A folyamatban lévő eljárásra tekintettel – a nyomozás érdekeire hivatkozva – nem közölhetett többet a somogyi rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata, csak azt, hogy a Marcali Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya állatkínzás vétség megalapozott gyanúja miatt folytat nyomozást a Dráva-menti kistelepülésen. Így egyelőre nem publikus, milyen adatok valószínűsítik az állatkínzást, és miért nem a helyileg illetékes barcsi vagy a Marcalinál közelebbi nagyatádi rendőrök nyomoznak. Minderre vonatkozóan vannak a birtokunknak információk, ahogy egy vélelmezett felbujtó személyéről is, de ezeket a nyomozás érdekében nem közölhetjük. Tény viszont, hogy Pfeifer Károlyt szeptember 2-án állatkínzás vétségének megalapozott gyanújával hallgatta ki a rendőrség, és ugyanezzel idézték be a feleségét is. Elmondása szerint a mostohalányát és a vejét is meghallgatták már, őket még Barcson, és szerinte mindketten az ártatlanságát igazolták.
Martin Ferenc, a település előző polgármestere mint feljelentő meséli el a júliusi esetet.
– Többen is a tudomásomra hozták, hogy történt egy bűncselekmény: megöltek egy nagy testű fekete kóbor kutyát. Megkértek, hogy próbáljak utána járni, mert nem az első eset a településen. Három napig kínozták az állatot, és miután nem pusztult el, felakasztották.
Ennek a bizonyítékait beszereztem, és a rendőrségnek átadtam, köztük az állattetem fotódokumentációját is. A rendőrség állatorvos segítségével helyszínelt, és elrendelte a nyomozást.
A 19. században Jellasics csapatai még 400 lakost találhattak Somogyaracson, de a zsákfalut ma csak 168-an lakják. Ennyit a horvát bán és a magyar szakadékpolitika csapásáról. A népszámlálás (2022) szerint 27, a Wikipédia szerint több mint 50, a kistérségi portál szerint 80 százalékban lakja cigány népesség a falut. Nehezen élnek, munkalehetőség alig, az egyetlen intézmény az idősek klubja. A falu búcsúját Flórián-napon tartják, ekkor készítik a helyi specialitást: a friss salátaleveleket forró ecetes-olajjal vagy zsírral leöntve fonnyasztják. Nem egy Michelin-fogás. Egy nagyvállalkozó szinte földbirtokos lehet egy ilyen településen, ég, föld és feudum ura, aki mannaként szórhatja még a közmunkát is. Jellemző perspektíva ez az ország, Európa szegényházának egyik legszebb, vadban gazdag dél-somogyi rengetegében. Az aracsi erdőkben a rendszerváltás előtt kizárólag kiváltságosok vadászhattak, akikre csak a kövér legelő több száz éves tölgyei vetettek árnyékot.
Somogyaracs két végén két feszület torzója áll. A korpusz mindkettőről hiányzik, de e Krisztustalanság szikár szimbóluma a falu legkisebb gondja.
A faluvégen Julianna például nyolc gyerekes anya, és még négy kisebbről gondoskodik férjével. Egyikük, a már az anyaméhben is sérülten fejlődő 18 éves Milán erősen érdeklődik a jöttünk felől. A rohamokat kezelő patikaszerei drágák, nem is beszélve egy pécsi kontrollról: nem kis kihívás ez itt a végeken. De igyekeznek nagyon tisztességesen élni.
Pfeifer Károlyt a portája előtt találjuk. Először szabódik, de aztán úgy dönt, érdemes elmondania a saját verzióját a júliusban elpusztult kóbor kutyáról.
– Állatszerető emberek vagyunk, teli jószágokkal – vezet a szegényes udvarban az 52 éves férfi.
A tartalékos katona egy 4 és egy 6 éves gyereket nevel a feleségével. – Beteg ember vagyok, most lettem műtve tüdővel. Elég az én bajom – mutatja a heget az oldalán.
Egy nagy halom plüssállat mellett haladunk el, a gyerekeik szanáltak. Mellettük tyúkól, ahol jelenleg 130 szárnyast nevelnek, javarészt napos kacsákat, tyúkokat saját célra.
