Hiánypótló, és valójában nem okoz túl nagy változást a gyermekelhelyezési gyakorlatban. Ez a véleménye Farkas Zoltán Sándor ügyvédnek a nagy port kavart, augusztus elsejétől hatályos jogszabályról.
E szerint levelet kapnak a bíróságtól a válófélben lévő szülők „ítélőképessége birtokában lévő gyermekei” arról, hogy lehetőségük van „nyilatkozattételre”.
A bíróság velük akar róluk dönteni
A törvény nem határozza meg, hogy kiket lehet ítélőképessége birtokában lévő kiskorúnak tekinteni, és a gyermekvédelmet is szabályozó kormányrendelet sem pontosít életkor vagy más szempontok szerint. Csupán ennyit ír: „az a kiskorú, aki életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes – meghallgatása során – az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megérteni, várható következményeit belátni”.
A Fővárosi Törvényszék (FT) egy sajtótájékoztatót is tartott az ügyben, ahol elhangzott, a módosító rendelkezés bevezetésére egy uniós rendelet miatt volt szükség. Nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió összes tagállamában. Állítják, a levél, amit a gyerekek kapnak, nem idézés, a gyerekeknek nem kötelező megjelenniük a bíróságon. Aki viszont szeretne a bíróval beszélgetni, nem a tárgyalóterembe hívják, hanem egy játékokkal berendezett különszobába. Ocskó Katalin, az FT általános elnökhelyettese, családjogi bíró szerint viszont az a tapasztalat, hogy sok esetben maguk a gyermekek döntenek úgy, hogy nem az ő meghallgatásukra kialakított helyiségben szeretnének beszélgetni a bíróval, hanem a tárgyalóban, mert azt sokkal izgalmasabb helyszínnek találják. Kiemelte, hogy a gyermekeket érintő bírósági eljárásokban végig a gyermek érdekét kell érvényesíteni. Az ítélőképesség meglétével vagy hiányával kapcsolatban a nemzetközi egyezmények nem tartalmaznak rendelkezéseket – mondta.
A magyar szabályozás értelmében azt a kiskorút tekintik ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek, aki életkorának, értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes a meghallgatása alatt felfogni azt, hogy az őt érintő tények és döntések milyen lényegi tartalommal bírnak.
Megérti, érzi, hogy róla mit fognak dönteni, és a várható következményekkel is tisztában van. Ezt esetenként és gyermekenként külön-külön kell a bíróságnak mérlegelni. Példaként említette, hogy bíróként ő találkozott már olyan 8 éves gyermekkel, aki ítélőképessége birtokában volt, de olyan 12 évessel is, akiről csak azt tudta megállapítani, hogy még nincs rálátása a körülötte történtekre, és nem fogja fel annak lényegi tartalmát, azt, hogy miről is szól az eljárás. Beszélt arról is, hogy a bírák számos, pszichológusok által tartott képzésben vettek részt, a foglalkozások visszatérő témája volt, hogy miként, milyen módon kell a gyermekeket meghallgatni. Példaként említette, hogy a gyermekektől soha nem kérdezik meg, kinél szeretnének élni, de azt sem, hogy mit gondolnak, mi legyen az elhelyezésükre vonatkozó döntés. Ugyanakkor a bíróság szeretné megismerni őket, hiszen róluk, az ő életükről születik döntés. Ezért is fontos, hogy a múltjukra és jelenükre vonatkozó gondolataikról és érzéseikről, valamint a jövőjükre vonatkozó elképzeléseikről tőlük, és ne csak a szüleiktől tájékozódjon a bíróság. Hangsúlyozta: a bíróság a szülőket is értesíti arról, hogy a gyermekük levelet kap.
Farkas Zoltán Sándor szerint nincs az írásos tájékoztatásnak különösebb szerepe és jelentősége, ha a szülők a gyerekek érdekeit szem előtt tartva megegyeznek egymással.
Úgy fogalmazott: jó döntést hozni a jog erejével nagyon nehéz, erre csak a család képes. Családjogi kérdésekben a jog biceg, nem áll vagy állhat stabil lábakon – mondta. Miként is tudna helyesen rendelkezni egy jogszabály akkor, amikor a szülők nem képesek az egyezségre? Az írásos, kifejezetten a gyerekeknek küldött tájékoztató valóban újdonság, de nagy változást nem jelent. A bíróságoknak eddig is lehetőségük volt arra, hogy meghallgassák a gyereket, ha a bíró ezt indokoltnak tartotta vagy maga a kiskorú kérte. Ám hiába volt és van joga egy gyereknek véleményt mondani vagy állást foglalni, ha erről ő nem tud. Az új rendelkezés ezt a hiányosságot oldja meg azzal, hogy a jövőben nem az apán vagy anyán keresztül üzen a bíróság, hanem hivatalosan értesíti a kiskorút. Eddig sem volt ritka, hogy 8-10-12 éves gyereket vontak be az eljárásba, és ez ezután sem változik. Ez szólhat a gyerek érzelmeinek feltárásáról vagy egy konkrét állásfoglalásról. Ha a bíró a családi kötődésekre, a szülők, testvérek viszonyára kíváncsi, pszichológus segítségét kérheti, aki a tárgyalástól független időpontban a saját rendelőjében beszélget el a kiskorúval. Olyan is előfordul, hogy a bíró ezt a kört kihagyja, és ő maga kérdezi a gyereket. Farkas Zoltán Sándor praxisában volt rá példa, hogy egy 9 éves gyerek állt a bíró előtt. A nyilatkozattétel – ez az, ami a most hatályba lépett jogszabályban áll, és amiről levelet kapnak a gyerekek – a gyerek véleménynyilvánítási lehetősége arról, hogy apával vagy anyával szeretne élni. Az ügyvéd szerint az egész válási folyamat, az, hogy a gyerek mennyire sérül, a szülőkön múlik. Rajtuk áll, hogy hatalmas lelki terhet tesznek rá, vagy békésen megegyeznek. A sárdobálás esetén a bíró szerepe megnő. A családjogban a gyerek érdeke a legfontosabb – magyarázta. A bírónak érdeket és ellenérdeket kell mérlegelnie, ő nyúl a gyerek hóna alá, amikor a szülők erre képtelenek.
