Lázár János legszívesebben kiheréltetné, Orbán Viktor pedig felnégyeltetné a pedofilokat, de a hírek szerint még nem vitték be a kormányülésre, hogy milyen sorrendben képzelnék el a folyamatot, és hogy egy kis karóba húzás vagy kerékbe törés beleférne-e az elrettentésbe. Még arról sem érkeztek hírek, hogy az Ókeresztény Megbocsátás Guide-jai (ÓMG) Digitális Polgári Kör tényleg javasolta-e, hogy a kivégzés előtt írja le az erőszaktevő százszor, hogy Szeretett Kormányunk Nagy Bölcsességéből többé nem pedofilkodom.
Ezen a ponton érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon mire is fizetjük a kormányt általában. Ha azt akarjuk megtudni sok ezer milliárd forintból (a munkabérek és járulékok mellett a közvetett költség hatalmas), hogy a nép rettentően ideges a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények elkövetőire, akkor érdemes volt három ciklusra megválasztani a Fidesz-KDNP minden egyes politikusát minden egyes napra. Még a nagy hatvanpusztai zebrakergető és antiloprebbentő is megérte a pénzünket, ha ez volt az ára. Mivel azonban ezt a tudást (miszerint a pedofília gyalázatos, és a nép önkezével se volna rest megtorolni a bűnt) bármely kocsmában megszerezhettük volna egyetlen tálca kisfröccs árán, akkor drága, s persze nehezen kimagyarázható mulatság volt Orbán Viktor összes ún. kormányát hizlalni tizenhat éven át. Közben élhetünk a gyanúperrel, hogy nevezettek ismét csak eljátsszák a nép egyszerű fiát, amikor a nemzeti pálinkafőzés alapjoga, az általános és szabad burgonyaosztás, valamint a buzipedofil-menet betiltása közben letörlik a szájuk szegletéből a hurkazsírt, és bárgyún néznek a választópolgárra: tudod már, kire kell szavaznod? Esetleg kell még négy nyugdíj-kiegészítés és hat alapjogokért központ a kontinens egyik legolcsóbb elsőlakásos eladósodása mellé a kontinens egyik legergyább gazdaságában?
Az tehát a jó hírünk, hogy zsigeri indulat és középkori kivégzéskreáció dolgában nincs deficit a magyar közvéleményben. A magyar közvélemény, ha szabad ezt mondanunk, teljesen egészséges, legalábbis ebben az értelemben. Volna azonban itt a kormánynak egy mulaszthatatlan feladata a kilencfarkú macska pörgetése közben, mivel a bűntől és a bűnösöktől való iszonyodás állandósulása már egyáltalán nem egészséges, sőt: egészségtelen métely, ragály, rossz nyavalya. Egyrészt azt sejteti, hogy a bűn érinthetetlen és üldözhetetlen, és senki nem tesz ellene semmit, akinek hatalma és eszköze volna a tettekhez. Az állampolgár emiatt úgy érzi, hogy jó dolgában (és mert nem szólították öreganyámnak) képes elengedni még akár egy Szent István napi megvakíttatást is, ha legalább egy darab elmarasztaló ítéletet sikerül végre tető alá hoznia (a decens ivóközönség szavajárásával dühöngő) notabilitásoknak. A börtön elegendő. Első lépésként. Aztán ha sikerül végre nem kegyelmet adni a fülig fideszes államfő fülig fideszes lelkész tanácsadója jóvoltából egy erőszaktevő bűntársának, akkor akár elő is vehetnénk a középkori kínzókamrákat: de akkor meg már minek. Ezzel szemben a kormány megint az ellenzék üstökének megragadásával üldözné a pedofíliát, csak mert felhangosították a fortyogó internetközönség huzamos suttogását.
Jogászok esdik-könyörgik régóta: nem a pedofília büntetési tételeivel van a probléma, hanem a felderítésével (vagy elkendőzésével) és a gyermekvédelmi rendszer gondtalanságból elkövetett elanyátlanításával.
Semjén Zsolt (és az összes, melegeket kiátkozó kormánypárti) örökös ártatlansága sem mosná le azt a gyalázatot, amit a tétlenséggel vagy a papság erőszaktevőinek mosdatásával okoztak a gyerekeknek, és az országnak.
Ha Dobrev Klára minden felmenője tömeggyilkos lett volna, üzenjük a laza csuklóval apróantalozó Gulyás Gergelynek, az sem menti a vádat, hogy a Fidesz-KDNP folytatólagosan elhanyagolta a gyermekvédelmi intézményhálózatot, tán mert annak a sikerei fölött (1. lépés: nem megerőszakolt gyerekek) nem lehet nemzeti trikolórt átvágni, választási pálinkázás előtt egy kricsmiajtóra nyíló utcában.