– Ez egy rágalmazás. Bejött egy kutya ténylegesen, szóltam a polgármesternek, hogy megevett három tyúkomat, a tetemeket odatettem a ganyé alá – mondja, miközben megmutatja, hol bújtak ki a kerítésen az ólból a szárnyasok. – Elmondom magának őszintén, én a kutyát lekötöttem, meg tudom mutatni a láncot is, a mai napig ott van. Hűs fa alá tettem, megetettem, vizet adtam neki, és ennyi. Másnap reggel nem volt meg a kutya.
– Hova lett?
– Fogalmam sincsen. Másnap reggel jövök ki, hogy etetem a jószágot, és nem volt meg a kutya.
– Nem haragudott rá, hogy végzett a tyúkjaival?
– Egy kutyára mit lehet haragudni? Nekem is van kutyám. A polgármesternek azt mondta, szól a sintéreknek. Szólt is, azt mondta, kábé egy hét múlva el tudja vinni a sintér. Két-három marék kutyatáp nem okozott volna gondot.
– Arról nem hallott, hogy elpusztulva találták meg a kutyát?
– Nem.
– A rendőrség állatkínzás megalapozott gyanújának vétsége miatt idézte be – vetjük közbe, és hozza az idézést.
– Ugyanezt tudom elmondani ott is.
– Ön szerint miért jelentette fel Martin Ferenc?
– Nem tudom. Valamikor, amikor ő polgármester volt, én ellene voltam. És ez fáj neki. Én már arra is gondoltam, hogy Martin úr hozta ide a kutyát, és ő is vihette el. Én ennyi tudok mondani. Nem tudom, miért rágalmaz engem olyan dologgal, ami nem fedi a valóságot.
– Azt állítja, van rá bizonyíték, hogy önök felakasztották a kutyát.
– Nem tudom, milyen bizonyíték lenne arra, amit nem követtem el. Három kilót nem emelhetek a műtétem végett, nemhogy egy kutyát akasszak fel. Nekem is van jószágom. Ott van két kutyám.
Kócos, az egyéves puli és Szakáll, a három éves pumi kikötve heverésznek az udvaron. A gazda jöttére felpattannak.
– Esténként el szoktam engedni őket egy félórára, és utána bekötöm őket.
Odamegyünk a lánchoz, amelynek végén a kóbor kutya volt.
– Csak a póráz volt kicsatolva. Ezt magától nem tudta volna megcsinálni. Száz százalék, hogy valaki, aki ismerhette, kiengedte a kutyát.
– És miért pusztulhatott el?
– Én azt nem tudom. Betegnek nem volt beteg, egy makkegészséges kutyáról volt szó.
– Kankutya volt vagy szuka?
– Megmondom magának őszintén, nem is tudom. Nem foglalkoztam vele.
Kifelé menet beszélünk pár szót a munkalehetőséggel nemigen kecsegtető határ menti életről.
– Nehéz az élet, nehéz – csendesedik el. – A polgármester nagyon sok embernek ad munkát az erdőn. Segíti-támogatja az embert, a közmunkaprogramban is.
– Mennyire függnek a polgármestertől?
– Mindenkinek nagyon sokat segít, és nagyon gyerekpárti. Barcson él, de napi szinten itt van. Neki is vannak jószágai. Gépekkel, fával foglalkozik az erdőben. Nagyon nagy segítséget kapunk tőle, a tüzelőtől kezdve mindent megkapunk. Mindenféle támogatásból részesülünk, mindenki egyformán. Nincs kivétel.
Zsálek Zsolt Somogyaracs polgármestere az állatkínzás vétsége miatt indított és folyamatban lévő nyomozásról nem rendelkezik információval. Mint kérdésünkre jelezte: két kóborló kutyáról kapott jelzést július közepén. „Ilyen esetben igyekszünk a lehető leggyorsabban intézkedni, ugyanakkor a kutyák életének védelme is fontos számunkra – írja. – Ha az egészségi állapotuk és viselkedésük alapján feltételezhető, hogy gazdájuk lehet, akkor első körben nem a gyepmesteri telepet értesítjük. A két kutya nem volt vad, illetve jól tápláltnak, egészségesnek tűntek. Ez alapján feltételeztük, hogy csak elszökhettek otthonról, emiatt a jelzést követően elsőként a két kutya gazdáját igyekeztünk megtalálni. Az egyik gazda egy közeli községben élt, aki a kutyáját haza is vitte. A másik gazdát nem sikerült megtalálnunk, így azonnal jelzést tettem a rendőrségen.”
