Meglepetésemre sok gyereket és nőt láttam, akik izgatott arcáról lerítt, hogy nem kellett idevonszolni őket, jöttek ők maguktól is. A szikrázó napsütésben, a kellemes nyárutón grillterasz, kávézó és büfé biztosította az éppen nem a lelátón ülő vagy nem a pályán köröző közönség komfortérzetét.„Huszonegy éve, egy Szeged előtti körforgalom mellett állt egy veteránautó-váz, amelynek szoborszerű valóját megpillantva, belém hasított, hogy szeretnék egy veteránautót – mesélt Hordós László, a Kakucs Classic Klubnap ötletgazdája és fő szervezője arról, hogy mi a szép a veteránozásban.
– Nem töprengtem rajta sokat, vettem egy 1940-ben gyártott, akkor hatvannégy éves Fiat 500-ast, egy Topolinót azzal az elhatározással, hogy majd én felújítom.
E téren zöldfülűként azt gondoltam, hogy az lesz a világ legegyszerűbb dolga. Elkezdtem apránként építeni a most nyolcvanöt éves autót, rengeteg időt, és pénzt, a tényleges értékének sokszorosát ráköltve. Nagyon kevés autónál jön ki nullára a szaldó, aki veteránozik, ezt tudja jól, én is megtanultam. A Topolino megvásárlásával megfertőződtem, és amíg dolgoztam rajta, vásároltam veterán segédmotorokat, majd motorokat, és párhuzamosan a kocsival, újítottam fel őket.”
László az a veterános, aki nem szoborként, kiállítási tárgyként tekint a járművére. Úgy véli, használni kell ezeket az autókat, különben semmi értelme sincs ennek a szenvedélynek.
„Az autóm hetven kilométeres óránkénti sebességre képes – mondta – , de országúton hatvannál többel nem megyek vele. Autópályára nem viszem, a városi forgalomban normál sebességgel tudok közlekedni.”
Sebességfesztivál
Rendszámos veterán autó nagyjából tizenötezer van Magyarországon, de akadnak hatalmas, titkos gyűjtemények, óriási csarnokokban kiállítva, elrejtve a közönség kutakodó tekintete elől. Van olyan gyűjtő, aki például Pannónia motorokat gyűjt, minden évjárat és szín megvan neki, ott áll a nekik épített hodályban, ám sosem indítja be, csak gyönyörködik bennük. László viszont, amint elkészült az autóval, használatba is vette.
„Időközben kiterjesztettem a hobbimat, elmélyültem benne.
Még a felújítás időszakában felfedeztem az angol Goodwood House parkjában megrendezett Festival of Speed programot, aminek inspirálására megszerveztem az első klubnapot 2023-ban, a Kakucsringen.
Ez a klub a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki karán együtt végzettek baráti társaságából alakult, akik az első pályanapra elhozták családjukat, barátaikat, hogy töltsünk együtt egy napot, megmutatva egymásnak a szenvedélyünk tárgyát. Egy sportnapot, ami tíz órakor kezdődik, este hatig tart, közben grillezünk, beszélgetünk, megcsodáljuk egymás autóit, és többször felhajtunk a pályára, hogy feszegessük a saját vezetői teljesítőképességünket és a kocsink sebességhatárát. Korábban, magam és mások szórakoztatására elkezdtem cikkeket írni az immár 25 éves Veterán magazinba.”
A Kakucs Classic Klubnap pályanapja egy jó hangulatú, sok embert szórakoztató, aktív rendezvény, a veteránautózás ünnepe. A statikus találkozókon, ahol beszélgetni, nézelődni lehet, nem látják menni, esetleg száguldani a kocsikat. Vannak olyan veterános versenyek, ahol a tulajdonosok sokat vezetnek, de a közönség csak villanásokat kap a kocsikból. Ezen a pályanapon egyszerre megvan mindkettő, sőt! A tempó sokszor eszelős volt, a veteránosok úgy vezették az autóikat, mint még talán soha. Mindezt egy teljesen biztonságos versenypályán, ahol a 85 éves Topolinóval én is mehettem három versenykört. Nagy élmény volt!
