– Nagy okosan nem írták bele a szövegbe, de ez a cigányok miatt van. Az előző polgármester nem szabályozta, hogy ki költözhet be és ki nem: jöttek is, főként Bogácsról, aztán elszaporodtak a lopások, boltból, kertekből, mindenhonnét. Ráadásul aki beköltözött, hozta a rokonságát, volt, hogy tízen, tizenöten laktak egy kis vályogban. Ennek vége, mostantól majd a polgármester mondja meg, ki vehet házat a városban és ki nem, s ez nagyon jól van így – így fordította le lapunknak saját nyelvére az országban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőkeresztesen elsőként bevezetett, települési önazonosságról szóló rendeletet egy középkorú férfi. A közel 3700 lelkes kisváros árnyas fákkal övezett főutcáján később mások is hasonlóan érveltek, bár volt olyan asszony, aki megjegyezte: a „jó romákkal” semmi baja nincsen, neki is van ilyen a szomszédjában, még a kinti mezőgazdasági területen is segít kapálni, gyomlálni.
– Mezőnyárádnak könnyebb – mutatott a szomszéd falu felé – ott csak egy cigány asszony él, rendes szexmunkás, nincs vele gondjuk – mondta. Tucatnyian a megkérdezettek közöl azonban nem is hallottak a rendeletről, s azt mondták, mivel nem érinti őket – mert nem akarják épp eladni a házukat – így nem is érdekli őket. A borsodi város rendeletének összefoglalója szerint annak célja Mezőkeresztes helyi önazonosságának, hagyományainak, kulturális értékeinek megőrzése, valamint a betelepülés olyan szabályozása, amely biztosítja a közösség kohézióját és identitásának fenntarthatóságát. Ennek megvalósítása érdekében a betelepüléshez kötelező feltételként dologi jogvédelmi eszközként bevezeti az elővásárlási jog gyakorlását, amelyről az önkormányzat egyedi eljárásban dönt, hatáskörét pedig a pénzügyi és gazdasági bizottságra ruházza át.
– Felháborító, hogy az önkormányzat ilyen rendeletet hozott, semmi kétség, minket, romákat akarnak így szabályozni
– mondta az egyik kis zsákutcában a nyári szünet miatt a fiával épp otthon lévő roma fiatalasszony. A férje Budapesten építkezésen, a két öccse egy Heves megye üzemben, gépsor mellett dolgozik, s szeptember végétől tervei szerint odamegy majd ő is vissza, ha a gyerek beilleszkedik az iskolába. Minőségellenőr, rendes keresetet kap, épp most újítják fel, festik ki a házat. Azt mondta: ők eddig semmilyen segítséget nem kaptak az önkormányzattól, még a rövidke kis utcájukat sem tették rendbe, murvás, poros már évek óta. Szavai szerint ismer olyan családot, amelyiktől a polgármesteri hivatal megvette a házát, s azt kérték tőlük cserébe, hogy többet ne is tegyék be a lábukat Mezőkeresztesre.
Egy másik roma asszony felidézte: egyik rokona szintén a mezőkeresztesi önkormányzatnak adta el a házát, de másikat már csak a szomszédos településen, Szentistvánon vehetett, mert ez volt állítólag a polgármester feltétele az adásvételhez. Erre rákérdeztünk a település első emberétől is, aki azt mondta: neki csak az eladásnál van hatásköre, vagyis abban, hogy egy mezőkeresztesi lakostól az önkormányzat megvette a házat, de, hogy ő később hol vásárol másik ingatlant, ahhoz már nincs közük.
Majoros János a település 2014 óta regnáló független polgármestere hozzátette: nincs személyes, egyeseket kirekesztő és másokat előnybe hozó motívuma a rendeletnek, ők a településkép megőrzése és a hagyományok ápolása miatt szeretnék szabályozni az eladó ingatlanok sorsát.
Egy borsodi település Magyarországon elsőként alkotta meg saját „önazonossági” rendeletét– Eddig is előfordult, hogy helyi lakosok felajánlották az önkormányzatnak, vegyük meg a házukat, s ezek jellemzően romos, komfort nélküli, lepukkant állapotban lévő ingatlanok voltak. A 2010-es évek közepén, miután új vezetés került Mezőkeresztes élére – jómagam közgazdász végzettségű vagyok –, elkezdtünk másképp nézni a városra: olyanra, amelyik nem az árral sodródik, hanem előre gondolkodik. Ezért megszorításokkal ugyan, de 2015-2016 környékén már volt nagyjából 100 millió forintos céltartalékunk, ebből tudtunk megvásárolni olyan házakat, amik egyébként nem voltak valójában piacképesek.
