A jövőre húszéves Modem a megnyitása óta egyre fontosabb tere a kortárs képzőművészetnek, 2023-ban múzeumi rangra emelkedett, és azóta számos szakmai díjat bezsebelt, ennek koronája az idén elnyert Év Múzeuma cím. Négy évvel ezelőtt Vizi Katalin lett az új ügyvezető igazgató, aki minden erejével azon van, hogy felhívja a művészet iránt érdeklődők figyelmét a tárlataikra. – Azon dolgozunk, hogy a kortárs képzőművészet teret nyerjen itt is, a „kálvinista Rómában”, ahol a vizuális művészet, szemben az irodalommal vagy zeneművészettel, hagyományosan nem játszott olyan fontos szerepet, de bízom benne, a munkánknak és az elért céljainknak köszönhetően egy olyan intézmény lettünk, melyre büszke lehet a város. A debreceniek lokálpatrióták, és szeretik azokat az eredményeket, amelyek fényezik otthonuk patináját. Egyre inkább azt látom, hogy a Modem is ilyen referenciapont lett – mondja Vizi Katalin.
Úgy látja, a múzeum olyan infrastrukturális adottságokkal, például nagy terekkel rendelkezik a régióban, amelyekkel más intézmény nem.
– Ez lehetőség, de felelősség is egyben, mindenesetre fontos bemutatkozási terepe a magyar művészeknek. A második emeleti egybefüggő kiállítóterünk olyan nagy, hogy akkora a budapesti Ludwig Múzeumnak sincs. Ez a tér a művészeknek és kurátoroknak is kihívást jelent, amellyel kevesen tudnak élni
– mondja Vizi Katalin. Emellett a szakmai stábot emeli ki, mely már évek óta olyan színvonalat képvisel, melyben megbízhat a látogató, mint például a Süli-Zakar Szabolcs és Andrási Gábor kurátorok által jegyzett Berhidi Mária-életműtárlat, melyet 2024 legjobb egyéni kiállítása címmel honorált a szakma. És az éppen futó tárlatok is színvonalasak: A Szipál 101 című kiállításon a 101 éve született hollywoodi sztárfotográfus, Szipál Márton művészetét ismerhetjük meg, az El nem mesélt történetek címűn huszonegy vidéki múzeum képzőművészeti gyűjteményét nézhetjük át, míg a Hanyas vagy? címűn hét nemzedék alkotóit ismerhetjük meg – az Elveszett generációtól kezdve a háború után született baby boomereket, az X-generációt, aztán az Y-t, és végül a Z-t.
Figyelnek a pályakezdőkre
A Modem a fiatal nemzedékre kiváltképp koncentrál, ami a két kurátornak, az Y generációs Don Tamásnak és Z generációs Török Krisztián Gábornak köszönhető, akik alapvetően saját nemzedékük művészeit szeretik bemutatni csoportos kiállításokon vagy egy-egy alkotót a múzeum tavaly megnyitott, földszinti Project Space nevű terében, mely dedikáltan fiatal művészekre fókuszál. – Utóbbi azért is fontos, mert egy pályakezdő művésznek ma Magyarországon kevés lehetősége van arra, hogy múzeumban is bemutatkozzon és megmérettessen. Nálunk viszont más intézményekhez képest sok teret kínálunk ehhez. Ha például csoportos tárlatot rendezünk, akkor kifejezetten törekszünk arra, hogy az Y és Z generációs művészek munkáit is kiállítsuk – mondja az igazgató. Az első ilyen kiállítás 2018-ban volt Ezek a legszebb éveink? címen, és olyan fiatal alkotókat mutattak be, akik a tárlat előtti öt évben szereztek diplomát valamely felsőfokú művészeti képzés keretei között, miközben a látogató bepillantást nyerhetett a pályakezdés élményébe is.
