Rendkívüli erősségű, a Richter-skála szerint 8,8-as magnitúdójú földrengés rázta meg az orosz Távol-Kelet határán lévő Kamcsatka félszigetet helyi idő szerint délelőtt 11 óra 25 perckor. A USGS híradása szerint a mérések kezdete óta ez volt a hatodik legerősebb a világon. A néhány percig tartó rengés pánikot keltett és káoszt okozott a helyiek között, akik a közösségi médiában tettek közzé képeket, videókat az eseményről. A rengés epicentruma 19,3 kilométer mélyen volt, 119 kilométerre Petropavlovszk‑Kamcsatszkijtól, a tartomány 165 ezres lakosságú fővárosától. Több épület károsodott, de halálos áldozatokról nem érkezett hír, többen könnyebben megsérültek, orvosi segítséget csak néhányan kértek.
A The Guardian összefoglalója szerint egy sor helyszínen cunamiriadók és evakuálási parancsok követték a brutális rengést. Az este fél 9-es jelentés szerint a cunamiriadók továbbra is érvényben vannak Chile, Ecuador, Peru és Kolumbia part menti részein, valamint Pápua Új-Guineán, a Salamon-szigeteken és Vanuatun. Japánban, az Egyesült Államokban, Oroszországban és a Fülöp-szigeteken azonban részben feloldották, részben alacsonyabb fokozatúra kapcsolták a riasztást. Ecuadorban és Chilében elrendelték a veszélyeztetett, part menti területek evakuálását.
Chilében öt olyan börtönt is evakuáltak, amely alacsonyan helyezkedik el a tengerszinthez képest.
Eközben Francia Polinéziában a helyi hatóságok feloldották a cunamiriadót a távoli Marquesas-szigeteken, s visszaengedték otthonaikba az embereket, miután a hatósági közlés szerint a cunamihullámok kisebbek voltak, mint amelyekkel számoltak.
Az Egyesült Államokban az északnyugat-kaliforniai Crescent City partjainál tapasztalták a legnagyobb árhullámokat, körülbelül 2,4 méter magas cunamihullámok képződtek, de Eric Wier polgármester szerint szerencsére sikerült elkerülni a súlyosabb áradásokat.
Korábban a földrengés következtében a Kamcsatka félsziget partjait négy, 3–5 méteres cunamihullám lepte el, a víz mintegy 200 méterre hatolt be a szárazföldre elborítva Szevero-Kurilszk város kikötőjét és egy halfeldolgozó üzemet. Drónfelvételek szerint a város egész partszakasza víz alá került, amely utána vissza is vonult. „A földrengés komoly volt és évtizedekre visszamenőleg a legerősebb” – mondta a telegramon posztolt videójában Vlagyimir Szolodov kormányzó. Szeizmológusok szerint 1952 novemberében volt Kamcsatkán a legerősebb földrengés, az 9-es erősségű volt.
A cunami kialakulása
A cunami japán szó, jelentése kikötői hullám. A szeizmikus árhullámot jelöli, és nem tévesztendő össze az óriáshullámmal, vagy a szökőárral, melyek más természeti jelenségek. Túlnyomórészt kétféle módon keletkezhet: az esetek 86 százalékában tenger alatti földrengés, ún. tengerrengés következtében, vagy tenger alatti vulkánkitörések után. Ritkán tenger alatti vagy parti földcsuszamlások is okozhatják. A nyílt tengeren haladó szeizmikus árhullám legtöbbször alig észrevehető, mert csak 30 centiméter magas, de rendkívül gyorsan, akár 800 kilométer per órás sebességgel terjed. Több kilométer lehet a hullámhosszúsága, míg a szél okozta hullámoké csak 30-40 centiméter. Ahogy közeledik a parthoz, sebessége egyre csökken, a hullámnak a tengerfenékkel érintkező része a megnövekvő súrlódás miatt jobban lelassul, a vízár egyensúlyát elveszti, aszimmetrikussá válik. Ekkor keletkezik a cunami, ami a part közelében 10-15 perc alatt elérheti a 15-30 méteres magasságot. Az eddig megfigyelt legmagasabb, 63 méteres cunamihullám a Kamcsatka félsziget partjait érte el.
