Csupa koromfekete kép fogadja a látogatót az újbudai Resident Art galéria falain, az Elfelejtett nyelv című tárlat a tavaly elhunyt Tölg-Molnár Zoltánnak állít emléket. A Munkácsy Mihály-díjas alkotó művei a minimalizmusukkal nemcsak vonzzák a szemet, de gondolkodásra is késztetik a nézőt.
– Tölg-Molnár nemcsak festő-, de képzőművész is volt, ami azért fontos distinkció, mert a festmény mindig kétdimenziós, míg ő már a ’90-es évek végétől kilépett a kétdimenzióból a harmadikba, és a műveit relieffé, domborművé alakította – mondja Schneller János művészettörténész, a kiállítás kurátora, majd mutat egy példát, a Fekete függöny II. című alkotást, amelynek feketére festett vásznát a művész összetorlaszolva feszítette a keretre, miáltal az anyag szoborszerűvé vált.
A Relikvia I-III. című művek is hasonló logikára épülnek: a három, különálló dobozba foglalt, és feketére festett vászonból álló mű olyan hatást kelt, mintha egy fekete függöny látnánk darabjaira szabdalva. – Tölg-Molnár ezeket a vásznakat grafitporral vonta be, majd összehajtotta és domborította azokat, végül feldarabolva, dobozokban prezentálta a műegyüttest, hogy azok érinthetetlenek legyenek, mintha rituális tárgyak lennének – magyarázza Schneller. Szerinte Tölg-Molnár azt kutatta, hogy hol van a festmény határa, vagyis mitől, milyen változtatás által lép át egy másik műfajba. Majd újabb példát hoz: az Egyszer hajtott című művet, mely egy feketére festett és középen hosszában meghajtott lap, melyet a művész a négy sarkán metrikus csavarral rögzített, majd fehér keretbe foglalt, melyre üveglapot helyezett. – Tölg-Molnár ebben az esetben azt kereste, mi az az apró motívum, amitől valami műtárggyá válik. Ez a minimalista mű nem is utal semmilyen művészettörténeti témára, se a való világra, hanem csakis saját magára – mondja Schneller.
Tölg-Molnár más képein konkrét motívumok is felbukkannak, például a keresztek és betűk is, utóbbiak német személyes névmások és létigék formájában. Ich bin (én vagyok), du bist (te vagy), er ist (ő van) – olvashatjuk az egyik, feketére festett képébe karcolva. – Ezeket a műveket a művész a ’90-es években kezdte el csinálni, mikor is német műkereskedők és műgyűjtők érkeztek Magyarországra, így Tölg-Molnár elkezdett németül tanulni, hogy megértse őket. A műtermében fel volt állítva egy kartonlap, amire a német tanára felírta a ragozásokat, melyek aztán az alkotó szitanyomatain és festményein köszöntek vissza – meséli Schneller. Tölg-Molnár ezen képei a szó szoros értelmében a létezésünkkel szembesítenek, ahogy a Kör II. című képe is, mely egy fehér papírlap közepére festett fekete korong, mely elé állva a néző saját magát látja, mintha szembe kellene néznie önnön végességével.
Infó: Tölg-Molnár Zoltán – Elfelejtett nyelv. Kurátor: Schneller János. Resident Art (Budapest, XI. kerület, Bartók Béla út 39.) Megtekinthető október 31-ig
Ihlető irodaház
Schneller János elmesélte, hogy Tölg-Molnár a tükröződést mint motívumot egy konkrét élmény hatására kezdte alkalmazni. Az utolsó műterme a nyolcadik kerületi, Rákóczi út 59. szám alatti, hatodik emeleti műteremlakás volt, mellyel szemben egy fekete üvegfelületű irodaház épült. – Ennek falán a művész láthatta a saját műtermét és magát is visszatükröződni, így jelent meg a motívum a munkáin, és ezért kezdte el használni a bitument – mondta a kurátor.