A múzeum másik erőssége, hogy kutatásalapú tárlatokat is rendez, a most is látható El nem mesélt történetek is ilyen, amely a vidéki múzeumok képzőművészeti gyűjteményeit mutatja be, és széles képet ad arról, hogy harmincöt év alatt, vagyis az 1989-tól 2024-ig terjedő időszakban milyen értékekkel gazdagodtak a fővároson kívüli intézmények. – Érdekes volt, hogy ebből a huszonegy intézményből több is erre a tárlatra készülve dolgozta fel és dokumentálta a képzőművészeti kollekcióját. Ebből azt szűrtem le, hogy bár szeretnénk, hogy a képzőművészeti kiállítások populárisak legyenek, a gyűjteményeket mégsem mutatjuk, forgatjuk meg igazán, hogy a múzeumba járók láthassák azok darabjait. Ehelyett az intézmények sokkal inkább mutatják meg a helytörténeti, régészeti és egyéb anyagaikat.
Vizi Katalin arra is rámutat, hogy a kollekciók javarészt felajánlások révén bővülnek, ami szintén torzulásokhoz vezet, hiszen ha egy múzeum nem tud vásárolni, csakis így jut új műtárgyakhoz. És akkor hiába talál ki magának a legjobb tudása szerint gyűjteményezési stratégiát, a kollekciójában lesznek hiányok. – A mostani kiállítás nyilván nem tud rámutatni minden problémára – mondja az igazgató –, de bízom benne, hogy a gyűjteményekről most összeállított adatbázis a döntéshozók és szakemberek számára világosan megmutatja, komoly kihívásokkal küzd a szektor.
Megoldókulcs a művészethez
Vizi Katalin úgy látja, egy vidéki múzeumnak szerepet kell vállalnia a településén, hogy az embereket közelebb hozza a művészethez, ezért a Debreceni Egyetemen már hatodik féléve tartanak úgynevezett Modem- kurzust, amely után a hallgatók visszajáró vendégei lettek a múzeumnak.
– Ezt azért tartom fontosnak, mert a magyar oktatásból 2024-ben kikerült a művészettörténet tantárgy, ami dráma ránk nézve. És a többi múzeumra nézve is, de a legnagyobb elszenvedője a társadalmunk, mert a vizuális nevelés így kimarad az emberek életéből, sok értelmezési lehetőségtől fosztva meg őket.
Elég, ha csak a minket körülvevő médiát, a reklámokat és a logókat nézzük. Annyi képi utalás van ezeken, hogyha nincs nálad a megoldókulcs, akkor csak primer, felületi szinten fogod olvasni az üzeneteket. Sokkal mélyebb megértést ad egy minimális művészettörténeti alaptudás. Ez ugyanolyan, mint a történelem. Ha valaki nem tanulta meg, akkor sokkal kevésbé fogja érteni az aktuálpolitikát, ami viszont abszolút hatással van a mindennapjainkra, az életünkre, és ezt gondolom a művészettörténetről is.
Debrecennel pezsegnek
Az igazgató emellett úgy véli, egy akkora intézménynek, mint a Modem, nem szabad kimaradnia a város művészetszervező feladatainak ellátásából. A múzeum szakemberei, a programszervező, a grafikus és a lektor ugyanis számos téren tud segíteni a helyi eseményekben – mint például a Múzeumok Éjszakájában vagy a Debrecen Art Week nevű kortárs programsorozatban.– Ehhez a helyi önkormányzattal is együtt kell működnünk, a kapcsolatunk pedig gördülékeny – mondja Vizi Katalin. – Az év elején a költségvetés megtervezése egy nehezebb időszak, de én mindig azt látom, a városi kassza függvénye, hogy a mi büdzsénk hogyan alakul. Debrecenben még számos önkormányzati fenntartású cég létezik, köztük kulturális intézmények is, amelyek közül néhányan jóval nagyobb területtel és dolgozói létszámmal rendelkeznek, mint mi. Ennek ellenére úgy látom, hogy a városi büdzséhez képest úgy finanszíroznak minket, ahogy csak tudnak. A látogatószámunk a debreceni Csokonai Színházhoz képest nyilván kisebb, hiszen más műfajról beszélünk, de az almát nem is lehet a körtével összehasonlítani. Ha látogatószám alapján kapnánk finanszírozást, akkor mi nagyon nem járnánk jól. A város ezt tudja, és megértéssel fordulnak a Modem felé.
