A szociopátia csalhatatlan jele, ha a delikvens nem érez empátiát működés közben, így aztán se a szégyenérzet, se a megbánás nem erőssége neki. Ez az esetek jelentős részében egyáltalán nem borzasztja el az univerzumot, hiszen ha az illető szociopata teszem azt kazánfűtő, sarkkutató vagy tehetséges paradicsomnemesítő (nem sárga), akkor a létezése ritkán találkozik humán kihívásokkal. Ott nemesít szépen, csendben, állhatatosan a magyar ugaron, az érző lények minden irányban minimum fertályórányira vannak tőle teljes biztonságban, a paradicsom meg csak nemesedik, nemesedik, és nem érzi meg pillanatra sem, hogy a gazdája (az őstermelő vagy az aranykalászos) mekkora egy megveszekedett paraszt is voltaképpen. Nagyobb problémák vannak az emberi sorsok befogadásával hadilábon álló pedagógusokkal, frusztrált kormánytisztviselőkkel vagy meg nem értett fideszesekkel (tisztelet a bevételnek), akik a legváratlanabb pillanatokban is találkozhatnak emberekkel, már azok mellett, amelyek a munkakörük részei sajnálatosan. Itt van példának okáért Magyarország folytatólagos miniszterelnöke, aki akaratlanul is Káosz kapitányhoz és Zűristenhez fohászkodik a legtöbb cselekedetével, mondván: ha minden ország végre illiberális volna, és a keresztény nacionalizmus meg az emberek érdeke jelentené a közszolgálat zsinórmértékét szerte Európában, akkor nem kellene többé választásokkal bajlódni, meg a nyűgös demokrácia látszatának fenntartásával. A másik megoldás annak a tendernek a kiírása lehetne, amely a pánorosz ablakágazat szellős termékeit honosítaná meg a hazai építőiparban, de a kormányülés ezt rendre leszavazza, lévén az unortodox kiesős játékban a miniszterek is fogyóeszközök, talán a gazdasági kirepülőrajt is ezért maradt el bizonytalan időre. Vagy csak egyszerűen késik, mint a közlekedési miniszter azonnali lemondása viharos szél (vagy üvöltő szélcsend) miatt.
De visszatérve a szociopátiás kórképhez: Orbán Viktor, a kormány fura feje ezekben a napokban éppen az európai gazdák elégedetlenségét lovagolja meg, már amikor nem a kárpátaljai ukrán-magyar állampolgár halálának hullámain galoppozik, másik kezével a kormány Facebook-megjelenéseit egyeztetve a sajátjaival.
Lovas nép a magyar, megüli szőrén bármikor (a Fidesz-elnök alkalmasint szőrén-szálán), bár előszeretettel esik át a ló túlsó oldalára, mert a hátán egy idő után megunja a zötykölődést. A magyar kormányfő azt üzente az európai gazdáknak, hogy: „Az ellenállás legradikálisabb formáját javaslom. Lázadás indul!” Hát igen. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekünk az a szent meggyőződésünk, hogy olyan hatásokat érdemes a világra tenni, amely hatásoknak magunk is örülnénk, ezért (persze nem csak) soha nem verünk állcsúcson haladó nacionalistát köszönés helyett, mert mi sem örülnénk egy megelőző maflásnak, ha mondjuk parkolóórát keresünk idegen városban. „Azt tedd mással, amit akarsz, hogy mások tegyenek veled” – idézte Ferenc pápa Máté evangelistát, és milyen bölcs gondolat is ez.
Orbán Viktor most az ellenállás legradikálisabb formáját javasolja a gazdáknak, lázadásra, vagyis ne kerteljünk, engesztelhetetlen fellépésre hív, avagy (ez álmai netovábbja) az Európai Bizottság (EB) elnökének az eltávolítására (vö.: Brüsszel elfoglalása mint óvodai jel). Ezt onnan lehet tudni, hogy a gazdák mondják, éspedig egy állítólagos tervezettel kapcsolatban, amit élő gazda még nemigen láthatott. A fideszes kormánypropaganda kiszivárgott tervezetről beszél, amit nyilván ő maga szivárogtatott ki, összefogva a Patrióták Európáért képviselőcsoport tagjaival, így Olaszországban és Spanyolországban egyszerre trágyázták a gazdák a viakolort az uniós képviseletek előtt. Miután egy ország (egy országközösség pláne) valamivel bonyolultabb szervezet, mint a Fehér, Heteró, Keresztény Mókuska csoport a kisdedóvóban, ezért egy pillanatra érdemes a paripáról leszállni itt.
