– A királyságban volt ilyen, hogy sarcot szedtek a néptől, hát most újra királyság lett Taktaharkányban is, mert ha be akar ide költözni egy család, akkor fejenként 50 ezer forintot kell fizetnie. Vagyis ha jön egy apa, anya meg négy gyerek, az mindjárt 300 ezer, és még meg se vették a házat. Persze az is lehet, hiába lenne pénzük, a polgármester nem engedi be őket, hiszen mostantól ő meg a testület dönti el, ki vehet itt házat meg ki nem, ráadásul középfokú végzettséget várnak el. Királyság ez, mondom én, csak nem a jó értelemben – dohogott egy középkorú, helybéli férfi, miközben a kerékpárját támasztja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Szerencshez közeli, 3600 lelkes nagyközség vasútállomásának parkolójában.
Korábban megírtuk: ebben a megyében elsőként Mezőkeresztes, azt követően pedig Taktaharkány élt a Navracsics Tibor vezette Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium által kidolgozott és július elsejével élesedett törvény kínálta lehetőséggel. Ez alapján az önkormányzat előírhat elővásárlási jogot, betelepülési adófizetési kötelezettséget, illetve korlátozhatják vagy feltételhez köthetik a lakcím létesítését. A fideszes Szemán Ákos polgármester vezette Takta-menti település azonban nemcsak elővásárlási jogot kötött ki, de azt is leszögezte: lakcím csak azzal a feltétellel létesíthető, hogy az itteni polgárok „társadalmi berendezkedésének, életmódjának fenntartásához szükséges legalább középfokú szakképesítéssel, így különösen egészségügyi, elektronikai és elektrotechnikai, élelmiszeripari, építőipari, épületgépészeti, fa- és bútoripari, gépészeti, oktatási, rendészeti és közszolgálati, szociális ágazatokba tartozó szakképzettséggel, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezzen” a betelepülni szándékozó, illetve feltételül szabták a fejenként 50 ezer forintos úgynevezett betelepülési hozzájárulás megfizetését is.
Taktaharkány bekeményít, középfokú szakképesítés és 50 ezer forint kell, ha valaki oda akar költözniA vasútállomástól nem mesze megszólítunk egy idősebb nőt és férfit. Kiderült, ők pár évvel ezelőtt elköltöztek innen Tiszaújvárosba, lecserélték a kertes házat egy panelre, és mostanság leginkább már csak az unokákhoz, meg a temetőbe járnak vissza ide.
– Egyre több lett a zajos család az utcában, lopni nem loptak el semmit, de az a folyamatos ricsaj, a szemetelés…Teljesen átalakult az utcakép, jobbnak láttuk, ha nyugdíjas korunkra elmegyünk innét – mondta az asszony. Hozzátette: ők is hallottak arról, hogy az önkormányzat elővásárlási jogot kötött ki az eladósorba kerülő házakra, de szerinte ez nem új keletű, legfeljebb csak hivatalosan megkönnyíti az eljárást. Annak idején ugyanis a férje szüleinek házát is meg akarta venni tőlük az önkormányzat, de potom 600 ezer forintot kínáltak érte, miközben később több mint másfél millióért adták el. Igaz – ismerte el –, az önkormányzat akkor semmilyen eszközzel nem tudta őket arra kényszeríteni, hogy a falunak adják el a házat, most viszont ezt megtehetik majd, bár tény, hogy nem kínálhatnak kisebb összeget, mint amennyi az adásvételi szerződésben szerepel.
Átmentünk a túloldalon lévő Kisvadász Büfébe, ahol a déli órákban négy-öt férfi üldögélt, sör mellett. Egyikük Miskolcról érkezett, a nyolcvanéves édesanyja kertjét segített rendbe tenni. Van egy háza is a faluban, amit bérbe ad. Tőlünk hallott először a településen nemrégiben megszületett önazonossági rendeletről, ami szerint a Taktaharkányba beköltözőknek mostantól nemhogy fizetniük kell, de még középfokú végzettséget is elvárnak tőlük.
– Nehogy már ne annak adjam el a házamat, akinek akarom! Mi van, ha egy rokonomnak akarok segíteni, hogy végre lakáshoz jusson, őket is elzavarja majd a polgármester? Biztos lesznek itt kiskapuk, zsebszerződések, és megint csak az ügyvédek járnak majd jól, nem pedig a kisember! – zsörtölődött.
Nem messze a büfétől hat-nyolc, az árokparton üldögélő férfit szólítottunk meg. Közmunkások, nemrég fejezték be az egyik buszmegálló térkövezését. Először nehezen álltak kötélnek, de aztán egyiküknek megeredt a nyelve.
