Megérdemli a magyar a kikapcsolódást kétségkívül nyáron, vagyis megérdemelné, de a közélet csak nem akar pihenőre vonulni: szünidőt és napenergiát nem kímélve teszi a dolgát, olykor készségszinten keverve a kampányfazont az uborkaszezonnal. A dolga ilyenkor a csend volna, a hallhatatlan szolgálat (amúgy az év nagy részében általában), de egyszer megérjük ezt is. Addig érdemes töltekezni kinek-kinek azokból a kulturális és művészeti forrásokból (és természetiekből, ezek mindösszesen a fesztiválok), amelyek elvégzik rajta az adekvát szellemi generált. Hamvas Bélával szabadon szólván: olyan katartikus élményekkel, amelyek felszabadítanak a hétköznapok korlátaiból, és a lét mélyebb rétegeivel kapcsolnak össze.
Vannak az országnak olyan kultikus magaslatai (vagy éppen mélységei), amelyeknek a kultúrájában a föld és az ég összeér legkevésbé sem a monumentalitásukban, hanem a miliőjükben. Ilyen egészen bizonyosan a balatonboglári Temetődomb, ahová a Vörös és a Kék kápolnát építette a korabeli istenfélők, univerzális szervezőerő-tisztelők áhítata.
A Kék kápolna mellől például Körmendy Lajos gyógyszerész és földbirtokos másfél száz évvel ezelőtti jócselekedetének köszönhetően merülhetünk el a Balatonban és önmagunkban. Vagy éppen Galántai György képzőművész kivételes remekében, a magyar neoavantgárd három termékeny évében 1970 után (kiadványok formájában), amikor Czövek Jenő plébános támogatásával és a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával a kápolna művészeti használatára kötöttek bérleti szerződést. Az állambiztonság persze nem nézte jó szemmel a politikai és társadalmi kérdésekkel is nyíltan foglalkozó kiállítások sorát, így mondvacsinált okkal 1973 nyarának végén kiebrudalták a művészközösséget.
E legendás helyszíntől (és a Csiky Gergely Színház szintén emlékezetes nyári színházától) nem messze gyűjt híveket a minőségi muzsikának immár negyedszázada a Jazz és Bor Fesztiválja. Első ezen a néven.
Szalai Tücsi Tünde szervező és önkéntesbarátai a néhai Babos Gyula gitárművész támogatásával indultak el az úton, ahol se az erő, se a művészek, se a dzsesszbarátok szeretete nem hagyta el őket. Nem gyakori ez manapság.
Mesélő főfedők
Az idei program többek között két nagyszerű s egyúttal visszajáró csapattal ajándékozta meg a déli parti közönséget: Berki Tamás a Sárik Trióval, László Attila pedig a Fusion Circus formációval érkezett. A pályájuk delén túl járó művészek olykor hagynak maguk után kívánnivalót, de van az az életáradás, amikor a kor tényleg csak egy különös adottság az előadóban.
Berki Tamás feltétlenül az utóbbiak közé tartozik: bármely fiatal megirigyelhetné azt a lendületet, kíváncsiságot és eleven színpadi létezést, amely a 79. életévében lévő zeneművész sajátja. És persze a szórakoztatóipari karaktert, hiszen a Berki védjegyeinek számító színes sapkák és etnokalpagok köré egy komplett föld körüli zenés utazást jelenít meg a színpadon Kubától Tádzsikisztánig. Az elsőt főfedőt Joe Zawinultól, a billentyűs zeneszerzőtől irigyelte el, aki a Weather Report egyik alapítójaként a legnagyobb áttörést hozó muzsikus volt számára a fúziós zenében Miles Davis halála után. Egy marokkói társasúton lelt rá a példányra, a reptéren azonnal vásárolt egy méregdrágát, amit aztán az utcai árusoknál többször megismételt ötödannyiért. Korfun egy gyönyörű fekete bársony görög sapkára tett szert, a közepéről aranyhaj csüngött alá. Algériában szintén vételezett egy jellegzetes darabot, aztán Törökországban egy tükrös fajtát.
