gyermekvédelem;Nógrád vármegye;unoka;kormányhivatal;nagymama;gyámügy;

Panni rendszeresen járt fejlesztésre. Amikor kiderült az állapota, az anyja hétvégente elvitte magához. Pedig korábban felé sem nézett. (Képünk illusztráció)

„Olyat mondott, hogy belebetegszem” – Bántalmazott unokájáért küzd egy nagymama, a családi viszály közepette a hivatalok csak tologatják az aktákat

Nélküle intézetbe került volna az unokája, mégsem találkozhatnak egymással évek óta. Riport.

A kapcsolattartás nem jött létre, a nevelőapa nem jelent meg az unokánkkal.

Ezt mondta lapunknak egy nagymama, a személyiségi joga védelme érdekében nevezzük őt Katalinnak. Évek óta küzd azért, hogy láthassa lánya gyerekét, - akit Pannának nevezünk - de a gyámhatóság úgy döntött, kizárólag felügyelt kapcsolattartással találkozhatnak egymással.

Lapunk megkérdezte a hatóságot, milyen vizsgálat, környezettanulmány, eljárás alapján hozta meg ezt a szigorú döntést, ám a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal annyit válaszolt: „Gyámügyi és gyermekvédelmi eljárásban hozott döntés nem nyilvános, így a sajtó részére egyedi gyámhatósági ügyekben tájékoztatás nem adható."

Az évek óta tartó elszigetelés után a napokban lett volna az első láthatási nap, ám a mostohaapa jelezte, ennek nem tesz eleget. Kérdésünkre, hogy ehhez van-e joga és mit tehetnek a nagyszülők, a Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális központtól  azt a választ kaptuk: „Nem áll módunkban Önnek a konkrét ügyről adatot szolgáltatni, részletes tájékoztatást adni.”

Kudarcok, kapcsolatok

Katalin, a nagymama, és Panna története hosszú évekre nyúlik vissza, és a gyermekvédelmi rendszer újabb hiányosságaira mutat rá.

- Panna 10 éves, Dani 12, jelenleg mindkét unokám a lányom sokadik élettársával él – kezdi a Katalin. A lányom, a gyerekek anyja tavaly október 6-án meghalt, de a baj sokkal korábban kezdődött.

- Nem a feleségem nevelte fel a két lányát – folytatta a férj, aki ugyan nem a vér szerinti nagyapa, de szerepe nagyon fontos – Katalin mozgáskorlátozott. Feleségem édesanyja addig járt a bíróságra, míg kimondták, alkalmatlan a gyereknevelésre, és a lányoknak a mamához kellett költözniük. A lányok ez úgy élték meg, az anyjuk elhagyta őket. Ez a viszony kihatott későbbi kapcsolatukra.

- Elzárkózott tőlem a lányom, de amikor felnőttként állapotos lett, megkeresett – folytatja Katalin. Megszületett az első unokám, akit másfél éves koráig nevelt az akkori élettársával.

A férfi meghalt, a nő ismét várandós lett, egy másik kapcsolatból. - Azt mondta, ő nem cibálja magával a fiát, az elsőszülött gyerekét állami gondozásba adta. Könyörögtem neki, hagyja nálam, én felnevelem. Ezt a gyámhatóság is támogatta, a lányom viszont hallani sem akart róla, lemondott a gyerekről. Aztán megszületett Dani, a második fia, akivel anyaotthonról anyaotthonra járt, mert a következő kapcsolata is kudarcba fulladt. Aztán eljött hozzánk, hogy segítsünk rajta, fogadjuk be őket a gyerekkel. Megtettük, és kértük, menjen el dolgozni, hogy legyen egy kis pénze. Ő inkább továbblépett egy újabb férfihez. Akitől ismét várandós lett.

A nagymama évek óta küzd azért, hogy láthassa az unokáját, de mindhiába. (Képünk illusztráció)

Megszületett a kislány, Panni. Az anyja őt már haza sem vitte a kórházból, a gyámhivatal kereste meg a nagyszülőket, hogy ha tudják, vállalják el az ideiglenes gyámságot. - Három nap gondolkodási időt kaptunk, mi az idő alatt mindent beszereztünk, ami egy újszülött fogadásához kell. 2016-tól hivatalosan hozzánk került a Panni.

Budapestről Katalin Nógrád megyei házába költöztek, Panni közben lassabban, másképp fejlődött, mint kortársai. - Fejlődésneurológiára vittük, négyéves volt, amikor megkaptuk a diagnózist: autista. Amikor a lányom ezt megtudta, azonnal megjelent, és 2019-ben bírósági úton követelte vissza a gyerekét. Ez nem sikerült, hiszen addig a kapcsolatot sem tartotta vele, és az igazságügyi szakértő véleménye is volt, hogy kevéssé alkalmas a gyereknevelésre. A bírósági per akkor jogerősen megszűnt, a kislány maradt nálunk.

