Ha Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök percenként csináltatott volna magán zsírleszívást egy teljes éven keresztül (éjt nappallá téve, naponta 1440-szer), akkor költött volna el annyi pénzt féktelen szépítészetre, mint amennyivel Mészáros Lőrinc gyarapította a vagyonát tavaly (50 milliós órabérrel.) Mi következik ebből, már azon túl, hogy a notórius zsírleszívás miatt egy módfelett szálkás és kialvatlan ny. tábornok állhatna most az ítélőszék előtt? És egyáltalán, hogy jön ide szegény Mészáros? Nincs neki (és miatta a puritán kormánynak) enélkül is elég baja?
Egy normális országban igencsak helytelenítenénk a túlkapások relativizálását, és nem kivétel ez alól a visszaélésszerű zsírleszívás sem. Ez azonban nem egy normális, hanem egy végtelenül beteg ország. Csak azért nem mondjuk, hogy menthetetlenül, mert akkor ezt a karcolatot, s így az olvasó szolgálatát is legott be kellene rekesztenünk, ami nincs a lehetőségeink között. Mi végre tette volna a dolgát akkor a hírlapíró Ady, aki már a századfordulón leírta, hogy a panamákon korrupt országokban szokás a legjobban felháborodni, „imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország”. A fejlemény azóta csak annyi, hogy az Orbán-rendszer az első, amely államvallássá, politikájának a lényegévé tette a korrupciót. A kommunisták ellen panamázik, a komcsik elől lop el mindent, máskülönben nyilván gumilövedékre és nem-átalakító műtétekre költenék a költségvetést a balosok.
A Tisza Párt katonai szakértője elleni kampány egy dolgot biztosan mutat: orvosi titoktartási és nemzetbiztonsági, adatvédelmi szabályok sorát képes áthágni a Fidesz azért, hogy fogást találjon Magyar Péteren. A gond csak annyi, hogy már egy szavát sem hiszik el az emberek. Mert annyit értenek a számokhoz, hogy nem Ruszin-Szendi zsírleszívása miatt jutott koldusbotra Magyarország. Ebben a viszonylatban a zsírleszívás miatt száz kilométer mélyen megrázott Gulyás Gergelyben is csak a bohócot látják. Elfolyt sminkkel. És már a propaganda plasztikája is hasztalan.