Iskolai végzettséghez kötné a betelepülést egy borsodi nagyközség– Az nem baj, ha nem engednek be ide máshonnan embereket, de az már baj, hogy a falun belül se tudnak a romák egyik részről a másikra költözni – mondta Lakatos László. Ő a saját lánya példáját említette, aki azért nem tudta felvenni lakásvásárláshoz az állami támogatást, mert nem volt meg az ehhez szükséges minimális munkaviszonya. Ezért még mindig az ő házában él a lánya családja is, pedig örülnének, ha egy kényelmesebb otthonba tudnának költözni.
– Ne jöjjön ide se ukrán, se német! – rikkantott közbe egy társa. Hogy miért éppen ezt a két nációt pécézte ki, arra nem tudott válaszolni, de gyorsan tovább is görgette a haragját és Magyar Pétert kezdte fennhangon szidalmazni.
„Jöjjön csak ide, majd jól pofán vágom!” – harciaskodott. Mikor megkérdeztük, mi a a baja vele, kiderült persze, hogy a Tisza Párt vezetőjét sosem látta, sosem hallgatta meg, sem személyesen, sem máshogy, „De milyen ember az, aki ellopja valakinek a telefonját és bedobja a Dunába? Meg sörözik!?”.
Néhányan, mintegy vezényszóra kezdték dicsérni a fideszes polgármestert, Szemán Ákost, mondván, mióta ő vezeti a települést, van bőven közmunka romáknak, így nem kell lopni menni senkinek. Utóbbitól a mindenhol ott lévő térfigyelő kamerák is visszatartják a többséget – jegyezte meg halkan egy fiatalabb. Szavaik szerint míg tíz éve alig néhány tucatnyian dolgoztak, addig jelenleg a háromszázat közelíti a közmunkások száma. Igaz, akad is tennivaló: a kőműves munkák, a járdák, terek, parkok rendben tartását túl mezőgazdasági részleg is van a településen, ahol uborkát, egyéb zöldségeket termesztenek. Akadt közöttük olyan, akinek sosem volt más munkahelye, csak a közmunka, mások viszont megemlítették, hogy időnként el-elszegődnek kőműves brigádokba, és Budapesten, vagy Pest megyében dolgoznak, ez a fajta munka azonban mostanában inkább csak csurran-cseppen, ezért is örülnek, hogy van mit csinálniuk helyben.
Később gyors körkérdésünkből kiderült: középfokú végzettsége – szakiskola - mindössze egyiküknek van, így ha most akarnának beköltözni a faluba, nagy valószínűséggel csalódniuk kellene.
– Én elvégeztem itt az önkormányzat szervezésében egy mezőgazdasági tanfolyamot, az számít? Vagy érettségi kéne? Akkor bizony az itteni romák kilencvenkilenc százaléka kiesne – jegyezte meg egyikük.
Kerestük a községházán Szemán Ákos fideszes polgármestert, de a bejáratnál ülő portás azt mondta: éppen szabadságon van. – Szabadságon? Tényleg? – vonta fel erre a szemöldökét a vele beszélgető hölgy, kissé értetlenül, amiből arra következtettünk, hogy ittlétünk híre hamarabb jutott el a hivatalba, mint mi magunk. Ez később csak tovább erősödött, amikor a portás javaslatára másnap telefonon próbáltuk elérni a polgármestert, de titkárságán annyit mondtak, nincs bent, és nem is tudják, mikor lesz ott újra. Visszahívást kértünk, ám arra hiába vártuk. Szemán egyébként korábban az egyik Borsod megyei hírportálnak, a boon.hu-nak azt mondta: szeretnék, ha az, aki nem tartozik a törvény alól mentesülők közé – ilyen például, aki az egyház alkalmazásában áll, vagy lakáscélú támogatást vesz igénybe – legalább valamilyen szakképzettséget igazolna. – Sajnos fogynak községünkből a szakmunkások, a különféle hasznos végzettséggel rendelkező szakemberek. Pedagógusból például mára több a bejáró, mint a helyben élő. Jó lenne ilyen szakembereket fogadni – nyilatkozta. Az ötvenezer forintos betelepülési hozzájárulás pedig szavai szerint azt hivatott jelezni: az illető „komolyan gondolja” szándékát, hogy a taktaharkányi társadalom értékes tagjává váljon.
Benyújtották a törvényjavaslatot, így korlátozhatnák az önkormányzatok a beköltözést