- Várjon, kiszámolom! Utoljára 1992-ben voltunk nyaralni az asszonnyal, akkor még a gyerekekkel – sóhajtott fel a hetvenes László az egyik somogyszentpáli porta kerítésének támaszkodva. – Jézusmária, már 33 éve múlt! Azóta olyan klasszikus, elutazós nyaralásra nem futotta, miután megszűnt a téesz, a háztáji is ment vele, s nem volt rá pénzünk. Pedig előtte voltunk Csehszlovákiában a Tátrában, az NDK-ban, kétszer a jugoszláv tengerparton, sőt, egyszer Ausztriába is eljutottunk, de nem ám csak a bécsi Mariahilferig, mint a nagy többség akkoriban, hanem egyhetes buszos útra! Voltunk Salzburgban a Mozart-házban, fent a hegyekben, az Atterseenél, s felültünk a semmeringi vasútra is. Látja, ebből a vonat maradt meg mára, a fenyvesi kisvasúttal szoktunk ledöcögni a Balatonhoz, ott ingyenes a strand, sétálunk egyet a mamával, iszom egy fröccsöt, ő pedig egy sört, vagy fordítva. De már ez is nagy kaland, kimozdulni a faluból, meg az a plusz költés, ami a hétköznapokon nincs betervezve a családi kasszába: kettőnknek 248 ezer a nyugdíja, képzelheti, mennyire gondolunk nyaralásra…
Ahogyan lapunkban néhány nappal ezelőtt megírtuk, Lászlóékhoz hasonlóan a magyarok kétharmada csak álmodozhat a nyaralásról: a Publicus Intézet Népszavának készített reprezentatív felméréséből kiderült, az idei nyáron csupán az emberek 34 százaléka engedhet meg magának valamekkora vakációzást. Ráadásul minél idősebb valaki, annál kisebb eséllyel utazik el pihenni: míg a 18-29 évesek közül tízből átlagosan négyen terveznek nyaralást, addig a 60 felettieknek csak ötöde. Az adatok alapján az is egyértelmű,
minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál nagyobb eséllyel engedhet meg magának egy utazást: míg a diplomásoknak az 56 százaléka nyaral ezen a nyáron, addig a szakmunkásoknak csak harmada, a maximum 8 általánossal rendelkezőknek pedig mindössze ötöde.
A kutatás azt is megmutatta, a többség legfeljebb egy hétre szakad ki otthoni környezetéből, de minden tizedik válaszadó, aki állította, elmegy nyaralni, csak 1-3 napos vakációt engedhet meg magának. A többség 100-250 ezer forintot tud nyaralásra szánni, s csak a vakációzók bő negyede fordít ennél nagyobb összeget a nyári utazására, ezzel szemben nagyjából ugyanennyien maximum 100 ezer forintból kénytelenek megoldani a nyaralást.
Nem nyaral a kétharmad, azaz a NER talán, a magyarok biztosan nem- Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen tíz kilométer a Balaton, tulajdonképpen bármikor el tudunk ugrani a tópartra egy kis strandolásra – mondta Gábor Lengyeltótiban, az észak-somogyi kisvárosban. – Szállásra nem kell költenünk, csak annyi a költség, amennyit a gyerekek elfagyiznak, -lángosoznak, -üdítőznek, mivel kocsival megyünk, nekem a sör kimarad, a feleségem pedig maximum egy üdítőt vagy fröccsöt iszik meg. Ha reggeltől estig megyünk, akkor a meleg étel vacsorára marad otthon, amivel megint rengeteget spórolunk. Az igazi nyaralás az idén az Őrség lesz, egy hétre megyünk, visszük a bicikliket, a szállást egy ismerősnél oldottuk meg, aki cserébe majd augusztus 20. körül jön hozzánk a családjával. Így szerintem a benzinköltséggel együtt 100-120 ezer forintból kijövünk, ennél drágább vakációra az idén nem futná, tavasszal kazánt kellett cserélnünk, majd’ egymillióba fájt, elvitte a nyárra szánt megtakarításunkat. Eredetileg Horvátországba utaztunk volna, Abbázia mellett, Iciciben van egy apartman, ahová szinte évi rendszerességgel visszajárunk, sajnos, az idén ez most kimarad, szerencsére a gyerekek már elég nagyok, 9 és 11 évesek, így megértették.
József a barátnőjével Olaszországba utazik augusztus végén. A harmincas nemesvidi férfi Németországban dolgozik, a szabadsága nagy részét a nyár utolsó hónapjában kapja meg a cégétől, most csak azért jött haza egy hétre, mert az édesanyja megbetegedett.
- Évek óta kint melózok, tulajdonképpen azóta fér bele, hogy elmenjünk nyaralni valami normális helyre
– állította. – A bajoroknál ilyenkor még tart az iskola, augusztusban kapnak szabadságot, akkor indul neki mindenki a világnak. Amihez nálunk pénzt is adnak, amolyan majdnem 14. havi fizetést hozzájárulásként, hogy tényleg pihenni tudjon az ember. Általában Olaszországba megyünk, tavaly a Garda-tónál voltunk, előtte Riminiben a tengernél, most megint a tenger következik, csak a másik oldal, Marina di Pisában foglaltam tíz napra szállást, Pestről megyünk repülővel, kint pedig tömegközlekedünk. Megnézzük Pisát, Firenzét, s a barátnőm nagyon szeretne elmenni Cinque Terrébe is. Magyar viszonylatban nem lesz olcsó túra, úgy számoltam, 3000-3500 euró lesz a költőpénzzel együtt, ebből úgy 1500-at kapok a cégtől, vagyis nagyjából a felét kellett nekem összespórolnom. Tudom, kevesebből is el lehet menni nyaralni, de most tudunk utazni, gyerekeink még nincsenek, s a pénzt is össze tudjuk rakni rá. Úgy gondoljuk, évente egyszer bele kell, hogy férjen egy ekkora kiadás magunkra, különben minek melózik annyit az ember: kicsit muszáj élvezni is az életet, nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy élni tudjunk. Persze tudjuk, valahol szerencsések vagyunk, hiszen nemcsak annyit keresünk, hogy aznapra és másnapra elég legyen, mint annyian idehaza, de ehhez nekem is el kellett mennem az országból, s cserébe csak kéthetente látjuk egymást a barátnőmmel. Ha családunk lesz, ez így már nem működik majd, de jelen állás szerint nem én fogok hazajönni…
Magyarországon az egyik legmagasabb azok aránya az egész EU-ban, akik nem engedhetnek meg maguknak egy egyhetes nyaralást