„A lojalitás a rendszer tartóoszlopa, a kegyelmi botrány után hozott kormányzati intézkedések nem tették jobbá a gyermekvédelmi rendszert”

A kegyelmi botrány után hozott kormányzati intézkedések egyáltalán nem tették jobbá a gyermekvédelmi rendszert. Azokat a kollégákat vegzálták és űzték el, akik normálisan és becsülettel végezték a munkájukat, közülük alig maradtak. Katasztrofális a helyzet – erről is beszélt lapunknak Szabó Csaba, aki a szolnoki befogadó otthonban dolgozott, de már nem alkalmazzák a gyermekvédelmi intézményben, ahonnan a napokban érkeztek hírek arról, milyen tarthatatlan állapotok uralkodtak. Ezekről Szabó Csaba is beszámolt.

Idén január 16-án felmondtak nekem. Hét évig dolgoztam a befogadó otthonban, de belső vizsgálat indult ellenem, később kiderült, hogy rendőrségi eljárás is, ám ezt csak a kifogástalan életvitel vizsgálatot végző rendőrtől tudtam meg – mondta. Arra a kérdésre, hogy mivel vádolják, elmondta, hogy két különböző ügyről van szó. - Egy fiú azt mondta, nem engedtem be az ajtón, egy másik azt, hogy felpofoztam, és hogy több alkalommal látott füves cigit szívni. Egyébként egyáltalán nem dohányzom. Azzal is megvádolt, hogy egy 12 éves kislánnyal az asztal tetején voltam együtt. Aztán elmondta az intézményi jogásznak, hogy szerinte szigorú vagyok vele, ezért találta ki ellenem ezt az egészet, de akkor már elindult a belső vizsgálat. Minden vádat visszavont, de a felpofozást fenntartotta. Ő több gyereket megvert, késsel szaladgált, és a nemi szervét mutogatta. A rendőrség és a mentők kiérkezéséig kénytelen voltam lefogni. Valószínűleg ez a rendőrségi nyomozás tárgya, de igazából nem tudom, mert a hatóságok tavaly október óta nem hívtak be. Van egyébként egy pszichiátriai vélemény a srácról, ami igazolt volna engem, de ezt a vezetőm nem adta át nekem.

Azt tudni kell – folytatta az egykori dolgozó -, hogy ha csak belső vizsgálat van valaki ellen, már akkor sem tartózkodhat a gyerekek közelében. Őt is áthelyezték a kríziskezelési csoporthoz 44 napra, és másfél hétig közvetlenül az igazgató mellé került. Csak vele és a helyettesével kommunikálhatott, titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia és nem engedték, hogy az intézmény területén bárkivel beszéljen, majd közös megegyezéses távozásra kényszerítették. – Ez egy bevett szokás, így válnak meg attól, akivel nem akarnak együtt dolgozni. Aki nem megy bele, annál a túlóra elszámolással variálnak, vagy belső vizsgálattal egy kicsit megfeszítik.

Mint mondta, a munkahelyváltásnál a vezetői vélemény is meghatározó.

- Tartottak öntől a vezetők?

- Igen. Volt, amikor ágyhoz kötözték a 1,5 éves kisgyereket, aki az adott kolléga műszakjában elő sem mert jönni az ágy alól. A belső vizsgálaton az mondta a kolléga, neki a kikötözést az otthonvezető engedélyezte. Szóvá tettem, hogy az egyik kolléga a 8-10 éves gyerekekkel pelenkáztatta be a kisebbeket, mert ő ettől undorodott. Megtudták rólam a vezetőim, hogy júliusban hangfelvételeket készítettem több kislány elbeszéléséből. Nem vagyok rá büszke, de bizonyítékot akartam szerezni, hogy védjem őket, segítsek nekik. Éjszakás műszakra mentem, amikor a kolléganőm jelezte, a lányok mondani szeretnének valamit. A nappaliban voltak együtt, azért nem a szobájukban, mert így védtük őket az ablakon beugráló fiúktól. Elmondták, hogy az egyik kolléga brutálisan bántotta az egyik srácot, a nyakánál emelte fel, és bedobta a szobába, nekiesett a radiátornak. Szó volt molesztálásról is. Ezzel a hangfelvétellel az otthonvezetőmhöz fordultam.

- Önnek, és minden gyermekvédelmi dolgozónak kötelessége jelenteni, ha látja, vagy a tudomására jut a bántalmazás. Mi történt ezután? Indult kivizsgálás?

- Elakadt a történet. Azt mondta a vezető, hogy majd megbeszéljük ezt a dolgot. Később behívtak az irodába, több szintről érkeztek a felettesek, és ahogy beléptem az ajtón, láttam, hogy ellenséges a hangulat. Azt kérdezték, mit képzelek magamról, hogy kockára teszem az intézmény jó hírnevét, és nem gondolom-e, hogy a feljelentésemmel tönkreteszem a kollégám életét is. Lehordtak azért is, hogy megmutattam a gyerekeknek a gyermekjogi képviselő elérhetőségét. Kijelentették, ezért valószínűleg fegyelmit fogok kapni.

Szabó Csaba elmondása szerint a bántalmazó kolléga ellen szóló állítását az intézetből kikerült egyik lány is megerősítette, később, hozzátartozójával a debreceni központban kereste fel az országos igazgatót, akinek a lányok zaklatásáról is beszámolt. A férfit felfüggesztették a munka alól, és belső vizsgálat indult ellene, a rendőrségi eljárásban pedig ismeretlen tettesként szerepel az elkövető.

