Geopolitikai szempontból az Északi-sarkvidék (Arktisz) a Jeges-tenger térségére terjed ki, és nemzetközi vizeknek számít. A parti államok területe a kontinentális talapzatig húzódik, ahol a hajózást és a halászatot szigorúan szabályozzák. Fontos szerepet játszott a térség politikájában, gazdaságában és jövőjében az Északi-sarkvidéki Tanács is, ám az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása óta hét tagállam (Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország és az USA) felfüggesztette az együttműködést Oroszországgal, a Tanács nyolcadik tagjával.
– Nem arról van szó, hogy a terület eddig figyelmen kívül maradt volna. Évszázadok óta fontos bálnavadászati helyszín volt, majd a gyarmatosító ember Grönlandra is szemet vetett. Csak az utóbbi években ez az elhelyezkedés elkezdett ismét felértékelődni – vezette fel lapunknak Vörös Zoltán.
Ugyanakkor az Északi-sarkvidékre vonatkozólag nem is hoztak eddig olyan átfogó, egységes nemzetközi egyezményt, mint a déli sarkvidék esetében a terület megszállását és a katonai tevékenységet tiltó, emellett környezetvédelmi szabályokat is lefektető, a tudományos kutatást és együttműködést ösztönző Antarktisz-egyezményt (1959).
Az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján egy ország határa a parttól számított 12, gazdasági övezete pedig 200 tengeri mérföldig terjedhet.
A talapzat határának kiterjesztése legfőképpen Oroszország érdeke, hiszen ők érintkeznek a legnagyobb felületen az Arktisz területével. Az oroszok pedig igyekeznek is elérni ezt a céljukat. Ami pedig az egyes egyezményeket és azok betartását illeti, bármelyik ország fittyet hányhat ezekre. Ezt a többi állam valamelyest tudja ellensúlyozni bojkottokkal, gazdasági szankciókkal, ettől függetlenül a béke igen sérülékeny formáció, ami szakértőink szerint különösen igaz a Jeges-tenger területére.
Aranyláz az Arktiszon
A sziget jelentőségét elsősorban ásványkincsei adják: világviszonylatban is kiemelkedő lelőhelyek találhatók itt, többek között szénhidrogén, réz, nikkel, arany, grafit, platina, molibdén, titán, lítium és urán. A kitermelés ugyanakkor még alig indult el a zord éghajlat, a magas költségek, a helyi közösségek ellenállása és a szigorú jogi szabályozás miatt. Ennél is nagyobb stratégiai értéket hordozhatnak a ritkaföldfémek, például lantán, szamárium, európium és gadolínium, amelyek piacát jelenleg Kína uralja, ezzel a modern technológiák és a zöldenergia világpiaci árát is meghatározza – világította meg lapunknak Papp Zsanett Gréta.
Az Északi-sarkvidék geopolitikai elemzője és kutatója kiemelte, mivel Kínának nincs területi kapcsolódása az Arktiszhoz, gazdasági befolyását befektetésein és nemzetközi kapcsolatrendszerén keresztül próbálja érvényesíteni. A térségben főként kutatási és infrastrukturális beruházások révén van jelen, amelyek többsége orosz területeken található. Ilyen például a Jamal LNG-projekt, a világ egyik legnagyobb cseppfolyósított földgáz (LNG) beruházása, amelyben kínai vállalatok jelenleg mintegy 30 százalékos részesedéssel rendelkeznek.
– Az éghajlatváltozás és a jég olvadásának folytatódásával, ezek a világ más részein ritka és nehezen kitermelhető nyersanyagok grönlandi kiaknázása egyre gazdaságosabbá válik. De kérdéses, hogy akár az Egyesült Államok, akár Európa rendelkezik-e azokkal a bányászati kapacitásokkal, amelyek mentén kitermelhetők lennének azok az ásványkincsek, amelyeknek a bányászatát jelenleg jórészt Kína uralja. A másik kérdés, mennyire fogják betartani majd ezek bányászata során a környezeti érdekeket – vélekedett Tarrósy István.