A cunami nemcsak Kamcsatkát fenyegette: szökőárriadót rendeltek el az Egyesült Államok teljes nyugati partvidékén, az Alaszkához tartozó Aleut-szigetek egyes részein, Hawaiin és Guam szigetén. Hawaiit végül 1,7 méteres hullámok érték el, mielőtt a Csendes-óceáni Cunami Előrejelző Központ visszavonta volna a magas fokú riasztást. Kaliforniát félméteres hullámok érték el, Kanadát még kisebbek. Japán keleti partjain, ahol 2011-ben pusztított 9-es erősségű rengés és az azt követő cunami, több tízezer ember evakuálását rendelték el. (Akkor keletkeztek a károk a fukusimai atomerőműben.) Végül most az ország partját 1,3 méteres hullámok érték el. Átlagban ekkora hullámok értek partot Közép- és Dél-Amerikában, és Óceánia néhány szigetén is, komolyabb károkat sehol nem okozva.
Utórengések is voltak és még előfordulhatnak, de a szakemberek szerint erős földmozgás már nem várható.
Ugyanakkor tegnap – magyar idő szerint egy óra tájban, amikor már a japánok is lefújták a cunamiriadót – kitört a Kljucsevszkaja vulkán, amely egész Eurázsia legmagasabban fekvő aktív vulkánja, és 450 kilométerre északra található Petropavlovszk-Kamcsatszkijtól. 14 kilométeres magasságba tört fel a levegőbe hamu, és a hatóságok kiadták a vörös jelzést a tűzhányó térségében, amely az utóbbi években többször kitört.
Az öt legerősebb földrengés
A kamcsatkai földrengés a Richter-skálán mért 8,8-as értékével a hatodik legerősebb magnitúdójú az emberiség feljegyzett történetében, és a legnagyobb a 2011-es japáni katasztrófa óta. Ez a híres fukushimai atomerőmű-baleset volt, amiben egy szeizmikus mozgás és az azt követő cunami miatt bekövetkezett minden idők második legsúlyosabb nukleáris katasztrófája az 1986-os csernobili mellett. Most visszatekintünk a modernkori történelem öt legerősebb és legnagyobb károkat okozó földrengéseire.
Az ötödik helyen is Kamcsatka szerepel egy 9-es erősségű rengéssel, ami 1952. november 4-én történt. A keddihez hasonlóan ezt is egy cunami követte, ami viszont sokkal nagyobb károkat okozott. A hullámok elérték a 9-15 méteres magasságot, és a legnagyobb pusztítást akkor is a Kuril-szigeteken végezték, több ezer ember halálát okozva. A cunami elérte Hawaiit is, és bár szerencsére senki sem halt meg, jelentős infrastrukturális és anyagi károk keletkeztek.
A negyedik a már említett fukusimai nukleáris katasztrófát okozó, tóhokui földrengés volt 2011. március 11-én. A 9,1-es erősségű mozgás a Japán keleti partjánál fekvő Tóhoku régióban, a csendes-óceáni partvidéken keletkezett. A rengést követő szökőár elérte a fukusimai atomerőművet és balesetek sorozatát indította el. Az erőműből nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult ki, ami több tíz kilométeres körzetben szennyezett. A japán kormány egyébként a reaktort ért balesetet emberi mulasztásnak tartotta, mivel szerintük az erőmű üzemeltetői nem tettek elegendő óvintézkedést egy természeti katasztrófa ellen. A földrengésben és cunamiban több mint 18 ezer ember vesztette életét. Sokuk holtteste a mai napig nem került elő.
A tóhokui rengést az Indonéziához tartozó Szumátra szigeténél 2004. december 26-án történt katasztrófa előzi meg. A hipocentruma (ennek a felszíni pontja az epicentrum) 30 kilométerrel a tengerszint alatt történt, a Szunda-törésnél. Ez az a terület, ahol az Indiai-lemez a Szunda-lemez alá csúszik. A 9,1-9,3-as erősségű földmozgásban, majd az azt követő, több napon át tartó utórengésekben és cunamiban összesen 230 ezren vesztették életüket, teljes közösségek váltak a földdel egyenlővé. A rengés következtében óriási hullámok zúdultak Indonézia mellett többek között Srí Lankára, Thaiföldre és Indiára. A legtöbb áldozat Szumátrán volt, ott több mint 120 ezren haltak meg, Indonéziában összesen 165 ezren. Ezen kívül több mint másfél millióan vezették el otthonukat és az ökoszisztémát ért kár is felbecsülhetetlen.
