztrófa – kezdte Juhász Zoli. – Ez annyira akut probléma, hogy ha a kormány ma elkezdene ezzel foglalkozni, akkor sem tudná megoldani. Összefoglalom: 1950-56 között évente 200-220 ezer gyermek született, ez volt a hírhedt Ratkó-korszak. Amikor ez a generáció ért szülőképes korba, a 70-es évek közepén újabb születési rekordokat produkáltak, de már kisebb csúccsal, évente 180-195 ezres születésszámmal. Ehhez képest 2000-ben kevesebb mint 100 ezer, tavaly pedig már mindössze 77,5 ezer gyermek jött világra Magyarországon. A Ratkó-unokák 10-15 év múlva vonulnak nyugdíjba nagy számban, miközben még a Ratkó-gyerekek közül is sokan élnek majd, azonban az őket eltartó aktív generáció egyre fogyatkozik. Jelenleg durván két dolgozóra jut egy nyugdíjas, de az előrejelzés szerint 2050-re ez az arány 1:1-re csökkenhet, és mivel az állami nyugdíjrendszer teljes egészében a dolgozói befizetésekre épül, ha a dolgozók száma csökken, a nyugdíjasoké pedig emelkedik, a rendszer összeomlik” – vázolta a ránk váró közeli jövőt.

Juhász Zoli a tőle megszokott módon kemény hangot ütött meg, amikor kijelentette: „Az állam képtelen kezelni ezt a problémát, aki azt állítja, hogy igen, az hazudik. Egyetlen ellenszer van: a tudatos öngondoskodás. Erre találtam ki a Petra Vitát. Azt mondom, hogy egyetlen módon tudjuk garantálni a nyugdíjasbiztonságot: ha a szüleink teljes életét befektetéssé alakítjuk át. Akik beköltöznek hozzánk 65-75 évesen, zsákban hozzák az életüket.” Ismert az a probléma, hogy az idősek ott maradnak egy nagy, jellemzően korszerűtlen házban, amelyet már képtelenek fenntartani, felújítani, de még a rezsit is előteremteni „óriási” nyugdíjukból. „Mi azt mondjuk, hogy add el az ingatlant, de ne költsd el ezt a pénzt ész nélkül. Sőt azt mondjuk, hogy egyáltalán ne költsd el. Ehelyett feltesszük a kérdést: mi lenne, ha az életed utolsó időszakában nem tulajdonos lennél, hanem bérlő? A javaidra befektetésként tekints, így nemcsak a saját, de a gyerekeid jövőjéről is gondoskodni tudsz.”

A tervezett lakóparkban négy-öt épületet kifejezetten a nyugdíjasok igényeire szabva építenek majd fel. Ebben a teljesen akadálymentes, lifttel ellátott épületben garzonokat, másfél szobás lakásokat, valamint összkomfortos „szállodai szobákat” alakítanak ki, amelyekbe egy vagy két fő költözhet be. Az ingatlanért egy összegben egy nagyobb letéti díjat kell fizetni, amit azonban a lakó halála után az örökösök megkapnak, a piaci értéknövekedésből fakadó haszonnal együtt, majd egy viszonylag megfizethető havi bérleti díj fedezi a fenntartási költségeket, a rezsit, hetente egy takarítást, valamint ágynemű- és törölközőcserét. Van lakótárs program is, tehát ha valakinek nagyon csekély forrás áll rendelkezésére, az is találhat megoldást. A korábban tulajdonolt ingatlan eladása után fennmaradó pénzt pedig befektetheti a nyugdíjas, erre is ajánlanak nekik szakértő szolgáltatókat, így a tőkéhez akár nem is kell hozzányúlni, a nyugdíj mellett a kamatok fedezik a kiadásokat. A bérlők gyakorlatilag olyan jogokat kapnak, mintha tulajdonosok lennének, csak abban az esetben lehet őket „kitenni”, ha nem fizetik a bérleti díjat.

Juhász Zoli azt is elmondta, hogy a többi nyugdíjas otthontól eltérően itt az alapszolgáltatások között nincs étkezés, illetve orvosi ellátás. Úgy gondolja, hogy nem kényszerít rá senkire semmi olyat, amire nincs szüksége. „A jelentkező nyugdíjasok többsége még a Covid alatt sem volt beteg. Miért szedjünk pénzt az állandó orvosi felügyeletre, ha felesleges? Természetesen akinek szüksége lesz rá, szolgáltatásként elérheti ezt is. De az étkezést is van, aki saját maga akarja megoldani, megteheti. Lesz ugyan egy nagy konyhánk, tehát tudunk ilyen szolgáltatást is nyújtani, de ezt sem tesszük kötelezővé. Abban is más lesz ez a rendszer, hogy lehet hozni kiskedvencet is, mindössze annyi a feltétele, hogy az állat rendelkezzen chippel, oltásokkal, megfelelően gondozzák, illetve az örökösök vállalják, hogy haláleset után magukhoz veszik az állatot.”

Juhász Zoli szerint neki az a feladata, hogy olyan útvonalakat nyisson, amelyek a jelenlegi piacon nem léteznek. „Másképp kell gondolkozni a nyugdíjaskorról. Amikor 20-25 évesen elköltözünk otthonról, akkor elkezdünk egy új életet. A nyugdíjaskorról is így kellene gondolkodni: felülvizsgálom az addigi életvitelemet, a képességeimet. Mi tulajdonképpen semmi olyat nem teszünk, amit bárki más is ne tudna megcsinálni, csak a struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy nem a gyors haszonszerzésre játszunk. Nekünk az az érdekünk, hogy a lakók minél hosszabb ideig éljenek nálunk. Ez egy szokatlan gondolkodás a piacon.”

Elismerte: nem tudnak mindenkinek segíteni. „Sokan keresnek meg azzal, hogy van havi 180 ezer forintom, ezért kérek szállást, teljes ellátást, folyamatos orvosi felügyeletet, esetleg egy beszélgetőpartnert, mosást, vasalást, és maradjon még költőpénzem is. Legyünk őszinték: ez a saját otthonában sem működik. Rengetegen letolnak, hogy miért nem foglalkozom a szegényekkel, a rokkantnyugdíjasokkal stb. De én nem az állam vagyok! Persze az átlagembert ez nem érdekli. És velem nyilván sokkal egyszerűbb pörölni, mint Orbán Viktorral. De mivel bennem is van szociális érzékenység, most gondolkodunk azon, hogy ha ez a modell elkezdi termelni azt a bevételt, amivel számolunk, akkor elképzelhető, hogy létre lehet hozni egy alapot arra, hogy tudjunk segíteni nagyon nehéz helyzetben lévőknek.”