„A sapkák segítettek hozzá, hogy megvalósítsam a régi vágyam. Önálló koncertjeim afféle jazzperformanszok, fúziós standupestek, két szám között cserélgetem a fejfedőket, és attól függően, melyik van éppen a fejemen, sztorizgatok a közönségnek” – mesélte a művész a Krónika portálnak. Berki bámulatosan kreatív színpadi jelenlétét azzal bizonyította Balatonbogláron, hogy elénekelte a műsorfüzetet kiadóval és ISBN-számmal együtt (egyszer egy napilapot is elénekelt, de menne ez egy telefonkönyvvel is, ha még létezne e nehéz műfaj). Dőlt a közönség a nevetéstől, a 25 esztendős fesztivál önfeledt szervezői pedig a lelkes közönséggel együtt hajlongtak a színpad előtt a Sárik Trió sodró ritmusaira. A művészet definícióját keresve talán meg is állhatnánk Berki Tamásnál. Más tónusban és hangulatban lépett színpadra László Attila, akit már húsz évvel ezelőtt is ámultan hallgatunk a boglári Lengyel–Magyar Barátság Házának udvarán. A különbség annyi, hogy akkor a másik irányban volt a színpad, és a Band helyett már a Fusion Circus alkotja a csapatot, de a gitárművész szerzeményei előadójuk 72 esztendős korára sem koptak meg. Az 1999-es varázslatos Smart Kid és a 2022-es Good Luck közötti ív egy nagyszerű életút aktív levezetése, remélhetően még nagyon-nagyon sokáig. A fiatalok is kellő teret kapnak rendre Bogláron, idén a Gorg & Benzol nevű „félinstrumentális, fél-élvezhető jazzrock trió” frenetikus muzikalitása és az élő zenében tobzódó szabadsága feledtette el a hallgatósággal a külvilágot egy erős órára. És mindeközben a boglári borvidék szépségei csillognak míves üvegpoharakban Dionüszosz örömére.
„A sapkák segítettek hozzá, hogy megvalósítsam a régi vágyam. Önálló koncertjeim afféle jazzperformanszok, fúziós standupestek, két szám között cserélgetem a fejfedőket, és attól függően, melyik van éppen a fejemen, sztorizgatok a közönségnek”
– mesélte a művész a Krónika portálnak. Berki bámulatosan kreatív színpadi jelenlétét azzal bizonyította Balatonbogláron, hogy elénekelte a műsorfüzetet kiadóval és ISBN-számmal együtt (egyszer egy napilapot is elénekelt, de menne ez egy telefonkönyvvel is, ha még létezne e nehéz műfaj). Dőlt a közönség a nevetéstől, a 25 esztendős fesztivál önfeledt szervezői pedig a lelkes közönséggel együtt hajlongtak a színpad előtt a Sárik Trió sodró ritmusaira. A művészet definícióját keresve talán meg is állhatnánk Berki Tamásnál.
Más tónusban és hangulatban lépett színpadra László Attila, akit már húsz évvel ezelőtt is ámultan hallgatunk a boglári Lengyel–Magyar Barátság Házának udvarán. A különbség annyi, hogy akkor a másik irányban volt a színpad, és a Band helyett már a Fusion Circus alkotja a csapatot, de a gitárművész szerzeményei előadójuk 72 esztendős korára sem koptak meg. Az 1999-es varázslatos Smart Kid és a 2022-es Good Luck közötti ív egy nagyszerű életút aktív levezetése, remélhetően még nagyon-nagyon sokáig. A fiatalok is kellő teret kapnak rendre Bogláron, idén a Gorg & Benzol nevű „félinstrumentális, fél-élvezhető jazzrock trió” frenetikus muzikalitása és az élő zenében tobzódó szabadsága feledtette el a hallgatósággal a külvilágot egy erős órára. És mindeközben a boglári borvidék szépségei csillognak míves üvegpoharakban Dionüszosz örömére.
