Nyáron a legtöbb művész vidékre megy alkotótáborba, hogy inspirálódjon, mi viszont Budapesten tartjuk a miénket, külföldön élő magyaroknak, akik így átélhetik a főváros kulturális pezsgését, és meg tudják látogatni az itt élő művésztársaikat. Ha jól tudom, a miénk az egyetlen fővárosban működő képzőművészeti alkotótábor – meséli Kallós Judit művészettörténész a Hegyvidék Galériában, ahol a XXVI. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep kiállítását rendezték meg.
Az 1998-ban indult tábort először Ezüst György, majd Breznay András festőművészek vezették, 2017-től pedig Kallós Judit, a Hegyvidék Galéria vezetője. – Szoktuk mondani, hogy ez Budapest legrégebb óta, folyamatosan működő művésztelepe, bár a Covid és az energiaválság ebbe is kicsit belezavart – mondja a művészettörténész, hozzátéve, a tíz napig tartó alkotótábor a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával valósul meg, és azt a galéria rendezi, idén a MOM Kulturális Központ három termében. A nemzetközi eseményre pedig a szervezők hazai, határon túli és távolabb élő magyarokat is meghívnak alkotni, cserébe pedig a művészek egy-egy munkája bekerül az önkormányzat gyűjteményébe, mely már több mint háromszáz művet számlál.
– Idén a vízió volt a művésztelep hívószava, mely kellően tág fogalom, hogy a művészek tudjanak hozzá kapcsolódni, legyenek absztrakt vagy figurális alkotók – mondta Szabó Annamária esztéta, a tárlat másik kurátora. Témaként a vízió sokféleképpen jelenik meg a műveken. Sági Gyula papírra kék tintával felvitt gesztusai a tenger mélységeit idézik fel, Lak Róbert olajképein az ecsetvonások elvont tereket jelenítenek meg, míg Koleszár Stella akvarelljein éppen kitörő vulkánokat láthatunk, melyek akár a tudatalattiban fortyogó, majd felszínre kerülő érzéseket is szimbolizálhatják, míg egy emberi arcot formázó üvegszobrában az apró buborékok mintha egy személy belső világát mutatnák fel.
Más művészek konkrét tereket ábrázolnak. Papageorgiu Andrea a tűzzománcain és cianotípián, míg Székely Annamária a festményein is az épített környezetből indul ki, a gangok, háztetők és ablakok a befogadóban a saját emlékeit is felébreszthetik. Kis Endre szürreális művein egy disztópikus világ jelenik meg: az éjszakai képeken pusztuló, kies tereket és gyárakat látni, melyeken műanyag, rózsaszínű állatfigurák tűnnek fel. Szabó Anna-Mária poszthumán tájképein pedig az ember sincsen jelen, a kiterjedt völgyekben csak az épületek romjai tanúskodnak arról, hogy azokban valaha élet volt.
Infó: vízió. A XXVI. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep kiállítása. Kurátor: Kallós Judit, Szabó Annamária. Hegyvidék Galéria (Budapest, XII. kerület, Királyhágó tér 10.) Megtekinthető augusztus 30-ig
