Hiába van láthatás, mégsem találkozhat nagyszülő és unoka, és senki nem ellenőrzi, megfelelő helyre került-e a tízéves autista kislány

Szinte nincs már olyan nap, amikor ne merülne fel kérdés a gyermekvédelmi rendszer megfelelő működésével kapcsolatban. Nem először írunk lapunkban Pannáról – személyiségi joga miatt változtattuk meg a 10 éves, autista kislány nevét –, akiről az anyja születésekor lemondott, a nagyszülők nevelték, most mégsem találkozhatnak. Történetük személyesnek tűnhet, pedig a rendszer működésének súlyos hiányosságaira mutat rá.

A Belügyminisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya a kétségbeesett, minden létező helyet megkereső nagyszülőknek azt írta, „a kapcsolattartás a gyermeket megillető alapvető jog”, „a kapcsolattartásra a nagyszülő (…) is jogosult”. Illetve, hogy a „kapcsolattartási ügyeletet (...) a család- és gyermekjóléti központ a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, veszélyeztetettségének megelőzése és elhárítása érdekében nyújtott speciális szolgáltatások körében biztosítani köteles.” A BM kitért arra is, hogy ha valamelyik fél ezt „indokolatlanul akadályozza, (…) a gyermek alapvető jogának érvényre jutását gátolja.” Ilyenkor közlésük szerint a gyermek legfőbb érdekének érvényre jutása hiúsul meg, következésképp a gyermek érdekével ellentétes, a gyermeket veszélyeztető körülményként értelmezendő.

Megkerestük a témában az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetőjét. Szilvási Léna azt mondta, amikor a gyámhatóság határozatot hoz egy gyerek elhelyezéséről, véget ér a feladata, így a gyerek ezután könnyen magára marad. Senki nem ellenőrzi, hogy megfelelő helyre került-e, milyen a sorsa, az élete. A szakember úgy fogalmazott: az, hogy Panna nem tarthatja a kapcsolatot a nagyszüleivel, kimeríti a veszélyeztetés fogalmát, és sérülnek a kislány és a rokonok kapcsolattartáshoz való jogai. Az pedig különösen gond, ha az érintett rokon jelzéseire sem reagál a gyermekvédelmi rendszer.

A kislány mozgáskorlátozott nagymamája mesélte el korábban lapunknak, hogy Panna és testvére, a 12 éves Dani anyjuk sokadik élettársával él. Van egy harmadik gyerek is, a nagymama lányának elsőszülött fia, akit az anya korábban állami gondozásba adott. Panni a harmadik, legkisebb gyerek. Róla születése után a kórházban lemondott az anyja, a nagymamát a gyámhivatal kereste meg azzal a kéréssel, hogy ha tudja, vállalja el férjével az ideiglenes gyámságot. Az újszülött Pannit tehát ők vitték haza, és nevelték pár napos korától. A kislány lassabban, másképp fejlődött, mint kortársai, négyéves volt, amikor megkapták a diagnózist: autista. Amikor az anyja ezt megtudta, bírósági úton követelte vissza a gyerekét, akivel addig a kapcsolatot sem tartotta, a szabályozott kapcsolattartás helyszínén egyszer sem jelent meg. A bíróság elutasította a kérését, amibe az anya nem nyugodott bele, azzal állt elő, hogy tudomására jutott, a nagymama bántalmazza a kislányt. Rendőrségi eljárás indult, és hiába bizonyosodott be a vádról, hogy hazugság, a gyereknek hatévesen az anyjához, és annak újabb élettársához kellett költöznie.

Az anya később súlyos beteg lett, halála előtt az anyakönyvi hivatalban teljes jogú apai elismerő nyilatkozatot írtak alá élettársával. Így a szülői felügyeleti jog novemberben automatikusan a nevelőapára szállt.

A speciális fejlesztést igénylő kislányt tehát egy számára idegen ember neveli, a nagyszülők nem is láthatják. A gyámhatóság ugyan felügyelt kapcsolattartással engedélyezi a találkozást, de a kijelölt időpontokra a férfi nem viszi el a gyerekeket.

