Már 2024 novemberében arról írt egy, a berlini klubok érdekvédelmével foglalkozó szervezet, hogy egy éven belül a város több mint 200 szórakozóhelyének csaknem felét veszélyezteti a bezárás. Azóta sorra szűnnek meg Berlin ikonikus szórakozóhelyei, a folyamat pedig egyelőre megállíthatatlannak tűnik. A növekvő bérleti díjak, a dzsentrifikáció és a megváltozott igények mind szerepet játszanak az eltűnésükben, amely viszont nemcsak egy szimpla kereslet-kínálaton alapuló probléma: ezzel ugyanis Berlin egyik vonzereje és az elektronikus zenei műfaj egyik legnagyobb hatású bölcsője is több mint harminc év után szűnhet meg.
Ott voltam, mikor a fal leomlott, hihetetlen volt. Akkoriban a bizakodó légkör miatt mindenki nyitott volt valami újra - nyilatkozta a BBC-nek 2024-ben Dimitri Hegemann, a világhírű Tresor techno klub alapítója és a város klubéletének meghatározó alakja arról az időszakról, amely a Berlini fal leomlását követte 1989 után. A lakosok közül egy időre ugyan sokakat elmart a pénzügyi küszködés a várostól, de így számos épület állt lakatlanul vagy nagyon alacsony bérleti díjjal. Ez pedig lehetőséget kínált több olyan vállalkozó kedvű fiatalnak, akik úgy érezték, most nyílt meg igazán a világ és a szabadság érzésének többek között könnyűzenei klubokban adtak formát. Ehhez kapóra jöttek az olyan elhagyatott épületek, mint például a Tresoré is - amely eredetileg egy kelet-berlini áruházban kapott helyet - hogy illegális underground bulikat szervezhessenek. 1990-től kezdődően egyre több üres épület telt meg péntek estétől egészen hétfő reggelig élettel és vált a város és a benne élők újraegyesítésének egyik szimbólumává, kulcsfontosságú közösségi hellyé (a berendezést sokszor maguk a látogatók oldották meg), valamint az eltelt harminc év alatt valamivé, amelyre maga a város is büszke.
Berlin saját turisztikai honlapja is dicsekszik a Tresor mellett például az egykor istállóból átalakított Gretchen vagy Berghain kulturális hatásával - utóbbi hely nemcsak az atmoszféra miatt volt híres, hanem népszerűsége okán az órákon át tartó sorbanállásról is, amelyre az igazán elszántak még úgy is hajlandóak voltak, hogy benne volt a pakliban, aznap este nem jutnak be. „A város, amely sosem alszik” - nyerte el a címet idővel Berlin, amelyet nemcsak az ikonikus helyeknek köszönhetett, hanem annak is, hogy a Berlinben nem volt szigorú csendrendelet sem.
Ez az éjszakai élet pedig a helyi klubokat képviselő szövetség adatai szerint évente csaknem hárommillió embert vonz a városba, akik hoznak is több mint egymilliárd euró bevételt.
A kulturális és nyilvánvaló gazdasági értéket képviselő klubok számára zenészek és aktivisták 2024 márciusára, évekig tartó lobbizás után harcolták ki, hogy az UNESCO a világörökség részeként jegyezze a berlini technot.
Ez lehetőséget teremtett arra, hogy a járvány utáni döcögős talpraállás és az infláció alatt kissé könnyebben egyensúlyozzanak a tulajdonosok. A cím ugyanis nemcsak eszmei elismerés, hanem ezzel egyfajta védőháló is jár (nagyobb állami támogatás, törvényi védelem), mint az operaházak, színházak és koncerttermek esetében. Az elmúlt hónapok fejleményei alapján viszont így is kérdésessé vált a helyzetük, jelenleg 2025. második felére ugyanis olyan sok klub húzta már le a rolót, hogy a németek már az erre kitalált külön szóval (clubsterben ~ a klubok halála) hivatkoznak a kétségbeejtő helyzetre. Sok helyet az infláció és a járvány utáni nehézkes visszatérés mellett a városi fejlesztés visel meg, mint például a Renate, a SchwuZ vagy az About Blank.
Utóbbi szórakozóhely tulajdonosa a Euronewsnak nemrég úgy nyilatkozott, az új épületek új közösséget vonzanak a környékre, amely már nem feltétlenül az ő közönségük, ez pedig sem a keresletnek, sem az egykor ikonikus hangulatnak sem kedvez. A dzsentrifikáció mellett viszont másik probléma a generációváltás. A szövetség egy kutatása világított rá nemrég, hogy
a látogatók átlagéletkora 30 év körül mozog, a közönség mindössze 9 százaléka volt 20 év körüli, nem utolsó sorban pedig a klubok több mint fele számolt be a látogatottság általános visszaeséséről.
Vannak, akik a jelenséget a zenei ízlés megváltozásához, míg mások a szórakozási módok átalakulásához kötik (miszerint a fiatalokat jelenleg inkább a fesztiválok, semmint a berlini techno klubokhoz hasonló underground helyek vonzzák). Mindenesetre az átalakulással nemcsak Berlin legendás helyei szűnhetnek meg, hanem a techno műfaj egyik bölcsője is, amely többek között Ellen Allien, Ben Klock és Marcel Dettmann vezetésével az amerikai Juan Atkins, Derrick May és Kevin Saunderson hármasa mellett teremtette meg az elektronikus zene alapjait.