A polgármester elmondása szerint a rendőrség egyeztetett a barcsi állatmenhellyel, amelynek vezetője azt mondta, a kutyát csak három hét múlva tudja fogadni. Emiatt ideiglenes befogadót kerestek számára. Pfeifer Károly vállalta ezt. Megkérdeztük, nem volt-e könnyelműség olyasvalakire bízni a feladatot, akinek a kutya ezt megelőzően három tyúkját pusztította el.
„Kétség sem merült fel bennem a személyével kapcsolatban – magyarázta a polgármester –, tudtam, hogy nála a kutya biztonságban lesz mindaddig, amíg az állatvédők átveszik. Károly a községünkben él évek óta és felelős állattartóként jól tudja, hogy hogyan kell gondoskodni egy állatról.
Három tyúkjának halála nem adhat okot egy felelős állattartó számára arra, hogy bosszúból kioltsa annak életét. Károly nem csak tyúkokat nevel, hanem kecskék, birkák, egyéb haszonállatok is megfordultak nála az évek során.”
Az ebrendészet kötelező önkormányzati feladat, ám minél kisebb egy település, annál kevésbé valószínű, hogy képes ennek eleget tenni. Ha helyben nincsenek meg a feltételek, szerződést kell kötni egy gyepmesteri teleppel. Somogyaracs ilyen szerződéssel nem rendelkezik. Ebrendészeti kiadása idén nem volt.
Somogyaracs önkormányzati feladatellátása idén februárban került át Csokonyavisontáról Babócsára. Tulok Mónika, a Babócsai Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője arról tájékoztatott: az átadás-átvétel során a folyamatban lévő és egyéb ügyeket, kapcsolódó dokumentációkat hiányosan kapták meg. Ebösszeírási, ebrendészeti anyag nem érkezett hozzájuk.
Állami forrás híján az ebrendészeti hozzájárulás adna lehetőséget a költségek viselésére, ennek bevezetése nem kötelező. Somogyaracson sem hoztak ilyen döntést.
„A képviselő-testület a helyi lakosságot – azok szűkös anyagi körülményeit figyelembe véve – nem szeretné terhelni olyan közterhek bevezetésével, melynek megfizetése negatív hatást gyakorolhat a megélhetésükre – tájékoztatott Tulok Mónika. – A kutyákat tartó lakosok háztartásonkénti jövedelme már pár ezer forintos évi egyszeri kiadást is nehezen tud tolerálni.”
A jegyző azt mondja, sok esetben a kötelező feladatok ellátása is nehézséget okoz azoknak az önkormányzatoknak, amelyek nem rendelkeznek saját bevételekkel, és feladatellátásuk finanszírozása kizárólag állami normatívából valósul meg.
„A kóbor kutyák országos, térségi és helyi szinten is problémákat okoznak, melyet az önkormányzatok lehetőségeikhez és a feladat ellátására rendelkezésre álló szűkös forrásaikhoz mérten igyekeznek megfelelően kezelni” – tette hozzá a közös hivatal jegyzője. Közölte még: az ebrendészeti feladatellátás az idei évtől a Barcsi Kistérségi Társuláshoz került át, ahol 26 önkormányzat egyes kötelezően ellátandó feladatokat igyekszik közös erővel megoldani. Ennek térségi megszervezése zajlik jelenleg. Zsálek Zsolt polgármester is megerősítette ezt.
Riez Ferenc, Potony polgármestere és a társulás elnöke kérdésünkre azt mondta: közösen talán jobban meg tudják oldani az ebrendészeti feladatokat, mint egyesével. Várnak a Versenyképes Járások Program jövő évi pályázatára. Összefogva talán lenne egy közülük, aki bevállalja, hogy egy régi majort alkalmassá tesz egy menhely számára, és közösen állnak helyt a költségekért. A társulás településeinek nagyjából a fele eltökélt abban, hogy lépjenek, főként azok, amelyek több kóborló ebet regisztrálnak.
