Nem értem. Juhász Pétert tanúként hallgatták ki a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség épületében, miután előző nap házkutatást tartottak a lakásán, elvitték a telefonját és a számítógépét. Az Index portál cím-fogalmazványa szerint „tanúként hallgatták ki a volt politikust, nem gyanúsítják semmivel”. Most akkor én vagyok hülye, az ügyészség, vagy az Index? Mert annak belátásához ugye nem kell jogtudósnak lenni, hogy házkutatást tartani, vagyontárgyakat lefoglalni csak gyanúsítottnál lehet, tanúnál nem.
Vagy talán úgy lett a gyanúsítottból gyorsan tanú, hogy másnapra az ügyészség is belátta, hogy Juhász Péter semmilyen törvénybe ütköző cselekedettel nem vádolható, egyszerűen csak túl sokat tud a magyarországi javítóintézetekben uralkodó botrányos állapotokról? És még akkor is felmerül a kérdés, amit a vasárnapi Kossuth téri tüntetés szónokai sem tettek fel: ha Juhász Pétert valóban csak tanúként hallgatták ki, akkor milyen jogon belezi ki a hatóság az adathordozóit?
Ehhez az kellett, hogy feljelentés érkezzék ellene megfelelő bizonyítékokkal. Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy a Szőlő utcai botrány kapcsán keletkezett káoszban ő lett az első áldozata az Orbán Viktor által kilátásba helyezett megtorlásnak. A kormány megtorlást helyezett kilátásba mindenki ellen, aki sejtetni merte, hogy magasrangú személyek részesei vagy legalábbis elnéző tanúi lehettek a javítóintézetek gondozottjai ellen elkövetett bűncselekményeknek. Ami egészen bizonyos: ez az „ügy”, melynek kiagyalásához „észség” nem szükségeltetett, csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a mára nemzeti szégyenné és azonnali intézkedéseket igénylő problémává terebélyesedett pedofil bűncselekményekről és emberkereskedelemről.
Nem érdekes, hogy Semjén Zsolt vagy a kormány bármely tagja, illetve a kormánypárt bármely képviselője bűnös vagy nem bűnös. Nem fontos, hogy Juhász Péter interjúiban és megszólalásaiban milyen arányban keverednek a valóságos történések a politikai retorikával. Ezt az állóvizet ideje volt alaposan felkavarni. Az ember olvas és csak ámul. Igaz, hogy a Nyugat-Európa piroslámpás utcáin strichelő prostituáltak fele magyar? Igaz, hogy ötvenezer magyar örömlány van a hálózatban? Igaz, hogy 18 ezer magyar gyermek is ki van szolgáltatva e világ perverzeinek itthon és szerte a világban?
Az meg miként fordulhatott elő, hogy csak a Szőlő utcai intézményből 120 fiú szökött meg az elmúlt évek folyamán? És hányan szöktek meg a másik négy javítóintézetből vagy a több tucat gyermekotthonból? Milyen viszonyok uralkodnak ezekben az intézményekben, hogy a gyerekek tömegesen menekülnek? Azt már tudjuk, hogy nincs elég pénz az étkeztetésre, hogy alacsonyak a fizetések. De mi történt az eltűntekkel? Megszöktek, vagy eladták őket is? És ha igen, kik azok, akiket a mai napig nem vontak felelősségre amiatt, ami a magyar életnek ebben a sötét sikátorában zajlik?
Kik azok, akik kormányszinten felelősek a gyermekvédelmi rendszerben uralkodó szörnyű állapotokért, és évtizedeken keresztül semmit nem tettek azok megváltoztatása érdekében?
Semjén Zsolt a jelek szerint valóban véletlen és ártatlan áldozata annak, hogy az utóbbi napokban felforrósodott a talaj a pedofília, a gyermekkereskedelem és a lánykereskedelem bűnszövetkezetben vagy magányosan működő elkövetőinek talpa alatt. Csakhogy ez nem lehet ürügy ahhoz, amit a kegyelmi botrány megismétlődésétől rettegő bürokraták művelnek. A közelgő választásokon kívül nincs ok arra, hogy a szervezett vagy magányos bűnelkövetők helyett azokat vegyék elő, akik akár a gyermekvédelem nemes ügye iránti elkötelezettségből, akár politikai megfontolásokból – igen, van ilyen is, de a szexuális bűnözés ettől még üldözendő marad – felhívják a figyelmet a gazságokra. Az ATV egyik műsorában elhangzott kijelentés pedig, mely szerint „nincs pedofil ügy”, egetverő ostobaság, amely azoknak árt, akik kitalálták.
Pedofil ügy sajnos van, napok alatt kiáradt a Szőlő utcából. Zsolti bácsi ügy viszont nincs, vagy csak egy a sok közül. Így a híresztelés, mely szerint a kormány szükségállapotot vezetne be az államellenes bűncselekménynek kikiáltott zsoltibácsizás miatt, remélhetően nem igaz. A hatalom számára az áradás megfékezésére az egyetlen lehetőség „Zsolti bácsi” és a további Zsolti bácsik azonnali megnevezése, megkeresése és lesittelése, függetlenül attól, hogy hol bujkálnak, mióta és milyen beosztásban rontanak meg gyermekeket.
Ha nem ez történik, akkor a NER vezérkara semmit sem tanult és mindent felejtett. Ha tanult volna a kegyelmi botrányból, ha értené, hogy a mostani retorikával - tekintettel a kivételesen kényes témára - még a saját szavazóit sem tudja kábítani, akkor észrevenné, hogy ezúttal számára tényleg eljött a vészhelyzet. És mindent megtenne annak érdekében, hogy a megtorlás, mármint az igazi gazemberek elleni igazi megtorlás, villámgyorsan elkezdődjék. Már csak azért is, mert ellenkező esetben a kormány bukása borítékolható.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.