Szenvedélyek tárgyai
Amikor kiszálltam a kocsiból, odajött egy idős úr, megsimogatta a motorháztetőt, könnyes szemmel bekukkantott az utastérbe, és elmesélte, hogy anno az édesapjának volt egy Fiat 500-as Topolinója. Amikor megnéztem az eredeti Forma1-es autót, és elkezdtem kérdezgetni a tulajt – hiába vagyok az – nem nézett „szőkenőnek”, korrekten és türelmesen felelgetett. Rajta kívül is, ha bármiről érdeklődtem, mindenki nagyon kedvesen, előzékenyen válaszolt, és roppant segítőkész volt. Nem csodálom, hiszen a szenvedélyük tárgyát akarták velem megszerettetni. Több hölgyet is megkérdeztem, miért jöttek a rendezvényre, és szinte szóról-szóra ugyanazt felelték: a párjuk álma idővel valóra vált, veterános lett, és ők részesei akarnak lenni ennek az életérzésnek. Hogy mégis mi abban az élvezet, hogy egy régimódi autóval, a hétköznapok során a szokásosnál is lassabban tudnak a közúton közlekedni, arra László is megpróbált rávezetni.
„Ezek a járművek önmagukban is gyönyörű műszaki tárgyak, amiket szokatlanságuk okán érdekesnek, múltidézőnek látunk – mesélt lelkesen. – Az én koromfekete Topolinóm picike, szép alakja van, az emberek imádják, ha megyek vele az utcán. Annyi pozitív jelet kapok már egy pár kilométeres úton is, integetnek, biolájkot mutatnak, ha megállok, odajönnek, megsimogatják. Vannak idős emberek, akik jártak még annak idején ilyennel, nekik elpárásodik a tekintetük, amikor megpillantják az autómat. Látom rajtuk, boldogok, hogy egy ilyen kocsival találkoznak, nekik ez nosztalgia. Vagy egy negyvenéves BMW-re rácsodálkoznak, jé, édesapám ilyennel vitt óvodába, tehát szeretetteli emlékeket idéz.
Emiatt legtöbben tudnak kapcsolódni a veterán autókhoz, kedvesen érdeklődve állnak a tulajhoz, elbeszélgetnek vele.
A veterános, mindegy, milyen autó tulajdonosa, nagyon örül, mert szeret mesélni az autójáról, a felújításáról, tulajdonképpen ez az ő gyermeke, mert rengeteg munkaórát és pénzt tett bele, naná, hogy büszke rá! A luxus veteránjárművek képviselik a Hűha!-faktort. Van itt egy olyan csodálatos, tűzpiros Ferrariszerű replika, ami egészen hátborzongató látvány, és mi láthatjuk, sőt, ha a tulaj megengedi, beleülhetünk a sofőrülésbe, hát mi ez, ha nem egy csoda?”
Nincs rakoncátlankodás
Magyarországon nagyjából tíz versenypálya van – nemcsak a Hungaroring! –, amiken legtöbbször amatőr autósok a pályahasználók. Nem versenyeznek, csak hajtanak rajta, köröznek, driftelnek, próbálgatják a járművük határait, ami önképzésre is jó. Motorosok részére is tartanak edzésnapokat, ami a motoros szezonra való felkészüléshez jelent óriási segítséget, mert baleseteket lehet megelőzni vele. Itt viszont pár szabály betartásával, de szabadon égethetik a benzint, koptathatják a gumit jókora adrenalinfröccsel átitatva, mert igazi autóversenyzőnek érezhetik magukat. A versenyszellem, még ha csak a saját ideje ellen száguld is, megvan mindegyikükben.
„A szabályokat a saját érdekében mindenki betartja, de vigyázunk, figyelünk is egymásra, a pályamenedzserek azonnal kiszedik a rakoncátlankodót a pályáról.
Balesetek általában nincsenek, tavaly, az egész napos szakadó esőben az egyik autós nekiment a gumibálának, egy mögötte haladó pedig majdnem nekiütközött a kisodródott autónak, de egyik vezetőnek sem történt baja. Működik az önszabályozó rendszer.”