Ha az EB (ami a nemzetállamokban a minisztériumoknak felel meg) elkészít egy 2028–2034-es költségvetési tervezetet, az a demokratikus világban annyit jelent, hogy az ismert értékek és elvek (Fidesz által megtagadva), valamint az élet változásaira adott reakciók képessége alapján (Fidesz által homályosan) előáll egy dokumentum, s így lesz miről beszélni (Magyarország 15 éve nem ilyen hely, a költségvetés ugyanúgy vicc, ahogy a kormány). Aztán jön a 27 nemzet alkotta Európai Parlament, és a 720 listáról bekerült tag 8 képviselőcsoportban szedi darabokra a tervezetet 450 millió polgár képviseletében. Szép játék, szerencsésebb desztinációk demokráciának nevezik. Jelenleg (seperc alatt megtalálható) kizárólag szakpolitikai alapelvek ismerhetők meg az EP honlapján, azokkal pedig semmi gond. De a Fidesznek nem kenyere az őszinteség. Emeljük fel a fejünket: hány országba telepítettek be az Orbán által imamalomként mormolt kötelező migránskvóták jegyében kötelező migránsokat az unióban? Hány őszinte mondat hagyta el bármely tetszőleges Fidesz-kormánytag száját a (kétségkívül hülye nevű) migrációs paktumról, amely egy fia szót nem ejt afféle kötelező betelepítési kvótáról, amely alapján iksz számban kötelező „migránsokat” befogadni bármely országnak, kizárólag tehermegosztásról beszél. Elvégre európai közösség volnánk, ti. segítenek nekünk autópályát építeni meg óvodát, mi meg részt vállalunk a bevándorlás költségeiből (vagy ha boldog jóléti államok vagyunk szolidáris társadalommal, akkor az integrációban is részt veszünk), és nem lopjuk ki a szemeteket.
És ha már lopás: példának okáért Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea (meg a magyar műkörmös- és ügyvédágazat számos prominense) nem azért aranykoszorús gazda (Lázár János csak őstermelő), mert Cincinnatus és Cintinnatusné szeretne lenni az eke szarvánál, meghúzva a butykost egy kiadós szántóvetés közben, vagy a lágy szélben hajladozó tengeriben volnának egyéb terveik, hanem a földvásárlások és a földalapú támogatások miatt.
Jó üzlet volt, de nem a Betelgeuse csillag lakói fizették a kamuparasztok bevásárlásait, hanem az európai emberek. Ha most kevesebbet kell erre költeni, mi ugyan nem bánjuk, de lázadni biztos nem fogunk a változások ellen, és ahogy eddig, úgy a jövőben sem tervezzük megtrágyázni Hatvanpusztát. (Ugyanitt nagy örömmel várnánk egy információt, hogy hány fideszes képviselő és pártslapaj vedlett át a hivatásszédelgés jegyében aranykoszorús gazdává, csak hogy a magyarok gyomra mindig tele legyen friss, ropogós hazaival, röhögős smiley.)
A Fidesz-kommunikáció Ukrajna-ügyben is csak abban érdekelt, hogy békét követelve vicsorogjon mindenkire Európában, aki szembeszáll a baromarcú Putyinnal, és annyi olajat öntsön a tűzre, amennyit nem szégyell (márpedig nem szégyenlős, az orosz olaj meg jön menthetetlenül). Ennyi erővel Darth Vader is jelentkezhetne a Békehadtestbe és hétvégente a Betegápoló Irgalmasrendbe. Újabban az ukrán–magyar Sebestyén József kárpátaljai halála ürügyén oly hevesen kelt ki Ukrajna ellen Orbán, hogy ezzel az erővel elfuthatott volna a Kremlig, és még arra is maradt volna energiája, hogy az asztalra csapjon, és a birodalmi lépegető szeme közé vágja az egyetlen értelmes mondatot: ruszkik, haza! Sebestyén József (és további ötvenezer ukrán és egymillió orosz) még ma is élne, ha Oroszország nem támadja meg Európát. És ha Ukrajna NATO-tag lesz? Mennyi az esélye, hogy a nyugati világ bevonul a tundrára, te szerencsétlen faszari, mondaná az egyszeri székely, ha ismerné Jack Lemmont.
A logika nagyközönség előtti oda-vissza hágásában a héten Gulyás Gergely nyerte a versenyt két hétre előre, amikor Trump Ukrajnába küldött rakétáiról szólván egymás után kimondta a következő szavakat: az új amerikai kormány hozzáállása egy békepárti hozzáállás.
Szerinte a cél a béke, a fegyveres támogatás csak eszköz. Az európai vezetők sem mondták volna szebben. És a végére egy slágergyanús strófa az Ismerős arcoktól: „Ahogy Novákot öltöztette a nép, nem öltöztet úgy senki, 32,5 milliónyi göncben nem lehetett semmi kegyelmesek lenni.”
A viszontlátásra.
