fejlesztés;pedagógia;feltaláló;gyerekjáték;

Marokbabák. Az idegrendszer-fejlesztő játékot két magyar fiatal tervezte és kivitelezte

Stücli, Csuri, Kófic és Tápli: kis kapaszkodók a nagyvilágban

Világhíres lehet a két magyar fiatal által tervezett és kivitelezett Marokbaba. Ez az idegrendszer-fejlesztő játék ötvözi a természetes tanulás elemeit, a kötődő nevelés elveit és a Montessori-szemlélet szabadságát, továbbá erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és elősegíti az óvoda- és iskolaérettséget. A játékot anyukák, apukák és a szakemberek is jól tudják használni a gyermekek fejlődésének támogatásában, miközben a szülők hamarabb és könnyebben felismerhetik egy-egy fejlesztést igénylő állapot felbukkanását.

A Marokbaba ötletgazdája és tervezője Kincses-Kádár Lídia, kivitelezője a Red Dot-dizájndíjas Bárdi Dorina. Munkájuk fundamentuma Lídia édesanyjának több évtizedes terapeutai és pedagógiai szakmai tapasztalata, így lett Kincsesné Horváth Katinka a módszer kidolgozója. Az ötlet egy éve pattant ki Lídia fejéből. A csapat az idegrendszer-fejlesztő játékkal megnyerte a Nemzeti Tehetség Program Start fődíját. Néhány hét alatt majd 30 ezres online közösséget építettek, és célul tűzték ki, hogy Magyarország minden gyermekintézményét fejlesztőjátékokkal szerelik fel. Lídia és Dorina mindemellett egy másik nagy közösséget is létrehozott, amelyhez szülők mellett pedagógusok, orvosok, fejlesztő szakemberek csatlakoztak szerte az országból. A fejlesztőpedagógusok közös alkotása, a formatervi innovációnak nevezett Marokbaba a napokban kapott európai mintaoltalmat az EU 27 tagállamában.

Varázslatok a rohanásban

„Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagyszüleim kertjében – meséli Kincsesné Horváth Katinka. – Náluk, a porba rajzoltam az első betűimet, kavicsokkal számoltam a nagypapámmal, és a fák alatt, a termések között találtam meg azokat az apró csodákat, amelyek később a Marokbabák ötletét is ihlették. A tobozok vitézekké változtak, a gesztenyék manókká, a virágok pedig tündérekké.

Akkor még nem tudtam, hogy ezek a játékok fejlesztettek engem is: például a finommotorikámat, a térérzékelésemet, a képzeletemet. 

Ahogy visszagondoltam ezekre az élményekre, egyre világosabbá vált számomra, mennyire fontosak ezek az egyszerű, természetes formák a gyerekek fejlődésében, hiszen ők ösztönösen játszani kezdenek azzal, amit a kezükbe vesznek – legyen az egy kavics, egy csigaház vagy egy toboz.”

Kincses-Kádár Lídia és Bárdi Dorina

Ezekhez hasonlít a megjelenésük is, amit Bárdi Dorina dizájnerként fejlesztett tovább. „Megpróbáltuk Katinka néni szakmai tudását egy termékbe beletenni – emlékszik a kezdetekre. – A dizájn tudatos, ami abban nyilvánul meg, hogy mind­egyik baba szenzoros fejlesztő funkciókat kapott, aszimmetrikus, így remekül beleillik a gyerek kezébe. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy a kezükre álljon a figura, Geremic például az írás és az „a” betű formázásában segít azzal, hogy a kicsinek éppen a csigavonalra simul rá a kis keze. A Marokbabák gyerekbarát anyagokból, 3D nyomtatott faaljból és étkezési szilikontetőből álló figurák. Nem törékenyek, a festék is gyermekbarát, a babákat nem lehet elrágni, ha szájba veszik a kicsik.”

A Marokbaba különleges, szenzoros kialakítása révén hatékonyabban segíti a mozgás-, értelmi és érzelmi fejlődést.

„Eközben éppolyan természetes és ösztönös társ a gyermek számára, mint azok a kis kincsek, amelyeket mi is gyűjtöttünk gyerekkorunkban 

– teszi hozzá Kincses-Kádár Lídia. – A mai rohanó világ is tele van varázslattal, csak észre kell vennünk.”

Idegsejtek ingertengerben

A feltalálók szerint számos tanulmány kongatja a vészharangot arról, hogy kitolódott a kisgyermekek óvoda- és iskolaérettsége, és sokan valamilyen lemaradással, tanulási, beilleszkedési nehézséggel küzdenek, amely mögött sokszor idegrendszeri éretlenség áll. A Marokbaba módszertanát mások mellett Dévény- és TSMT fejlesztők, óvodapedagógusok, logopédusok, hidroterapeuták, gyógypedagógusok és alapozóterapeuták, hordozási és szoptatási tanácsadók, valamint gyermekpszichológusok közösen alakították ki.