Megjegyezte ugyanakkor azt is, az elmúlt 20-30 évben rengeteget változtak a szabályok, és a válási magatartás is. Ma már sokkal több szülő egyezik meg békésen a kapcsolattartásról, mint régebben. A régi gyakorlat is kezd kimenni a divatból, az apának kéthetente hétvégén és a szünetek felében megítélt kapcsolattartás helyét átveszi a váltott gondoskodás. Van, hogy a gyerek hetente költözik, ez a leginkább működőképes megoldás, de előfordul napi váltás is, ami azért nem feltétlenül jó. Az a gyakorlat, hogy a különélő szülőt a szőnyeg szélére állítják, és a gyerek életében csak mellékszerepet kap, egyre ritkább.
A pszichológus provokációról beszél
Egészen másképp látja Duró Zsuzsa pszichológus – őt lesújtotta a hír. A rendelkezés szerinte nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait, érzelmi életét. Stresszhelyzetbe hozza őket, hiszen azokkal az emberekkel kapcsolatban kell dönteniük, akik a legfontosabbak az életükben. Választás elé állítja a kisgyerekeket, amivel kegyetlen érzelmi válságba hajtja őket. Az sem mentség – mondta –, hogy a bíróság eddig is meghallgathatta a kiskorúakat.
Szerinte mivel sokan nem tudtak róla, „nem forgott közszájon ez a lehetőség”, csak nagyon kevesen éltek vele. Attól tart, azzal, hogy most ennyire nyíltan, „szinte provokálón reklámozzák”, népszerűbb és gyakoribb eljárássá válik. A felnőttek nem is gondolják végig, milyen maradandó érzelmi válságot okoznak a gyereknek azzal, hogy nem az életkorának megfelelő döntési helyzetbe kényszerítik – mondta. „Ez borzasztó nagyfokú stresszt okozhat, ami visszavetheti az iskolai teljesítményt, sőt, kisebb korban egy szobatiszta gyerek újból bepisilhet éjszaka.
Egy óvodás nem tud dönteni, hiszen neki mindenki kell, a 12-14 évesek pedig egyébként is veszélyeztetett életkorban vannak, hiszen a hormonok ilyenkor kezdenek dolgozni, labilissá válik az idegrendszer.
Egyik pillanatban sírnak, a másikban nevetnek, nem tudnak aludni, aztán délig alszanak, éheznek, majd túlesznek. Nagyon sok a fejlődéssel kapcsolatba hozható testi változás. Ha még arra pakolnak egy ilyen lelki terhet, életveszélyes, deviáns viselkedést generálhat – fogalmazott. Emellett hosszú évekre visszavetheti az anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolatot, negatívan befolyásolhatja, illetve még jobban elmérgesítheti a válófélben lévő két szülő viszonyát. A pszichológus szerint ennek a rendelkezésének egyetlen jó hatása sincs.
A válófélben lévő anya tárgyalna, de zsarolják
T. Andrea 16, 15 és 4 éves gyerekek édesanyja. Egy éve külön él a férjétől, a válás és a gyermekelhelyezés azonban a mai napig nem zárult le. – Ha továbbra sem sikerül megegyeznünk, tényállásos bontóperünk lesz. Ez azt jelenti, hogy az egyik félnek, jelen esetben nekem bizonyítanom kell, hogy a házasságunk megromlott, és be kell bizonyítanom, hogy a gyerekek elhelyezése nálam lenne optimálisabb. Jelenleg nem tudunk megegyezni a férjemmel semmiben sem, mindketten szeretnénk a felügyeleti jogot. Miközben a legnagyobb egyáltalán nem beszél az apjával, viszonyuk már a válás előtt megromlott, és a középső lányom sem kötődik hozzá. A kicsi fiammal korábban kevés időt töltött, most mégis vele zsarol. Elviszi az oviból, aztán két-három napig nem hozza haza. Amíg nem dönt a bíróság a felügyeleti jogról, addig megteheti. Az másik kérdés, hogy ez milyen érzés a kicsinek.
Azt mondta a férjem, menjek vissza hozzá vagy nagyon csúnyán szétperel.
Jelenleg ő lakik a közös házunkban, én költöztem el a gyerekekkel albérletbe, amikor a folyamatos verbális agresszió már dulakodássá fajult. Ökölbe szorított kézzel fenyegetett. Nem ütött meg, de eldöntöttem, hogy ez nem is történhet meg velem. A gyerekeket azóta is azzal zsarolja, hogy nekünk haza kell költöznünk, mert az az ő valódi otthonuk, ott nőttek fel. Egyszerűen nem engedi nekik, hogy feldolgozzák ezt a helyzetet és megnyugodjanak végre.
A bíróság előtti vitába ő nem szeretné bevonni a gyerekeket, azonban a két idősebb már magától is dönthet úgy, hogy elmondja a véleményét.