- A kifogástalan életvitelt vizsgáló rendőrök előtt ő így ártatlan, hiszen a neve nem szerepel az aktában. Így helyezkedhetett el egy másik gyermekvédelmi szolgáltató lakásotthonába, gyerekfelügyelőként. Tehát, míg egy gyerekbántalmazó kikerülheti a retorziót, és lavírozhat egyik intézményből a másikba, a vezetőknek kellemetlen dolgozót bármilyen mondvacsinált okkal hónapokra eltávolítják a munkától. A szigorítások nem akadályozzák meg, hogy a bántalmazás gyanúja miatt felfüggesztés alatt álló kolléga ki-be járjon az intézményből, és akár tovább molesztálja a lányokat.

„Olyan gyerek mindig van, akit rá lehet venni, hogy a vele szigorú, vagy neki nem szimpatikus gyerekfelügyelőre mondjon valami gyanúsat” – mondta. - Egy pár kollégámmal mi azt a fenyegetést is megkaptuk, hogy utánunk nyúlnak, egy rossz vélemény, pár telefon, és soha nem kapunk állást a gyermekvédelemben. Határozott cél, hogy ne derüljön ki, egyre több az alkalmatlan, a munkaerőpiac más területéről kihulló, a gyerekeket akár bántalmazó dolgozó, és egyre kevesebb az elhivatott, a gyerekekhez és nem a főnökhöz lojális alkalmazott. A lojalitás a rendszer tartóoszlopa - fogalmazott.

A gyerekek sorsáról is mesélt az egykori gyermekfelügyelő. A koedukált otthonokban 3-17 évesen tartózkodnak. Az idősebbek, erősebbek mindig megtalálják a gyengébbet, kisebbet. Úgy fogalmazott, olyan hierarchia alakul ki, mint a börtönökben. A lányok a saját kortársaik miatt is veszélyben vannak, és a gyermekfelügyelők is vegzálhatják őket.

- Bejött tavaly három testvér, 8-10-12 év körüliek. A család napokra otthon hagyta őket, nem jutottak ivóvízhez, ennivalóhoz.

Egy ilyen alkalommal az egyik kisfiút akkora erővel vágta földhöz egy nagyobb, hogy a kisgyerek könyöke a válláig szaladt fel, azonnal műteni kellett.

- Hogyan, és hol tudnak elhelyezni háromszor több gyerekeket?

- Idén tavasszal már ott tartottak a kollégák, hogy két-három kisgyereket fektettek egy ágyba. Aki így sem fért el, a folyosókon aludt koszos matracokon, vagy a kanapén egymás hegyén hátán.

- Egy átmeneti otthonról beszélünk. Mennyi ideig lehetnek itt a gyerekek?

- A törvény szerint legfeljebb 30 napig.

- Betartják a törvényt?

- Nem. Általában 5-8 hónap telik el, mire végleges helyre kerülnek.

- Önt nemrég az RTL Klub egyik műsorában ismerte meg az ország. Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár megszólalt a riport után, azt mondta, ez is része volt annak a brutális támadássorozatnak, ami a gyermekvédelem ellen egy éve már megszokott. Azt is mondta, az állítások egy része szemenszedett hazugság. Ön hazudott?

- Nem. Az a hazugság, amit a rendszer irányítói tesznek. Egy felső vezető, például mint most, egy államtitkár, vagy a fenntartói vezető érkezését jó előre, akár egy-két héttel korábban tudni lehet. Bevett szokás, hogy ilyenkor az összes gyereket kiviszik a játszótérre. Vagy, az még általánosabb, hogy a csecsemőkhöz mennek a prominens vendégek, így nem találkoznak deviáns, vagy kínos viselkedéssel.

- A legújabb intézkedés is a rendvédelemhez kapcsolódik. Azt kéri Fülöp Attila, a 112-n jelezze a gyermekvédelemben dolgozó, ha korábbi, vagy jelenlegi bántalmazásról van tudomása. Ehhez mit szól?

- Ennek semmi értelme. A gyerek helyzetén véleményem szerint ez semmit nem segít. Őket mindenképpen az otthonban hallgatják meg, ahol az a gyakorlat, hogy „gyerek szavára nem adunk”. Ilyenkor jelen van általában az intézményi jogásza, az igazgató, az otthonvezető. Csak éppen a gyám nincs, meg a gyermekjogi képviselő. Úgy befolyásolják a gyereket, ahogy nem szégyellik.

Az a vád is elhangzott, hogy azzal, hogy a sajtó sokat foglalkozik a gyermekvédelemmel, árt a gyerekeknek, és a rontja a munkát. Erről Szabó Csaba azt mondta: ez nem így van. A nyilvánosság éppen hogy „kiugrasztotta a nyulat a bokorból”, és egyre több elégedetlen, sokat tudó kolléga mer kiállni a nyilvánosság elé. Talán megtisztul a szakma, és kiveti magából az alkalmatlan vezetőket, dolgozókat. Ehhez persze béremelés is kell, mert a havi 320-340 ezer forintos fizetés, és a havi 250-270-es munkaóra mellett erre nincs esély. Ha ez megtörténik, azzal a gyerekeknek lesz jobb. Jelenleg minden csak a látszatról szól, a gyerekek helyzete és érdeke pedig a legutolsó.