A műveket nézve az ember önkéntelenül is tovább gondolja azokat: a zsúfolt képterekben a szemek, labdák, lámpák és földből kinövő színes fák mintha folyamatos mozgásban lennének. Erre a hatásra játszik rá a művész az óbudai Textilgyárban rendezett, ironikus című „Mikor nem látod az erdőtől a fát” kiállítása is, melynek festményei egyszerre szólnak napjaink digitális valóságáról, és idézik meg a múlt század eleji szürrealizmus képi megoldásait is. Hisz akárcsak Salvador Dalí, Giorgio de Chirico és René Magritte esetében Góth Martinnál is az egymáshoz nem feltétlenül passzoló alakok és tárgyak jelennek meg, melyek ellentmondanak a fizika törvényeinek. Egyik képén egy lámpából sötét fény árad, másikban a villanykörte helyett egy nagy méretű szemet látunk, egy piros pöttyös labdán pedig pöttyök helyett lukakat.
A képek a vizuális játékon túl az emberi pszichét is szimbolizálják, mintha azokon a tudatalattiba szállnánk alá – talán ezért is „játszódik” mindegyik sötétben, mintha egy álomszerű tájba vagy zárt térbe kerültünk volna. Az inspiráció portréja címűn egy antropomorf teniszütőt látunk, mivel annak szája és szeme is van – az egyik szem emberi, a másik egy teniszlabda. A kép egy önportrénak is felfogható, mivel az alkotó szerint a művészet is olyan mint a teniszezés: a kész alkotás, akár az elütött teniszlabda, már a saját pályáját járja, és az alkotó nem befolyásolhatja azt, hogy kire hogyan fog hatni. Egy másik képén az emberi szemmel bíró lámpa magát a nézőt szimbolizálja, akinek a látása a műnek mindig csak egy részét érzékeli, hisz a befogadó nem feltétlenül fogja a kép minden aspektusát észrevenni. A harmadik munka szintén egy önportré: ezen egy fa gyökérzete jelenik meg, melyhez hozzá vannak szögellve újabb fadarabok. A művész szerint így épül fel az identitás is, az ember az élete során új tapasztalatokat, emlékeket illeszt hozzá az énképéhez.
Infó: Góth Martin: Mikor nem látod az erdőtől a fát. Textilgyár, Budapest, III. kerület, Fényes Adolf utca 23. Megtekinthető október 16-ig