A második legerősebb, 9,2-9,3-as földrengés 1964. március 27-én történt Alaszkában. Epicentruma a dél-alaszkai Prince William-öböl északi részén, a College-fjordnál volt. Különlegessége, hogy az utórengések még egy éven át tartottak egy 250 kilométer széles és 800 kilométer hosszú területen. Az első napon összesen tizenegy, három héten belül kilenc 6-os erősségű utórengés volt. Ezeken kívül egy év alatt több ezer kisebb rengést regisztráltak. Az alaszkai természeti katasztrófában tizenöten haltak meg, az azt követő szökőár áldozatainak száma száz felett volt. A legnagyobb területi pusztítást a legnépesebb városban, Anchorage-ben végezte. Nem volt nehéz, a város ugyanis a jégkorszak után keletkezett agyagra épült. A katasztrófa nagypéntekre esett, ráadásul késő délutánra, amikor az üzletek már bezártak, kevés ember volt az utcán, minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy nem szedett több áldozatot a szökőár.
A valaha mért legnagyobb erősségű szeizmikus mozgást 1960. május 22-én regisztrálták Chile déli részén. A Nagy chilei földrengésként is emlegetett katasztrófa 9,4-9,6 közötti erősségű volt és összesen tíz percig tartott. Az azt megelőző napon több, 7-es feletti erősségű rengés volt, és épphogy elkezdték segíteni a bajba jutottakat, amikor lecsapott a valaha mért legerősebb rengés. Az azt követő szökőár Chilén kívül Hawaiit, Japánt, a Fülöp-szigeteket, Új-Zélandot és Ausztrália délkeleti részét is elérte. A legnagyobb kárt a chilei Valdivia környékén okozta, a város épületeinek közel fele megsemmisült. A követő napokban több száz utórengés volt a régióban, mindegyik 6 feletti magnitúdóval. A halottak számára vonatkozóan több becslés van, annyi bizonyos, hogy több mint 1500 ember vesztette életét. A katasztrófához köthető még egy ötéves kisfiú halála is, akit egy helyi őslakosközösség „gyógyítója” unszolására meggyilkolták, hogy emberáldozatként felajánlják a háborgó Földnek.
A korábban bekövetkezett óriásrengések pontos magnitudója a mérések hiányában bizonytalan, csak becsülni lehet. Ez alapján nem került fel a listára a valaha feljegyzett legtöbb áldozatot követelő, a kínai Shensziben az 1556-ban bekövetkezett rengés, amelynek a becslések szerint 820-830 ezer halottja volt, főleg a löszfalba vájt barlanglakások beomlása miatt.
Magyarország biztonságos
Kisebb, gyakran csak műszerekkel érzékelhető földmozgások Magyarországon is viszonylag gyakran előfordulnak, komoly földrengés azonban igen régen történt. A legsúlyosabb 1763. június 28-án Komáromban következett be, a becslések szerint 6,3 erősségű lehetett és 63 ember halálát okozta. Az elmúlt 100 évben 6 nagyobb, 4-esnél erősebb rengés volt, halálos áldozatot csak az 1956. január 12-i dunaharaszti rengés követelt, akkor ketten haltak meg. Ez volt egyébként a legerősebb is, a magnitudója 5,6 volt, a többi nem érte el az 5-öst.
A Richter-skála
A Richter-skála a földrengés erősségének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát, a Richter-magnitúdót, vagy más szóval az erősségét adja meg, az eljárást a kidolgozó Charles Richter 1935-ben tette közzé. Egy 4,5 magnitúdójú földrengéskor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy Nagaszakiban ledobott kisebb méretű atombomba robbanásakor. A földrengések hatásmechanizmusa és a Föld szilárd kérgének mechanikai jellemzői alapján gyakorlatilag 10 feletti értékek nem fordulnak elő, de már a 10-es is globális katasztrófát eredményezne. Másik fontos jellemzője, hogy két látszólag közeli magnitúdójú érték, például 5,4 és 6,4 között a felszabaduló energiában nagyjából 32-szeres a különbség. Bevezetése óta a legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint 9,5-es volt: 1960. május 22-én Chilében történt. A híradások gyakran a Richter-skála szerint közlik a földrengések erősségét, de a gyakorlatban már több évtizede nem a Richter-skálát alkalmazzák a szeizmológusok, pontatlanságai miatt. Amerikában a Momentummagnitúdó-skálát (MMS), Európában pedig az Európai Makroszeizmikus Skálát (EMS) alkalmazzák.