Elindul a lavina

Panni rendszeres járt fejlesztésre, majd hatéves korában a nagyszülők beíratták egy SNI-s gyerekeket oktató iskolába. - Pannit négyéves koráig nem látogatta az anyja, a szabályozott kapcsolattartás helyszínén sem jelent meg, de amikor kiderült a kislány állapota, hétvégenként elvitte magához. Panaszkodott szegénykém, hogy az anyja bántja őt, megverte például azért, mert bepisilt. Kék-zöld foltok voltak a hátán, az oldalán, a bordája is fájt. Látleletet vetettünk a kórházban, a rendőrség viszont azt mondta, nem bizonyítható, hogy ezek bántalmazás nyomai.

Majd – ahogy a nagymama fogalmazott – elindult a lavina. - A lányom előhúzta a jolly jokert, és azt állította, én bántalmazom a kislányt. Mielőtt ennek igazságtartalmáról bárki meggyőződött volna, rendőrségi eljárás indult ellenem. Előállt egy szemtanú, aki megerősítette az anya vádját: látta, hogy 2021. április 20-án vertem a gyereket az udvaron. Azt mondta, az arcán és a fenekén többször megütöttem a kislányt, közben trágár szavakat kiabáltam. A dátumra emlékezett, de arra nem, hogy ez milyen napszakban, és hány óra körül volt. Mint már említettük,

én mozgáskorlátozott vagyok, a háztartást el tudom vezetni, de a mozgásom labilis, bizonytalan. Az ütéssel járó hirtelen mozdulattól egyszerűen elesnék. Erre a körülményre egyik hatóság sem volt kíváncsi. 

A gyereket elvették tőlünk, akinek az anyjához és annak újabb élettársához kellett költöznie.

A nagymama szerint lánya azért ragaszkodott a gyerekhez, mert soha nem dolgozott, egy autista kislány után viszont emelt családi pótlék, 10 éves koráig gyermek gondozási segély, és a minimálbérrel megegyező összegű gyermekek otthongondozási díj jár.

- Amikor elvették tőlünk a gyereket, akkor szabályozni kellett a kapcsolattartásunkat. A lányom egyetlen alkalommal sem hozta el Pannit, és mi is hiába mentünk a lakáshoz, nem engedte ki. Feljelentettük a rendőrségen a kapcsolattartás akadályozása miatt, az ügyészség vádat emelt ellene, és a bíróság a kapcsolattartás akadályozása miatt jogerősen 300 óra közérdekű munkára ítélte. Erről a döntésről a nagyszülők nem kaptak értesítést.

Elszakított életek

Tavaly meghalt a lányom, daganatos beteg volt. A hivatalos verzió szerint, amit mi fizikai képtelenségnek tartunk, másfél hónappal a halála előtt a mostani férjével bement az anyakönyvi hivatalba, és aláírt egy teljes jogú apai elismerő nyilatkozatot. Így a szülői felügyeleti jog tavaly novemberben automatikusan a nevelőapára szállt.

A kislányról azóta semmit nem tudnak a nagyszülők. Azt még az anya intézte el, hogy enyhe értelmi fogyatékossá minősítsék, és a kislány magántanuló legyen, így iskolába is csak hetente egyszer kell mennie.

- Rendkívül aggaszt a gyerekek helyzete. A nevelőapa úgy nyilatkozott, hogy a menye, a testvérei, meg egyéb emberek segítenek neki. Elmentünk az iskolába is, és amíg vártam az igazgatónőre, próbáltam beszélgetni a tőlünk teljesen elidegenített fiú unokánkkal, Danival. Olyat mondott arról, hogy a kis Pannának mit kell csinálnia, hogy belebetegszem. De kimondani nem merem, mert bizonyítékom nincs, és aztán még nagyobb bajba kerülünk. Fogalmam sincs mit tehetnénk, a nehéz mozgásom miatt a férjem próbál eljárni helyettem a hatóságoknál, most, hogy a nevelőapa megtagadta a kapcsolattartás, nem hozta el Pannát a Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális központtól azt a választ kaptuk, mivel az ügy évek óta húzódik, és a kapcsolattartás sem jött létre, kérték a gyámhivatalt, a felügyelt kapcsolattartás helyszínéül más család- és gyermekjóléti szolgálatot jelöljön ki. Vagyis kizáratják magukat. Az unokáink életével pedig, akiket egy idegen ember nevel, egyik hatóság sem törődik. 

Műfűháború tört ki Budapest XVII. kerületében. a Momentum aláírásgyűjtésbe kezdett, mire a kerületvezetés adatlopással vádolta meg őket.