Hatalmas gombák, tárlókban fénylő rovarok és csillogó kagylók várják a látogatókat az ArtEnto Ökocentrumban, amely július 12-én ünnepli a második születésnapját, s ennek alkalmából programsorozatot indítanak Közösségalkotás művészete címmel. A nyitóesemény egy hangyafajokat bemutató kiállítás lesz, majd július 30-án dr. Maák István Elek, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa tart előadást a hangyák társadalmáról, melyet egy kerekasztal-beszélgetés követ.
– Mi egy zöld oázis vagyunk a belváros szívében, hiszen itt, az épületek között annyira kevés a zöld, hogy mi ezt szeretnénk pótolni. Ezért minden kiállításunk ingyenes, a programjainkat pedig kedvező áron hirdetjük meg.
És hogy miért érdemes betérni hozzánk? Mert nálunk mindig lehet találkozni valamivel, amit addig nem látott az ember az egycentis ékszerormányostól kezdve a tündöklő páváig, a kollégáim pedig lelkes természetbúvárok, így szívesen mesélnek ezekről az állatokról.
Másrészt nálunk mindig lehet kézműveskedni, alkotni – mondja Dusnoki Anna, az ArtEnto Alapítvány kurátora és az Ökocentrum vezetője.
Hasonlóan vélekedik Lukács Anna biológia szakos egyetemista, aki az ArtEnto önkéntese, programvezetője: – Az ember eredendően kíváncsi a környezetére. A nagyvárosi létben viszont azt hisszük, hogy nincs jelentősége ennek a megismerésnek, de elég nagy hiba ezt gondolni, mert így nem tudunk tekintettel lenni az ökológiai problémákra. Ezért kell ismernünk a környezetünket, hogy helyén tudjuk kezelni a világot – mondja a programszervező, majd hozzáteszi: – Az ember egymaga is tud tenni azért, hogy megelőzze a környezetszennyezést, persze a nagy cégek is besegíthetnek ebbe a folyamatba, és felelősséget vállalhatnának. De ez olyan, mint egy tüntetés, vagyis mint a vízcseppek az óceánban: mindenki fontos, aki benne van.
Felbolydul a boly
De nézzük is, mit láthatnak a látogatók a közelgő hangyás kiállításon. – A tárlat megmutatja majd, hogy mi, emberek mit tanulhatunk a hangyáktól, hisz ők elképesztő együttműködésben és közösségben gondolkodva működnek, amiből hasznos tanulságokat lehet levonni – mondta Dusnoki Anna. A kiállításra Jégh Tamás amatőr hangyász, az AntBazaar nevű, hobbihangyatartással foglalkozó Facebook-oldal vezetője hozza el a gyűjteményének egy részét, melyet nekünk a helyszínen már előzetesen megmutatott.
– A tárlaton több kolóniát állítunk ki, konkrétan többféle hangyafajt, például levélvágó, maggyűjtő- és karcsúhangyát úgynevezett hangyalakokban, melyeket formikáriumnak hívunk – mondja a hangyász. Ezeknek a dobozoknak a plexifalán keresztül megnézhetjük, hogyan is zajlik a kolóniák élete, miként mozognak, dolgoznak és gyűjtik az élelmet a járatokban a hangyák. Jégh Tamás be is mutatott nekünk egy látványetetést: a lak belsejébe egy kis mézes-cukros vizet cseppentett, melyet rögvest körülvettek a hangyák. – Az édes eledelt észlelve felbolydul az egész boly, a tagok szólnak a többieknek, vagyis leadják nekik a feromonjelzést, majd elraktározzák a táplálékot a közösségi gyomrukban, melyet aztán elvisznek, és megosztanak a többiekkel. A hangyáknak nincsen hűtőszekrényük, szóval ők így oldották meg az ételek tárolását – magyarázza a hangyász.
Jégh Tamást a hangyák gyerekkora óta érdeklik, a kertes házuk falában volt egy óriási boly, és a fiú egész délutánokat töltött azzal, hogy a ki- és bejárkáló egyedek mozgását figyelte. – Néztem, ahogy háborúznak egymással, és néha ebben tevékenyen részt vettem, például egyik dolgozót átvittem a másik bolyba – emlékszik vissza. Később eltávolodott a biológia világától, és informatikából diplomázott le, de hat éve újra érdekelni kezdték a hangyák, olyannyira, hogy ezúttal már gyűjteni is kezdte őket, és belemélyedt az egyes fajok tanulmányozásába, melyekről a közelgő kiállításon is olvashatnak a látogatók, illetve láthatják, hogy ezek a rovarok közösségként működnek az életük során.
Kincseket mutatnak be
– Mi az ArtEnto Alapítványnál szintén közösségként tekintünk magunkra, és önkéntesként végezzük a munkánkat. A hangyáknál ugyanez a helyzet: nem az egyéni érdekek dominálnak, hanem a közösség. Ezért is választottuk a második születésnapunk alkalmából ezt a hangyás kiállítást – mondja Dusnoki Anna. Az alapítvány a fennállása óta két fő céljának tartja a természettudományos ismeretterjesztést és a környezeti nevelést, melyek érdekében számos kiállítást és programot rendeztek már.– Szeretnénk, ha az újabb generációk ökotudatosabb szemlélettel nőnének fel, ezért célunk, hogy népszerűsítsük a rovarokat, de ezen bőven túlléptünk már, nemrég például egy gombákról szóló kiállítást rendeztünk, tavaly pedig a Gyotaku című tárlaton tintával papírra készített halnyomatokat állítottunk ki, erre a japán nagykövet is ellátogatott. Tehát feldolgozzuk a teljes faunát és flórát, hogy a természet minden kincsét bemutassuk – meséli Dusnoki Anna, hozzátéve, ők élménybiológiát művelnek, melyhez a képzőművészetet is segítségül hívják, hogy a látogatók tudományos ismereteit elmélyítsék. – A gyerekek nemcsak meghallgatják az adott előadást, de amint vége, lerajzolják, kivágják és ragasztják az állatokat, vagy eljátsszuk velük a metamorfózist, például hogyan lesz a petéből hernyó, majd lepke, ami számukra nagy élmény – meséli a vezető.
– Folyamatosan várunk óvodás- és iskoláscsoportokat az ökocentrumba, ahol a tananyaghoz igazítva együtt feldolgozzuk a természetismeretet és a biológiaórán tanultakat – teszi hozzá Lukács Anna. – Előadást tartunk, kisfilmet vetítünk vagy képeket nézünk, hogy a fiatalok előtt megelevenedjen a rovarok világa. Én otthonról is szoktam egzotikus példányokat behozni, mint madagaszkári csótányt vagy perui ördögbotsáskát, melyektől többen eleinte sikítanak, de végül mindenki a kezébe veszi azokat, és fotózkodnak velük. Általában ez hozza meg a legnagyobb lelkesedést.
