Palotás János: Az igazságügyi miniszter a börtön árnyékában

I. A börtön árnyéka

Még ma is ott lebeg a börtön árnyéka a június 28-i Budapest Büszkeség menete (Budapest Pride) tömegrendezvény körül. A közgondolkodással ellentétben én arra kívánok rámutatni, hogy a börtön árnyéka, méghozzá súlyos börtönévekben mérve, nem Pankotai Lilire, nem Greta Thunbergre, nem Dobrev Klárára, és még csak nem is Karácsony Gergelyre vetül, hanem a hatalom kiszolgálóira.

Alább bizonyítani igyekszem, hogy Karácsony Gergellyel és társaival, valamint a résztvevőkkel szemben a hatályos jog kizárja a büntethetőség felvethetőségét; cselekedetük a szervezéstől a rendezvény lezárultáig kétségmentesen jogszerű volt. Állítom azt is, hogy a jogszerűség kimondásához a rendőrségi engedély szükségessége vagy szükségtelen volta semmilyen relevanciával nem bír, így ez nem is vizsgálandó. Bár az állításom szokatlannak tűnhet, de ez csak egyike a ma agyonhallgatott jogi érvelések széles körének.

Egyike, mert határozott álláspontom szerint Tuzson Bence igazságügyi miniszter, továbbá a Budapesti Rendőr-főkapitányság június 19-i határozatát, valamint a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája (KR NNI) felé tett feljelentést jegyző, és/vagy arra utasítást adó vezetők, valamint a Pankotai Lilit feljelentő Vincze Erik, és a Greta Thunberget feljelentő magánszemély esetében ugyanis a közvetlen és nyilvános bizonyítékok alapján is felvethető, sőt felvetendő a „bűncselekmény alapos gyanúja”. A lehetséges elkövetők sorában természetesen ott van Orbán Viktor, Lázár János, illetve a jogfosztó törvényt előterjesztő, majd megszavazó parlamenti képviselők sokasága, és a sor még hosszan folytatható lenne, ha egyszer a bűncselekményeket társtettesként, bűnsegédként elősegítők felelőssége is a vizsgálat asztalára kerülne.

Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, akinek a tudását a jog területén etalonnak, mértékadónak tartom, Tuzson Bence 2023. július 4-i miniszteri eskütétele előtt úgy nyilatkozott, hogy „… kis esélyét látom annak, hogy az Igazságügyi Minisztérium vezetője önálló szereplő lehet, akár szembemenve a Fideszen belüli akarattal”. A volt igazságügyi miniszter ezúttal sem tévedett!

Az elmúlt két hónap során a június 28-i Budapest Pride biztosan legtöbbet elemzett, ugyanakkor súlyos jogi tévedésen alapuló kérdése az volt a magyar médiában és a jogászi körökben is, hogy a BRFK június 19-i, a rendezvény megtartását megtiltó határozatának, illetve Tuzson Bence június 24-i, a szervezők felé megfogalmazott, börtönnel fenyegető nyilatkozatának jogi érvelése kerekedik-e majd felül a bíróságokon, vagy pedig a Karácsony Gergely karakán kiállásának és önálló felelősségvállalásának az indoklásaként szolgáló törvényi hely lesz a felmentő ítéletek alapja? A rendezvény tervezett útvonalán tömegesen elhelyezett arcfelismerő kamerák is kellő alapot adtak és adhattak az aggodalomra. Ki tudja, hogy a fenyegetések ellenére felvonult három-négyszázezres tömeg mekkora lett volna a félelemkeltés nélkül.

Az uszítás hatására meg is született az első feljelentés a meneten részt vevő Pankotai Lilivel szemben, s az eljárás el is indult. Dobrev Klára önfeljelentése kapcsán a BRFK feljelentést tett, és az ügy súlyára tekintettel ezt az eljárást jelenleg az ORFK felügyelete alatt a Nemzeti Nyomozóiroda folytatja. Okkal feltételezhető, hogy az „ismeretlen tettesekkel szemben” elrendelt nyomozás sorsában osztozik Karácsony Gergely főpolgármester, Hegedűs Máté a Budapest Pride sajtószóvivője, és még számos kiszemelt szervező, esetleg médianyilatkozó is.

