Spekulációkban ezúttal sincs hiány arra vonatkozóan, miért is éppen most távozott hivatalából Dmitrij Kozak. Végtére is nem akárki int búcsút a Kremlnek. Ha ugyan tényleg búcsút int, és nem csak formálisan, de ez a jövő titka.
A hatvanhat éves Dmitrij Kozak Vlagyimir Putyin egyik legrégibb és legközelebbi szövetségese. Már a kilencvenes években együtt dolgoztak Szentpétervárott a liberális Anatolij Szobcsak polgármester munkatársaként. Amikor az ezredfordulón Putyin elnök lett, Kozak már a legszűkebb csapatában is ott volt, és nyomban kulcspozíciókat töltött be a kormányban (éveken át volt például első miniszterelnökhelyettes) és az elnöki adminisztrációban. Pozícióinál is jelentősebb, hogy az elnök kulcsfeladatokat bízott rá: ő vezette Putyin 2004-es elnökválasztási kampányát, ő felügyelte a 2014-es szocsi téli olimpia előkészületeit és lebonyolítását, a Krím annexiójával összefüggő kérdésekkel is elsősorban ő foglalkozott, és ő vezette a kelet-ukrajnai rendezést célzó, több éven át zajló (amúgy eredménytelen) minszki tárgyalásokon az orosz delegációt - a felsorolás korántsem teljes. 2020-ban külön az ő számára hoztak létre a Kremlben azt a feladatkört, amely a Független Államok közösségébe tartozó szovjet utódállamok ügyein túl Ukrajnával (benne külön a Donbásszal) és néhány Moszkva felügyelte szakadár területtel foglalkozott.
Dmitrij Peszkov: Szünetelnek az orosz béketárgyalások UkrajnávalAztán eljött 2022. február 21-e. Az orosz biztonsági tanács kibővített ülésén, amelyet a tévé is közvetített, Dmitrij Kozak volt az egyetlen, aki fölszólalt az ukrajnai konfliktus katonai rendezése ellen. Alekszej Venyegyiktov, az azóta beszántott Eho Moszkvi rádió volt főszerkesztője (aki az orosz igazságügyi minisztérium jóvoltából ma már a számára kitűntetéssel fölérő idegen ügynök címet viseli) a hír vétele után nyomban emlékeztetett rá, hogy Kozak 40 percen át fejtegette, milyen negatív következményekkel jár majd a fegyveres beavatkozás, de felszólalása hiányzik a hivatalos jegyzőkönyvből, és nem került be a televízióban látható összefoglalóba se. Az invázió első napjaiban Kozak tárgyalásokat kezdeményezett az ukrán vezetéssel, egyes kérdésekben a hírek szerint meg is állapodott velük, de javaslatait Putyin elnök elvetette.
Az orosz elnök kipróbált, a pétervári időket is beszámítva csaknem három és fél évtizeden át legközelebbi munkatársainak egyike ezt követően kezdte elveszíteni befolyását.
Eleinte csak fontos megbeszélésekre felejtették el meghívni, később több fontos feladata átkerült az elnöki adminisztráció vezetőjének első helyetteséhez, Szergej Kirijenkóhoz. A jelcini idők egyik, rövid ideig a miniszterelnöki tisztséget is betöltő politikusa ma Putyin egyik kedvencének számít, és ezt az érzést persze a szép emlékek csak erősítik: 1998-ban Putyin tőle vette át a KGB utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetésére följogosító kinevezési okmányokat.
Tény, hogy Dmitrij Kozak nem értett egyet az ukrajnai háború megindításával, és szorgalmazta a tárgyalásokat, sőt a közelmúltban is voltak ilyen javaslatai, de Vlagyimir Putyinnál nem volt fogadókészség elképzeléseire. Ezzel együtt Ivan Preobrazsenszkij politológus szerint ugyanakkor semmi alapja nincs azt feltételezni, hogy Dmitrij Kozak háborúellenes pozíciója miatt kényszerült távozásra. A professzor az elmúlt napokban többször utalt rá, hogy - tárgyalási javaslatok ide vagy oda – az elnöki adminisztráció helyettes vezetője a háború ellen nyilvánosan nem szólalt föl, „betartotta a játékszabályokat”, és csak az után döntött úgy, hogy föláll, amikor végleg meggyőződött róla, hogy elfogyott körülötte a levegő: Kirijenko csillaga egyre magasabban ragyog. Preobrazsenszki úgy gondolja, végül ennek a hatalmi harcnak lett Kozak a vesztese. És bár még nem tudni, hol folytatja, a politológus nem tartja elképzelhetetlennek, hogy csak tartalékállományba kerül, és mert kitűnő tárgyalónak tartják, ha majd keményen kell tárgyalni a jelenlegi feszült helyzet feloldásáról, behívót kap megint.
Egyelőre azonban semmi jele, hogy Putyin hajlandó volna korrekt tárgyalásokat kezdeni a háború befejezéséről.
Az a helyzet, mondja Keith Kellogg, az amerikai elnök ukrajnai különmegbízottja, hogy Putyin úgy gondolja, győzhet a harctéren, ezért nem akar a békekötésről tárgyalni, de még egy esetleges tűzszünetről sem. Kellog szerint Trump emiatt egyre mérgesebb, és zárt ajtók mögött ennek olykor hangot is ad, nyilvánosan egyelőre nagyon visszafogja magát.
A Bloomberg szombaton – a Kremlhez közel álló forrásokra hivatkozva – azt írta, Putyin arra a következtetésre jutott, hogy a támadások fokozása a legjobb módszer rá, hogy rávegye a kijevi vezetést a Kreml szája íze szerinti tárgyalásokra, amelyeknek Ukrajna teljes kapitulációjához kell vezetniök – ezt vezető orosz politikusok, például Lavrov külügyminiszter nem is titkolják. Trump amerikai elnök határozatlansága pedig csak tovább fűti az orosz elszántságot: a Kremlben úgy gondolják, az amerikai elnök semmi érdemlegeset nem fog tenni Ukrajna védelme érdekében – állapítja meg a Bloomberg.
A washingtoni székhelyű ISW elemző központ, a Háborús Tanulmányok Intézete néhány órával később megjegyezte, valószínűleg Vlagyimir Putyin szervezte meg, de legalábbis ő engedélyezte, hogy információkat szivárogtassanak ki a Bloombergnek az ukrajnai katonai eszkaláció folytatásáról, a támadási tervekről. Ebben különben semmi meglepő nem volna: vannak olyan vélemények, éppen a fentebb idézett Ivan Preobrazsenszkij is így gondolja, hogy a nyugati sajtónak tudatosan kiszivárogtatott hírek nyomán alakult ki Dmitrij Kozakról is az a kép, hogy ő a háború ellenzője a Kremlben.
Oroszország keményen megfenyegette Ausztriát, de az osztrák semlegességet nem csak a Kreml tartja hazugságnakA Kreml leszögezte, elfogadhatatlannak tartja az európai NATO-országok katonai jelenlétét Ukrajnában