Az elmúlt évtizedben jellemzően minden évben megvettünk három ingatlant, amelyek jó pár évig üresen álltak. Aztán arra gondoltunk: ha felújítjuk ezeket, lakáshoz juttatunk olyan fiatalokat, akik maradni szeretnének itt.
Az első ilyen házat szűk tíz éve négymillió forintért vették meg, hatmillióba került a felújítása. Már akkor három-négy pár is jelezte: szívesen megvásárolná az ingatlant. A hivatal anyagilag nem nyert a bolton, hisz végül 10 millió forintért adták el az egyik családnak, ők ma is ott élnek. Hogy miért nem „keres” pénzt az önkormányzat, ha már pénzt és energiát fektet a házak felújításába, arról Majoros János azt mondta: nem a nyerészkedés a céljuk, hanem hogy megtartsák a városban a munkaképes korosztályt. Mezőkeresztes is elöregedő településnek számít, így minden fiatal és középkorú lakóra szükség van.
Az új rendelettel viszont most olyan házak fölött is gyakorolhatják az ellenőrzést, amelyet a lakosok nem önként ajánlanak fel a hivatalnak, hanem rokonnak, barátnak vagy ismerősnek akarják eladni – érveltünk. Majoros János szerint nem fogják az adás-vételben korlátozni a helyieket, bár elismerte: a rendelet szövegezése talán kiigazításra szorul, noha az mindenben megfelel a helyi önazonosság védelméről megszületett törvényhez. Ennek egyik pontja például azt mondja ki: az önkormányzatok részére meg kell teremteni annak szabályozott lehetőségét, hogy meghatározhassák, kik költözhetnek be, a közösség kikkel kíván együtt élni. Ugyancsak a törvény fogalmaz úgy, hogy a helyi önkormányzatnak joga legyen eldönteni, az ottani ingatlanokat szabadon megszerezheti-e más településről érkező, vagy arra a helyi lakosok és az ingatlantulajdonosok elővásárlási jogát biztosítja.
Épp az utóbbi pontra hivatkozva vetettük fel a polgármesternek: a mezőkeresztesi rendelet nem ad ilyen lehetőséget a helyieknek, hanem az önkormányzat kezébe teszi át az elővásárlási jog gyakorlását. A rendelet szerint július 1-jétől minden adásvételi szerződést, amit Mezőkeresztesen megkötnek, be kell nyújtani a polgármesteri hivatalba, és az önkormányzat pénzügyi bizottsága eldönti: él-e az önkormányzat az elővásárlási jogával, vagy nem. Az elmúlt három hétben egyelőre nem kaptak ilyen dokumentumot – tudtuk meg –, vagyis egyet kaptak, de annak dátuma még június utolsó napjaira esett, amikor a helyi rendelet még nem volt hatályban. Így jelezték is az eladónak, hogy ez esetben nincs szükség az adásvételi szerződés átnézésére és az elővásárlási jogot sem gyakorolja az önkormányzat.
A polgármester szerint senki nem foglalkozna most Mezőkeresztessel, ha nem elsőként, hanem mondjuk tizennyolcadikként hoztak volna országban ilyen rendeletet. Úgy vélte: hagyni kell néhány hónapot arra, hogy a település a gyakorlatban is bebizonyíthassa, pozitívak a szándékai és továbbra is a város fejlődését tartja szem előtt.
Papíron egyetlen népcsoportot sem lehet hátrányosan megkülönböztetni
Már a Navracsics Tibor vezette Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium által előkészített, a települések önazonosságáról szóló törvény beterjesztésekor akadtak olyan hangok, amelyek szerint ez egyfajta eszköz lesz, lehet az önkormányzatok kezében arra, hogy távol tartsák a falutól a „zűrösebb” cigány családokat. Többször írtunk olyan módszerekről, amelyekkel ezt – bújtatott formában – már eddig is megtették egyes településeken, például úgy, hogy helyi, tehetősebb lakosok felvásárolták a szomszédjuk megüresedő házát, máshol – miként Mezőkeresztesen is – a polgármesteri hivatal vette meg az ilyen ingatlanokat, arra hivatkozva, hogy majd szolgálati lakásokat építenek belőlük, vagy fiatalok lakhatását segítik. Maga a törvény szövege egyébként nem tesz lehetővé hátrányos megkülönböztetést, Navracsics Tibor pedig többször is nyilvánosan tagadta, hogy bármely népcsoport kizárása lenne a céljuk. Hangsúlyozta: az intézkedés során egyetlen népcsoportot sem lehet diszkriminálni.
Az önkormányzatoknak egyébként nem kötelező a törvény alapján helyi rendeletet alkotni, s egyelőre úgy néz ki, Mezőkeresztes példáját eddig nemigen követték az önkormányzatok, amelyek a nyári hónapokban egyébként is lassított üzemmódra váltanak.