Jelen írásom mellett akkor döntöttem, amikor Pankotai Lili, az őt ért feljelentés és eljárás kapcsán felhívást tett közzé, hogy keresi az ország legjobb ügyvédjét. Nem csupán azért nem jelentkeztem, mert nem vagyok ügyvéd, hanem azért sem, mert arra készültem, megkeresem Lilit (aki bírja az ígéretemet, hogy bármikor számíthat rám), hogy elmondjam neki, nincs szüksége jogi képviselőre. Nincs szüksége, mert húsz évesen a nyílt igazságérzete és intelligenciája bőségesen elég neki ahhoz, hogy egy kötetlen egyórás beszélgetésünket követően, kicsit rápirítva a jogásztársadalmunkra, nyilatkozataiban és/vagy a tárgyalótermekben a jogismeretből egyszerűen leiskolázza, sőt kioktassa akár a BRFK, akár a KR NNI nyomozóit, a vádhatóság képviselőit, sőt az igazságügyi minisztert is.

Pankotai Lili egyébként kiválóan választotta ki a több száz segítő jelentkező közül ügyvédjét, Laczó Adriennt, a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának volt tanácselnökét, aki tavalyi lemondása előtt 24 éven át volt bíró, és a Res ludicata Egyesület keretében a jogállamisággal és a bírói függetlenséggel foglalkozott.

Bevallom, eddig szándékosan kerültem az azonnali jogi hivatkozásokat. Kicsit azért is, hogy provokáljam a jogásztársadalom jelentős többségét, amiért a gondolkodásukban több mint húsz évvel azután sem tudtak elszakadni a korábban megszokott, a hazai jogalkotás elemzésén alapuló válaszkeresésüktől, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, amely egy újabb szintet emelt be a jogrendszerünkbe, méghozzá az Alkotmánybíróság feletti hatáskörrel, alá- és fölérendelt viszonyban.

Célom az is, hogy kihasználva a kíváncsiság fegyverét, ne hagyják azonnal abban az írásom olvasását azok sem, akikhez nem áll közel a jog nyelvezete (ígérem ezt a továbbiakban is kerülni fogom), és nem igazán becsülik a jogászkodást. Most az írásom felénél tart az olvasó, és én mégis állítom, hogy a másik fele is elég lesz ahhoz, hogy Pankotai Lilihez hasonlóan feltehessék a kérdést: „Ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor hogyan meri megtenni a hatalom, hogy átlépjen rajta, és ha már megteszi, akkor miért nem érvelnek ezzel az érintettek, a független jogi szereplők, a jogtudósok, akadémikusok, jogvédők?”

A hatalom kiszolgálói alatt a jogalkotó parlamenti többséget, a már elfoglalt bírósági szinteket (Kúria, Alkotmánybíróság, jó néhány bírói tanács az alsóbb szinteken), a nyomozóhatóságokat, a vádhatóságot (ügyészség), és az érintett államhatalmi szerveket értem, mert ők már rendszerszintűen működésképtelen (diszfunkcionális) intézményként, egy bűnszervezetbe beágyazódva végzik a tevékenységüket. A független jogi szereplőkre vonatkozóan a választ én sem tudom, de bármikor és bárhol szívesen vállalok velük egy nyilvános vitát, hogy a válaszukat megismerjük.

Az Alaptörvény fölé beépült uniós jogrendszer ma kiemelten fontos szerepet tölthetne be Magyarországon, mivel Orbán bűnszervezete nem csupán a média feletti kizárólagos uralmat szerezte meg, hanem a hazai jogalkotás felett is kizárólagos hatalommal bír, és azt napi szinten alkalmazza is. Ugyanakkor kijelenthető, hogy Orbán, a tagállami vezetők között egyedüliként, semmilyen befolyásolással nem rendelkezik az Európai Unió jogalkotására, miközben az unió joga képes lenne felülírni Orbán jogi visszaéléseinek többségét.

