Magyarországon engem általában tudósnak ismernek, de én képzőművésznek készültem Erdélyben, a szülőföldemen. Szobrász szerettem volna lenni, és azt tanultam, csak a Ceaușescu-korszakban kiderült, hogy majdnem reménytelen bejutni a Romániai Képzőművészeti Egyetemre, mivel ha jól tudom, öt hely volt az egész országban, és több mint tíz évig kellett felvételizni. Úgyhogy a könnyű utat választottam, és elmentem atomfizikusnak – mondta lapunknak Barabási Albert-László hálózatkutató, képzőművész, hozzátéve, míg egyetemi tanár volt a Notre Dame Egyetemen, Indiana államban, minden félévben művészeti kurzusokat végzett. A kutatóval a Budapest School nyolcadik kerületi épületében találkoztunk, ahol egy tárlatvezetés keretében bemutatta a legújabb, számokkal teli festményeit, melyeket fiatal művészekkel együtt készített.
És hogy miért pont ezt a témát választotta? – A számok határozzák meg lényegében az életünket.
Néhány számsor reprezentál minket, és az identitásunk része. Ilyen a személyi számunk, amit születésünkkor kapunk, de ilyen manapság a telefonszám, amin keresztül belépünk a bankba, és amin keresztül az egész digitális világ számunkra elérhető. Soha nem gondolkodunk el ezen, de a nagy, bonyolult rendszerek számára mi csak egy szám vagyunk – vallja Barabási.
Persze, a számsorok lehetnek izgalmasak is, a kutató szerint sajátos esztétikájuk is van, mert egyrészt hosszúak – tizenkét, tizenhárom számjegyből állnak –, másrészt egyiküknek sincsen önmagában értelme, de együtt egy személyt reprezentálnak. Ha pedig egy számsorban megváltoztatunk akárcsak csak egy elemet is, máris egy másik emberről van szó.
Barabási számokkal teli művei ezért „portrék”, méghozzá magáról a művészről. – Mivel ez a személyes projektem, ezért a képeket lényegében önarcképeknek is lehet nevezni, mert az én személyi számom és telefonszámom karaktereiből építettünk fel negyvenöt centiméteres hengereket, melyekkel felfestettük a karaktereket a vásznakra. Az ötlet onnan jött, hogy a nagyapám szobafestő volt, és nyaranta diákként én is segítettem neki. Ő akkor gumiba faragott festőhengereket használt, mi már három dimenzióban nyomtatjuk a sajátunkat – mondta Barabási.
A képeken a számok különböző méretekben jelennek meg, ahogy a mindennapi életben is hol nagy jelentőséggel bírnak, hol kicsivel:
a saját személyünk igazolásakor elengedhetetlen a személyi és a lakcímkártya száma, míg más esetekben nem is tudjuk, hogy számsorokként tartanak minket számon, például a közösségi média használatakor.
A művek konkrét metódus szerint készülnek: Barabási először megtervezte azokat, majd a koncepciókat bemutatta egy művészcsapatnak, akik nekiálltak elkészíteni a képeket. – Noha Barabási egy világsztár, amikor ötleteket adtunk neki, például hogy miként nézne ki jobban egy kompozíció, egy színkombináció akkor mindig hallgatott ránk – mondta Mányoki Ádám festőművész. – A csapatunkból ráadásul többen is színházi díszleteken dolgoztunk, így már volt tapasztalatunk abban, hogyan kell nagy méretben dolgozni – tette hozzá Pál Bella.
És hogy mi történik majd a művekkel? Első körben fotók készülnek azokról, hogy dokumentálva legyenek, majd a művész kiválasztja a legjobbakat, és tervei szerint azokból tavasszal egy nagyszabású kiállítást rendez a Műcsarnokban. – A jövő évi tárlaton nemcsak ezt a sorozatot, de három év termését is látni lehet. Az első szériában a fake news, az álhírek témáját dolgoztuk fel, ezt már bemutattuk a Makláry Kálmán Fine Arts Galériában, a második sorozatban tiltott könyveket festettünk fel, most pedig a személyi számokat. Aztán meglátjuk, hogy a tavaszi kiállítás után milyen utóélete lesz a munkáknak.