„A babákhoz tartozik egy szülői segédlet, ami négy korcsoportra osztva három-három területen fejleszt, érzelmi, értelmi és mozgásos fejlődést támogat – mondja Lídia. – A szenzoros ingerek hatására az agyi idegsejtek között kapcsolatok, szinapszisok alakulnak ki. Másodpercenként kétmilliót tud létrehozni a szülő a gyereke agyában, ami a korai fejlesztésben nagyon fontos. A teljesség igénye nélkül: óvodásoknál például lehet azt kérni, hogy rendezzék nagyság szerinti tornasorba a babákat balról jobbra, ezzel a mennyiség, nagyság fogalmát, az irányokat is megtanulják.

A babák fejlesztik a kéz izmait, ez az iskolások helyes ceruzafogását támogatja, de mondókákat is tartalmaz a segédlet, a kötődést, a beszédfejlődést, érzelmi érést is elősegíti. 

A Marokbabáknak nincs mimikája, így a gyermek rá tudja vetíteni az érzését, és kifejezheti azokat általuk.”

Négy korcsoportra osztották a feladatokat. Az első év az „összebújva” nevet viseli, az 1–3 év közöttieké a „kapaszkodva”, 3–6 év között „ölelgetve” játszanak, a 6–8 éves korúakat már „kézen fogva” fejleszti a Marokbaba. „Különlegesség, hogy minden figurának saját neve, személyisége és természete van, vagyis a gyermekek belső világának részévé tudnak válni, ezáltal szociális és érzelmi biztonságot is nyújthatnak – magyarázza Dorina. – Geremic, Stücli, Csuri, Gömböc, Kófic, Pesze, Gaborgya, Tápli nevei a mai fülnek talán idegen csengésűek, pedig ezek régi magyar személynevek, őshonos szavak. Megszemélyesítettem a mi gyermekkori emlékeinkben szunnyadó csigaházakat, tobozokat, kavicsokat, majd elhelyeztük őket egy szenzoros skálán. A felületük az egészen simától, az egészen érdesig terjed.”

Kincsesné Horváth Katinka és a Marokbakák tesztüzemben

Korcsoportonként 36 ötletfel­adatot tartalmaz a segédlet Kincsesné Horváth Katinka módszertana alapján. Mindenkit arra bátorítanak, hogy építsék bele a saját ötleteiket is a játékos fejlesztésbe. „Fontos attribútum ugyanis – mondja Lídia –, hogy a Marokbaba felülről nyitott módszertan, tehát nemcsak a szülők, de a pedagógusok szabadsága is megmarad, hogy a szakmai tudásukkal bővítsék a feladatokat, újakat találjanak ki, és kedvük szerint variálják azokat a fejlesztő foglalkozásokon.

Bónuszbabák a csomagban

Dorina azt is elmeséli, hogy a társadalmi felelősségvállalásuk jegyében minden magyar oktatási intézménybe szeretnének eljuttatni egy-egy Marokbaba-szettet, mégpedig úgy, hogy minden 50. megvásárolt fejlesztőjáték után egy-egy óvodának, iskolának ajándékoznak belőlük. Ezenkívül a profit öt százalékát arra fordítják majd, hogy ahol szükséges, az intézmények infrastruktúráját fejlesszék. Lídia és Dorina augusztus végén országjárásba kezdett azért, hogy az ajándék Marokbaba-csomagokat személyesen adják át az intézményeknek, ezzel is erősítve a közösségépítést, amit missziójuk alfájának és ómegájának tartanak. A csapat bravúros repülőrajtjának következő állomása, hogy Európa és a világ összesen 30 országában a színes, kis kapaszkodóként életre hívott, mesebeli figurákból lehet a következő nagy magyar világsiker.

A Marokbaba feltalálóinak csapataA fejlesztőjáték feltalálóinak csapatából Kincses-Kádár Lídia, a Széchenyi István Egyetem építészmérnök-hallgatója, Bárdi Dorina, a MOME-n végzett Red Dot-díjas formatervező, szeptembertől mester szakos ugyanott, Kincsesné Horváth Katinka pedig idegrendszer-alapozó fejlesztő mozgásterapeuta és óvodapedagógus. A csapat láthatóságát Kádár Kristóf PR-szakember teremti meg.

Úgy tűnik, az emberek döntöttek. A társadalom mintha kifáradt volna a gyakorlatilag egy éve tartó kampányban. Nem sok kedve van még hét hónapig aszalódni benne. Zavarjuk le most a cirkuszt, szülessen meg a döntés, és legyen végre szó másról, a mindennapi életről is! Csakhogy a játékidőt még ebben a rendszerben is betartják. Nagy akciókra ugyan nem lehet számítani, de hibákra igen.