A gyermekrajzok világa és a régmúlt komputergrafikája elevenedik meg Szabó Lobot Balázs 8-BIT című kiállításán

Első blikkre nehéz megmondani, mit is jelképeznek a színes elemek és egyéb alakzatok Szabó Lobot Balázs 8-BIT című kiállításának képein, de minél tovább nézzünk a budai Resident Art galériában a műveket, annál több ismerős motívumot fedezhetünk fel rajtuk. Például egy nápolyi pizzát, egy görög oszlopfőt vagy a Super Mario nevű játék téglákból álló építményeit. A művész azonban nem nagyon akarja felfedni, milyen elemekből dolgozik, mi mégis rákérdeztünk. – Szeretek a népművészetből és a régi komputergrafikából kiindulni, a kiállítás ezért is kapta a 8-BIT címet, mert az a Commodore 64 nevű számítógép vizualitását idézi, abban még egy 8-bites mikroprocesszor működött. Rám gyerekkorom óta hatással van az akkori vizualitás, mert az a rendszer az alacsony felbontású képernyő miatt nagyon egyszerű grafikai elemekből építkezett, és csak tizenkét színből állt – mondja Lobot, aki szintén arra törekszik, hogy a vásznon minél inkább leegyszerűsítse a formákat, és minél kevesebb színt használjon.

De utazásai is inspirálják, ha lát valami érdekeset, azt a vázlatfüzetébe rajzolja, a motívumok aztán a vásznakra „vándorolnak”. Egyik képén a pompeji élményeit festette meg, a képre került a Vezúv, egy dór oszlop és egy freskón látott kosár – persze, szigorúan stilizálva –, míg egy másikon az Athénban látott Agamemnón halotti maszkja jelenik meg absztrakt módon. Emellett a paraszti kultúra tárgyai is megihletik, a képein láthatunk korsót, halászhálót, mángorlót és vályogtéglát is.

Noha grafikusként végzett, a festészet világa szép lassan megtalálta, 2013-ban sor került az első, önálló kiállítására: fából faragott ki szintetizátorokat, melyek elemeit egyenként festette meg. – Nekem a grafikában is fontos volt, hogy kézzel alkossam meg a műveket. Sokáig nem is volt számítógépem, ezért a főiskolán úgy terveztem logót, hogy azt papíron megrajzoltam, majd fénymásolóval felnagyítottam, aztán kivágtam a darabokat, és úgy illesztgettem azokat össze, miáltal sokkal izgalmasabb művek jöttek létre – mondja. A festészetben az tetszett neki, hogy abban nem kell semmilyen elvárásnak megfelelnie, hanem szabadon alkothat. – A grafikus bármit is készít, mindig figyelembe kell venni a megrendelő szempontjait. A festészetben viszont nem mondja meg senki, hogy mi kerüljön a vászonra, így csak magamnak kell megfelelnem.

Ez a gondolkodás már fiatalkorában is jellemző volt rá, érdekelték a törzsi művészet ábrázolásai, később pedig a nyers erejéről ismert art brut stílus, annak is jeles képviselője, Jean Dubuffet, illetve a nyolcvanas évek New Yorkjából a szintén egyszerű formákból építkező Jean-Michel Basquiat. – Ezek a képek nem a látható világot akarják megragadni, hanem azt az erőt ábrázolják, ami belülről és mélyről fakad. Én ebben az ábrázolásban jobban megtalálom magamat – vallja a művész. Nem gondolja azonban, hogy egy absztrakt festőnek nincs szüksége rajztudásra és arányérzékre, számára is fontos volt, hogy tizenévesen, majd a főiskola alatt minél jobb technikára tegyen szert, hogy aztán inspirálódva az elődöktől elinduljon a saját útján.