A nagymama elmondása szerint több ismerőse látta az elmúlt hetekben, napokban Pannát egy számukra ismeretlen emberrel. Panna nem reagált az ismerősök köszönésére, érintésére. Egybehangzóan állították, beszéde összefüggéstelen és érthetetlen volt. Beszámolt arról is, hogy  a nevelőapa korábban úgy nyilatkozott, menye, a testvérei, és egyéb más emberek segítenek neki a gyerekek – Panni és Dani - ellátásában. A nagyszülők elmentek abba az iskolába, ahol fiú unokájuk tanul, és amíg az igazgatóra vártak, próbáltak beszélgetni a tőlük teljesen elidegenített gyerekkel. A nagymama úgy fogalmazott: „ő olyat mondott arról, a kis Pannának mit kell csinálnia, hogy belebetegszem. De kimondani nem merem, mert bizonyítékom nincs, és nem akarok még nagyobb bajba kerülni.” Arról nincs tudomásuk, hogy Panni hol tanul.

A nagymama férje nem a vér szerinti nagypapa, de közösen döntöttek arról, hogy a kislányt felnevelik, és amíg tehették, ennek együtt tettek eleget. A hivatalokban most ő próbál eljárni mozgáskorlátozott felesége helyett, ám a meghatalmazás ellenére sorozatosan elutasítják, például „a gyermekkel való rokonsági kapcsolat fokára utaló adathiány” miatt.

Korábban lapunk is megkérdezte a gyámhatóságot, milyen vizsgálat, környezettanulmány, eljárás alapján hoztak arról döntést, hogy az autista kislánynak az özvegy mostohaapánál jobb helye van, mint a nagyszülőknél. Milyen indok, eljárás alapozta meg azt a döntést, hogy a nagymama csak szigorú keretek között találkozhat az unokáival. A válasz: „A Nógrád Vármegyei Kormányhivatal kiemelt hangsúlyt fektet a családok és azon belül is a gyermekek védelmére (...) de a gyermekvédelmi eljárásban hozott döntés nem nyilvános.” Megkerestük júliusban a Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális központot is, ugyanis náluk jönne létre az unoka-nagyszülő találkozó. Érdeklődésünket közérdekű adatigénylésnek minősítették, de kitértek arra, hogy kiemelt figyelemmel járnak el az olyan ügyekben, ahol gyermekek érdekei súlyosan sérülhetnek, ahol a gyermekek bántalmazásának vagy pedofíliának a gyanúja felmerülhet. Akkor általánosságban azt is írták, „a család és gyermekjóléti központ a felügyelt kapcsolattartás elmaradása esetén annak elmaradásáról hivatalból tájékoztatja a gyámhivatalt”.

Mivel a kislányt azóta sem vitte egyetlen láthatásra sem a nevelőapa, újra levelet írtunk a szociális központnak, a területi gyámhatóságnak, illetve ekkor már a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak is.

Rákérdeztünk, megtörtént-e a gyámhivatal felé az említett jelzés, és ha igen, mit tettek, tesznek a kapcsolattartás érdekében, milyen szankcióra számíthat az ezt meghiúsító nevelőapa. Mivel gyámhatósági eljárás alapján kerültek a gyerekek – Panna és testvére - a nevelőapa felügyeletébe, az utánkövetés, a gyermekek „sorsának” ellenőrzése hogyan, milyen időközönként történik meg. Rákérdeztünk arra is hol és hogy van a gyerek, milyen fejlesztésen vesz részt, milyen iskolába jár. Kijelenthető-e, hogy állapotának megfelelő nevelésben, szeretetben nő fel, illetve, mi alapján zárható ki, hogy ebben a helyzetben a gyerek érdekei nem sérülnek? Álláspontjuk szerint az, hogy Panna nem találkozhat az őt születésétől 6 éves koráig nevelő nagyszüleivel, nem sorolható a bántalmazás kategóriájába? Véleményük szerint nem sérülnek súlyosan a a kislány érdekei?

Kérdéseinkre a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal válaszolt, azt írva: kiemelt hangsúlyt fektet a családok és azon belül is a gyermekek védelmére, de a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a gyámügyi és gyermekvédelmi eljárásban hozott döntés nem nyilvános, így a sajtó részére egyedi gyámhatósági ügyekben tájékoztatás nem adható.