„Tobiból remek terápiás ló válhatott volna, de a kora miatt erről már le kellett mondanunk” – sajnálkozott Ternai Zita, a Bethesda gyermekkórház fül-orr-gégésze. Orvos férjével a budai Kamaraerdő szélén hozták létre a maguk lovasklubját. A doktornő itt egy gyermekkori álmát váltja valóra, miszerint lovak segítségével is gyógyítani fog, de ebben már túl nagy szerep nem jut a 21 éves, már nyugdíjas korú Tobinak. Fiatalabb társai – Bolyongó, Merkus, Huci, Hóvirág – viszont nagyon is ígéretesek, a négy fiatal hátasból még válhat vizsgázott gyógyító is.
Ternai Zita szerint speciális képzés után a terápiás lovak sokféleképpen járulhatnak hozzá betegek gyógyulásához. – Például egy súlyosabb baleset vagy stroke után a korábban már működő idegi kapcsolatok és mozgások stimulálásával gyorsítják a talpra állást. Lovaglás közben a lovas medencéjét, csípőjét, gerincét az emberi járáshoz hasonló mozgásimpulzusok érik. A lépésben vagy ügetésben haladó ló hátának a lovas medencéjére átvitt mozgása olyan ingert jelent, amely a beteget folyamatos alkalmazkodásra készteti, ezáltal stimulálja és összehangolja az egészséges mozgáshoz szükséges idegrendszeri, érzékszervi és izomműködéseket. Ezek együttesen könnyítik meg a rehabilitációt. Hozzátette: az, hogy a kórházi kezelést követően mikor szabad egy ilyen terápiás tréninget elkezdeni fontos a kezelőorvossal való konzultáció, állapotfelmérés, a terápiás terv megbeszélése.
Fül-orr-gégészként viszont saját tapasztalata is van arról, hogy kisgyerekeknél a megkésett beszéd indítására milyen jótékony hatása lehet a lovaglásnak. A lépésben vagy ügetésben haladó ló hat a mozgásszinkronizációra, így segíti a motorikus idegpályák finomhangolását. A gyerekek szorongásának csökkentéséhez gyakran nem is kell több, minthogy megsimogassák, hozzáérjenek a ló testéhez. Ez először csak lóval való kapcsolatban oldhatja a szociális gátakat, de aztán ebből elindulhat egy olyan kommunikáció, ami már a beszédet is megindítja.
Egy súlyosabb szindrómával élőnek egyaránt szüksége van a megfelelő felügyeletre és a jól idomított lóra. Ternai Zita lovai ugyan jól idomítottak, de ahhoz, hogy terápiában is jól teljesítsenek még időre, képzésre van szükségük. Szerinte a lovaglás amellett, hogy kikapcsol, jó hatással van a lovasra mind testi és lelki értelemben, de azért veszélyes sport, ezért is van szükség védőfelszerelésre. Ugyanakkor a veszélyességéből sikerélmény is fakadhat, aki ugyanis aki képes lóra ülni, képes legyőzni a félelmét, és ehhez mozgósítani fizikai és szellemi erejét. Mindettől sokkal bátrabbá, magabiztosabbá válik az életben is.
Van egy lovasunk – mondta a doktornő – aki pánikbetegként érkezett a lovardába és néhány hét után már óriási volt a javulás. Eleinte a ló közelébe sem mert menni, pedig korábban már lovagolt, de aztán érte egy trauma. Egy ideje nemcsak, hogy ráül, de már magabiztosan, elengedett kantárral is képes gyakorlatokat végezni. Az, hogy leküzdötte a lóval szembeni félelmét, hatással volt a civil életére is. Már kevésbé szorong, ritkábban pánikol és magabiztosabb, mint valaha volt. Fölépített egy belső egyensúlyt, amivel nyitottabb, rugalmasabb viselkedésre képes szüleivel, osztálytársaival.
A titok a lóban van, amelynek menekülő állatként különleges képességük van, hogy átvegyék a társaik érzelmeit. Így például nagyon hamar átveszi az emberekben észlelhető feszültséget vagy bizonytalanságot és azonnal ki is fejezi. A lovak sokszor olyan finom változásokat is észrevesznek és tükröznek, amelyeknek az adott ember még tudatában sincs.
Ha valaki feszülten, fáradtan érkezik a ló is feszült lesz, és ezt a feszültséget kell közösen feldolgozniuk. A riadékony állat a lovast is önfegyelemre, tudatos viselkedésre kényszeríti. Ezzel is segíti a lovas önismeretét, kommunikációs képességeinek fejlődését. – Feladni soha nem szabad, a kitartás lényeg – válaszolta Ternai Zita arra a kérdésünkre, hogy cserélik-e az állatot, ha nincs szimpátia a ló és lovasa között. Szerinte egy ilyen helyzetben lassítani kell, türelemmel és apróbb lépésekben közeledni, míg el nem tudják fogadni egymást.
„Egy nehezebb műtét vagy ügyelet után még inkább szeretek lovagolni, mert lehet, hogy eleje kicsit nehezebb, de az eredmény jól eső, ellazító érzés lesz, egyfajta rekreáció” – állította Ternai Zita. Sőt a lovak által tartott „tükör” jól használható a problémák feltérképezésére „megjelenítésére”, valamint a terápia során bekövetkező változások megerősítésére egyaránt.