Út a sarkkörön át
Az Arktisz területe szállítás szempontjából is kiemelkedő: az európai országoknak Kínába mintegy 8-9000 kilométerrel rövidebb út vezet innen, mint a Szuezi-csatornán keresztül. A folyamatosan fogyatkozó tengeri jég miatt pedig egyre nő azoknak a napoknak a száma, amikor jégmentes a terület – hívta fel a figyelmünket Papp Zsanett Gréta. A legnagyobb parti résszel rendelkező országok, így Kanada, Dánia és Oroszország is egyre figyelmesebbek, utóbbi pedig igyekszik fejleszteni Jeges-tengeri kikötőit is, bár a háború és a szankciók miatt erre jóval kevesebb lehetősége van.
– Három jelentősebb tengeri útvonal húzódik a Jeges-tengeren: a sarkkör mentén haladó Transzpoláris tengeri útvonal, a kanadai szigetvilágon átvezető Északnyugati átjáró, és az orosz partvidék előterében futó Északi-tengeri út. A Távol-Kelet sárkánya szemet vetett ezekre is, különösen mert ezek a hajózási útvonalak az elkövetkezendő évtizedekben még hosszabb időre jégmentessé válnak – jegyezte meg Vörös Zoltán. Ez lerövidíti a szállítási időt a Szingapúr–Rotterdam vagy a Kína–Európa kereskedelmi útvonalakon és gazdasági-geopolitikai előnyöket biztosít azoknak az országoknak, amelyek ellenőrzésük alatt tudják tartani. Ennek fényében érthető tehát, ha Washington aggódó tekintettel figyeli az orosz partok mentén futó kereskedelmi út folyamatos bővülését.
Az északi vízi utak hajózhatósága a katonai műveleteket is érinti. A Szovjetunió a hidegháború során is kelt már át a befagyott Jeges-tenger alatt atomtengeralattjáróval, erődemonstráció céljából. Oroszországnak pedig korlátozottak a lehetőségei az Atlanti-óceánra történő kijutásban: A Balti-tengerről Finnország és Dánia, míg a Fekete-tengerről Törökország akadályoztathatja, mindhárom ország a NATO tagja. Papp Zsanett Gréta szerint
a későbbiekben érdemes lehet még figyelemmel kísérni a GIUK-átjárót (a Grönland, Izland, Egyesült Királyság közötti tengeri területet) is, ami Oroszország egyetlen biztos kimenetele lehetne az atlanti-vizekre.
A fokozódó arktiszi katonai jelenlétre utal a jégtörők megjelenése is a Jeges-tengeren. Oroszország mintegy 45 hajójával messzemenően a legnagyobb ilyen bázissal rendelkezik, míg az Egyesült Államok északi flottája mindössze két hajóból áll. Nem véletlen tehát, hogy az USA igyekszik behozni a hátrányt, a többi között a finnek nemrégiben indított hajóflotta-építési programjába is beszálltak.
Trump bejelentkezett
Világunkban újra olyan gyökeres átalakulások zajlanak, mint a második világháború idején is. Ez pedig bizonytalansággal, helyezkedéssel, stratégiai megfontolásokkal és lépésekkel jár együtt. Ennek fényében felértékelődnek bizonyos térségek – érzékeltette Vörös Zoltán.
Grönland jelenleg autonóm területként Dánia fennhatósága alá tartozik. Ha valaki rá szeretné tenni a kezét, az vagy katonailag, vagy egyezség útján lehetséges. Nem véletlen tehát, ha az Egyesült Államok mindkét verzióval próbálkozik – ahogy 1867-ben Alaszkát is megvették az Orosz Birodalomtól.
– Az, hogy a szigetet az USA megvásárolná, nem újkeletű dolog, és nem kizárólag Donald Trump felvetése. Megszerzése a gazdasági előnyök mellett katonai szempontból is fontos lenne számukra, ugyanis a szigetről könnyen elérhető az amerikai kontinens, geostratégiai pozíciójából fakadóan innen a teljes régióban zajló aktivitásokat könnyen lehet figyelni és felügyelni – jegyezte meg Tarrósy István.