II. Mit mond az uniós jog?

Akkor lássuk az állításaimat kétséget kizáróan alátámasztó európai uniós jog passzusait, valamint az Európai Unió Bíróságának (EUB) kötelező érvényű, a tagállami jog felett álló ítéleteit:

1. Minden magyar állampolgár és Magyarországon bejegyzett székhellyel, telephellyel rendelkező szervezet, egyben az Európai Unió állampolgára, illetve szervezete is egyben.

–  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (TFEU) 20. cikke – az EU polgársága: „Minden személy, aki tagállam polgára, az uniónak polgára is. Az unió polgársága kiegészíti, de nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.”

2. Az Európai Unió minden állampolgárát, szervezetét megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyekről a tagállamok uniós jogot alkottak.

– Az EUB ítélete a Micheletti-ügyben (C‑369/90), és más döntések szerint az uniós polgárság alapján járó jogok közvetlenül érvényesíthetők a nemzeti bíróságok előtt. „A TFEU 20. cikke közvetlen hatályú, és védi az uniós állampolgárok jogait a tagállami hatóságokkal szemben is. Emellett az uniós jogot valósító vagy védő szervezetek is hivatkozhatnak az uniós jogra, ha az őket érintő intézkedés uniós jogi védelmet sért.”

3. Az Európai Unió joga, és mindazon EUB-ítéletek, amelyek ellentétesek a tagállam valamely jogszabályával, felette állnak a tagállami jognak. A tagállam kötelessége az eltérő jogszabályát az unió jogához igazítani. Amíg ez nem történik meg, addig a tagállami jog eltérő tartalmát az unió joga szerint kell értelmezni, és a tagállami jog nem fejt ki joghatást az unió állampolgáraira és szervezeteire.

– A Simmenthal-ügyben (C-106/77, 1978. március 9.) hozott EUB-döntés: „17. pont. A nemzeti bíróságok kötelesek minden olyan törvényt mellőzni, amely ellentétes az uniós joggal. A bíróságoknak nem szükséges az országgyűlés engedélye ehhez – önállóan is jogosultak elvégezni ezt az eljárást.”

– A Von Colson és Kamann kontra Land Nordrhein-Westfalen ügyben (C‑14/83, 1984. április 10.) hozott EUB-ítélet: „A nemzeti bíróság feladata, hogy az irányelv végrehajtása érdekében elfogadott jogszabályokat a közösségi jog követelményeivel összhangban értelmezze és alkalmazza.”

– EUB-ítélet az Adeneler és társai ügyben (C‑212/04, 2006. július 4.): „A nemzeti bíróságnak a nemzeti jogot úgy kell értelmeznie, hogy az megfeleljen az irányelv által követett célnak.”

- A Costa kontra ENEL ügyben (C-6/64, 1964 július 15.) hozott EUB-döntés: „A szerződésből eredő jog, mint önálló jogforrás, nem írható felül belső jogszabályok által.”

4. A tagállamok hatóságai (!) és bíróságai már a legalsóbb szinten is kötelesek az Európai Unió joganyagának elsődlegessége szerint dönteni, figyelmen kívül hagyva a tagállami jogot, ha az ellentétes az unió jogával, mert ez esetben a tagállami jog nem fejthet ki joghatást, hatálytalan.

– A Von Colson és Kamann kontra Land Nordrhein-Westfalen ügyben (C-14/83, 1984. április 10.) hozott EUB-ítélet: „… a Szerződés 5. cikkében foglalt kötelességük, hogy minden megfelelő intézkedést – legyen az általános vagy különleges – megtegyenek ezen kötelezettség teljesítése érdekében, kötelező minden tagállami hatóságra, ideértve – az illetékességi körükbe tartozó ügyekben – a bíróságokat is.”