– Ma is van 6-8 önkormányzat, amelynek van szerződése ebrendészeti teleppel, de olyan horror ára van ennek a szolgáltatásnak, hogy nehezen fizetik ki – mondja Reiz Tamás. – Akár a havi 100-150 ezer forintot is elérheti a havi kiadás, és bizonyos számú eb után a befogás eseti díja 60-80 ezer is lehet (a jómódú Balaton-felvidéken 2022-ben havi 40-55 ezres ajánlatot adott egy egyesület, lakosságszám- és távolságarányos díjazással – a szerző.) Ez évente akár a kétmillió forintot is elérheti, de nincs az a kistelepülés, akinek erre pénze van. Emellett kevés a szolgáltató a környéken, és ami működik, az fullon van, és drága is. Akinek nincs szerződése, egyedi megbízásokkal kereshet meg gyepmesteri telepet, és megpróbálhat alkudozni. Az ebösszeírás feladatát el tudjuk végezni, ilyenkor csak a lakosság 2-3 százaléka nem nyilatkozik, beleértve azokat a háztartásokat is, ahol nincs kutya – mondja Potony polgármestere.
A kistérségi társulás elnökeként teszi hozzá: a kóbor állatok problémája – az átható szegénység ellenére vagy éppen amiatt – benne van az első öt legnagyobb gondban még egy olyan nehéz sorsú, munkában és megélhetésben nem dúskáló térségben is, mint amilyen a Dráva-mente.
A lapunk által megkérdezett dél-dunántúli menhelyek és Pest megyei civil állatvédők is úgy látják: a mélyszegénységben élő térségekben kilátástalan a küzdelem a szaporulat visszaszorítására: edukáció és szankció nélkül szélhalomharcot folytatnak sok-sok éve.
Ovádi Péter kormánybiztos: Négy év alatt 30 ezer kisállatot ivartalanítottak
„Az ebrendészeti telepek és ebrendészeti ellátás minőségének javítása szoros kapcsolatban áll a kóbor állat állomány problémájával is, ami egy valós és komoly kihívás. Mindennek a kezelésére az elmúlt években több, korábban példa nélküli intézkedést hoztunk – írja lapunknak küldött válaszában Ovádi Péter kormánybiztos. – 2021-ben a Magyar Falu Program keretében 500 millió forintos pályázatot indítottunk ivartalanításra, oltásra és chipelésre, amely idén ősszel ismét elérhető az 5000 fő alatti települések számára – 1,5 millió forintos keretösszeggel közvetlen segítséget adva az önkormányzatoknak.
Négy év alatt több mint 30 000 kisállat esett át ivartalanításon költségvetési támogatásból. Emellett két alkalommal indítottunk 500 millió forintos keretösszegű, majd idén egy 1 milliárd forintos pályázatot az állatvédő civil szervezetek támogatására, amelyeknél a forrás legalább 20%-át kötelezően ivartalanításra kell fordítani. 2022. január 1-jén hatályba lépett a kóbor állatokra vonatkozó új rendeletünk, amelynek célja az ebrendészeti telepek szakmai színvonalának és átláthatóságának növelése, valamint a telepeken tartott állatok jólétének javítása. A legfontosabb változások közé tartozik, hogy az egészséges állatok minimális tartási ideje 14 napról 45 napra emelkedett, részletes nyilvántartási kötelezettsége van már az ebrendészeti telepeknek.
Folyamatosan egyeztetünk az önkormányzatokkal, és a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány 250 millió forintos támogatásával új telepek létesítését és korszerűsítését is segítjük, hogy minél több település tudja megoldani kötelező ebrendészeti feladatait. Fontos szempont, hogy ezek az ebrendészeti telepek állatbarát szemlélettől vezérelve, a jogszabályoknak megfelelően működjenek. Hosszú távon a jogszabályok betartatása mellett a felelős állattartás kultúrájának erősítése járul hozzá a kóbor állat állomány mérsékléséhez, ami szintén tehermentesíti az ebrendészeti telepek telítettségét. Az érintett civil szervezetekkel és önkormányzatokkal azon dolgozunk, hogy az ebrendészeti szolgáltatás valamennyi települési önkormányzat számára megfelelő színvonalon elérhető legyen."