„Így vagy úgy, de meg fogjuk kapni” – jelentette ki magabiztosan Donald Trump Grönland kapcsán. Ez a kijelentés különösen érzékenyen érintette a helyieket: többször is határozottan kijelentették, hogy Grönland a grönlandiaké, saját kultúrával és identitással. Bár Trump nyilatkozatai gyakran kaotikusnak tűnnek, egy biztos: az USA erőfölénye a régióban megkerülhetetlen geopolitikai tényező, és Trump ennek megfelelően cselekszik, amikor amerikai fennhatóságot ígér.
– Mivel ez egy sok szereplős helyzet, én jelenleg nem látom ennek realitását. Annak pedig végképp nem, hogy egy NATO-n belüli katonai akcióval kaparintsa meg a szigetet. Ezzel az amerikai külpolitika teljes mértékben lerombolná a saját imázsát – értékelt Tarrósy István. – Érdekes kérdés az USA szempontjából, hogy Grönland valóban azért fontos-e, hogy amerikai területeket védjen. A sziget jelenlegi keretei között is jól használható erre, hiszen az ország északnyugati részén található Pituffik Urhadi – korábban Thule Légibázis – komoly katonai jelenléttel bír. Vance amerikai alelnök grönlandi látogatása pedig inkább szimbolikus üzenet volt: Amerika számára Amerika az első, és a saját érdekeit képviseli – fűzte hozzá Vörös Zoltán.
Nincs mit eladni
Az Európai Unió geopolitikai erőfeszítéseit sem szabad figyelmen kívül hagyni: másfél éve állandó képviseletet nyitottak Grönlandon. Bár a sziget 1985-ben, népszavazást követően kilépett az európai integrációból, a térség politikailag továbbra is fontos az EU számára. Grönland miniszterelnöke januárban kijelentette, hogy a függetlenség járható út, és a kérdésben a 60 ezer lakos dönthet. A téma azonban még mindig sok bizonytalanságot rejt.
Grönlandnak lényeges kérdés továbbá a Dániával való kapcsolata. Ha a szigetország függetlenedne, számos olyan bevételtől és támogatástól esne el, ami a gazdasága számára meghatározó. Tény ugyanakkor az is, hogy Dánia nem birtokolja Grönlandot, tehát nincs is mit eladni. Az egyedüli lehetőség a politikai függetlenedési lépés lehetne. Annak viszont, hogy a sziget lakói ilyet tegyenek, Papp Zsanett Gréta szerint a jelenlegi körülmények között nem sok realitása van.
– Grönland ugyan fontos, és valószínűleg az északi-sarkvidék stratégiai jelentőségének a növekedésével a sziget még fontosabb lesz. De ezek a viták az Egyesült Államok, Grönland, Dánia, és ezen keresztül az EU között, illetve a NATO-n belül zajlanak, nem érintenek egyéb nagyhatalmi szereplőket – zárta gondolatait Tarrósy István.
Az inuit őslakosok hagyományos világképe egyébiránt szorosan összefonódik a természettel: számukra a Föld és erőforrásai nem pusztán kiaknázandó készletek, hanem egy élő rendszer részei, amelyben az ember is szerepet kap.
Papp Zsanett Gréta 2023-ban a Grönlandi Ilisimatusarfik Egyetem vendégelőadójaként hosszabb időt töltött a szigeten, és úgy tapasztalta, a grönlandi inuitok a nyersanyag-kitermelést egyrészt a jövőbeli függetlenség zálogának, másrészt a kollektív identitásukra leselkedő veszélynek tekintik. Hiszen Grönland, azaz Kalaallit Nunaat (az inuitok földje) területe és annak kincsei a kalaallitok öröksége. A sziget sorsa így nemcsak gazdasági kérdés, hanem arról is szól, miként tudják megőrizni örökségüket, identitásukat a globális nyomás közepette.
Átalakuló világrend
Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai szakértő, az Északi-sarkvidék geopolitikai elemzője és kutatója, az European Geosciences Union „Science for Policy” munkacsoportjának vezetője. Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára, Vörös Zoltán a tanszék egyetemi docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa, mindketten az Átalakuló világrend – Az unipoláris pillanat vége? (Ludovika Kiadó, 2024) című kötet szerkesztői.