Ez mindössze négy pont, négy kétséget kizáró állítás, ami felülírja Orbán jogi visszaélései többségének joghatását mindaddig, amíg az Európai Unió tagjai vagyunk. Nem olyan nehéz megtanulni őket, és elsőbbséget adni számukra egy-egy ügy helyes értelmezésekor.

III. A Budapest Pride jogi helyzete

Ursula von der Leyen, aki köteles az uniós jog érvényesítésére – ezért és számos átfedés, valamint a közérthetőség kedvéért nevezzük az EU miniszterelnök asszonyának –, a Budapest Pride kapcsán kétszer is hivatalos felszólítást (!) tett közzé a magyar kormány és valamennyi érintett magyar hatóság felé.

1. 2025. június 24. „Felszólítom a magyar hatóságokat, hogy engedjék meg a Budapest Pride megrendezését úgy, hogy a szervezőknek és résztvevőknek semmiféle büntető vagy közigazgatási szankciótól ne kelljen tartaniuk.”

2. 2025. június 26. „Teljes támogatásomat és szolidaritásomat fejezem ki a Budapest Pride-nak és az LMBTQI+ közösségnek. Európában az, hogy felvonulsz a jogaidért, alapvető szabadságjog. (…) Ezek az alapértékeink, amelyek a szerződéseinkben is rögzítve vannak. Ezeket minden pillanatban, minden tagállamban tiszteletben kell tartani. Felszólítom a magyar hatóságokat, hogy engedélyezzék a Budapest Pride felvonulást anélkül, hogy a szervezőknek vagy résztvevőknek büntető vagy adminisztratív szankciótól kelljen tartaniuk.”

Miután az EU elsőbbséget élvező jogának első számú őrzője és felelőse kijelentette, hogy az unió joga kötelező joghatással engedi meg a felvonulást, a tiltást elrendelő hazai törvénynek, az e törvényre hivatkozó Tuzson Bence fenyegetésének, a BRFK tiltó határozatának az Európai Unióban nincsen joghatása, figyelmen kívül hagyható.

Ugye, ez a jogi következtetés más, mint amit eddig hallhattunk? Más, és nem is kicsit más!

Különös tekintettel arra, hogy az unió miniszterelnök asszonya hivatalosan is felszólította a magyar kormányt, és valamennyi érintett hatóságot, hogy nincs jogalapjuk az eseményt betiltani, ám mégis megtették, immár szándékos jogsértő magatartást valósítottak meg, amelynek megítélése büntetőjogi keretek között keresendő.

A Büntető törvénykönyv (Btk.) külön nem nevesíti azt a helyzetet, amikor az államhatalom szervezetei és vezetői, látszólag jogkörükbe eljárva fenyegetnek börtönnel, kiemelt pénzbüntetésekkel, emelnek hamis vádat, alkotnak tudatosan jogfosztó törvényeket, rendeleteket – de ez a valóságban sosem jelent számukra védettséget (immunitást) a büntetőjogi következmények alól. A hatalmi helyzetükkel való visszaélésüket sokkal inkább súlyosbító körülményként kell számukra felróni, amikor az általános törvényi tényállások szerinti büntetőeljárásokat lefolytatják velük szemben.

A védekezés melletti viszontvádakhoz a jogalap tehát adott. Ma nagyon hiányzik a felismerés, hogy a bűnnel szembeni fellépés lenne a helyes irány az érintettektől annak érdekében, hogy a hatalmi bűnözés ne virágozhasson tovább, hiszen a bűnszervezet részeként működő vádhatóságtól ez ma aligha várható el.

Talán valóban Pankotai Lilire vár, hogy az igazságért folytatott harcával Orbán Viktornak és bűntársainak a végzete legyen.

(A cikk leadása után derült ki, hogy Karácsony Gergely főpolgármestert gyanúsítottként idézte be a rendőrség.)