Ősenergiától a mélyekig
Paloznak, Boglárhoz képest a Balaton túlpartja a keleti medencében, és egy teljesen másik fesztiváldimenzió. A Jazzpiknik a bensőséges utcai teraszos szólóműsorok, duók-triók mellett nagyszínpadi sztárokkal is operál, és ehhez képest egészen másfajta árfekvéssel. Az északi parti módosabb vitorlázóközösség jelentős felvevőpiac a fesztivál magas minőségű produkcióira, mezítlábas egyetemistákat elvétve sem találni az amúgy fantasztikus domboldalon.
Ahol a kálvária egy pazar kilátópontra vezet, kivételes helyszínt biztosítva a koncertek előtti piknikezéshez.
Isabelle Geffroy, vagyis művésznevén ZAZ koncertje már csütörtökön elhozta a csúcspontot Paloznakon, és ezzel a jazz, a soul és a francia sanzonok elegyének utánozhatatlanul bájos, mondanivalójában is rétegzett világát. Ehhez azonban nyelvtudás szükséges, mivel az énekes anyanyelvén szól a közönséghez. „Valami ősenergia áradt belőle, amit nem kell – és nem is lehet – magyarázni. Ő nem egyszerűen énekel. Amit tud, azt nem lehet tanulni, és főleg nem lehet megjátszani. Nem keresi a hatást, nem próbál elbűvölni – mégis azonnali közelséget teremt. Folyamatos párbeszédben áll a közönséggel, ítélkezés és távolságtartás nélkül. A szívét rakja ki elénk – teljes lényével van jelen” – Horváth Patrícia avatott kritikájánál (Népszava, augusztus 2.) nem lehet pontosabban visszaadni azt az élményt, amit ZAZ jelenléte terített az elvarázsolt hallgatóságra.
A pénteki nap húzóneve, Mario Biondi a kevésbé közismert, de szintén sztárok sorát gyarapította a Jazzpikniken. Jellegzetesen füstös basszusa egyszerre lelket melengetően és érzelmesen, tisztán és magabiztosan szólalt meg mindvégig, hibátlan hangosítás mellett. Az 54 éves előadó fiatal korában egyházi kórusokban énekelt, s kezdettől a soul szerelmese. Szicíliában született, de tökéletes angolsággal és született közvetlenséggel kommunikál a színpadon, amiért igen hálás közönség tapsolta meg és vissza.
A zárónapon az Earth, Wind & Fire Experience by Al McKay ezúttal is elementáris erővel szólaltatta meg a fekete funkyt, a banda három énekesét négy fúvós, két-két ütőhangszeressel és billentyűs, valamint egy-egy gitáros és basszusgitáros kísérte professzionálisan. Az utolsó nótát sajnos egy órával előbbre hozták: a koncertet szupercella kergette szét (időben és biztonságban énekelt az esőben mindenki tovább). Lesz még augusztus a következő September előtt.
Két egészen különleges élmény helyszíne a Völgy és a Tettye volt idén. Utóbbi helyszíne a Zsolnay Fényfesztiválhoz kötődött (Pécs), ahol bűvös partit szerveztek a város fölé a Tettye Katlanban. Az Óperentzia és Zságer Balázs élőben alkottak gigantikus zenei pannókat a kőfejtő falai közé, repetitív repülésre sarkallva nem csak a fiatalságot. Fények, zeneképek a hűs éjszakában az alattunk elterülő baranyai megyeszékhely fölött: páratlan élmény volt.
Teljesen más műfajban és teljesen más helyszínen, a Művészetek Völgyében Taliándörögdön és Kapolcson Sisi és a Mehringer, a két pimaszul fiatal őstehetség koncertje rántott magával mindenestül a lét mélyrétegeibe. Így békében elleszünk a következő fesztiválszezonig.
