Az am projects terében áll a címbeli gazebo, vagyis pavilon. A könnyűszerkezetes építmény többféle színben: világoskékben, rózsaszínben, citromsárgában világít, jobban mondva „izzik”. Közepének hatszög alakú posztamensére bárki leülhet. De körül is járhatja belülről, ily módon még inkább közel kerül színeihez. Nem egy szokványos kerti pavilonnal van dolgunk. Látványos, mert világít, és mert Siraisi nem húzott rá ponyvát. Asztalt, székeket sem helyezhetett alá, hiszen csak a posztamens fér el benne. Erre viszont erősen javallott leülni. Magam sem voltam rest helyet foglalni rajta.
Háttámla hiányában ez az ülőalkalmatosság persze nem olyan kényelmes, viszont ráülve egyfajta meditatív, állapotba kerülhetünk. Nyugalom lesz lesz rajtunk úrrá. A békesség érzetének megteremtését segítik a fények, amelyek se nem túl haloványok, se nem túl erősek. Ugyanakkor Siraisi installációja olyan hatást is kelt, mintha egy sci-fibe (vagy egy ilyen jellegű film díszletébe), esetleg egy diszkó miliőjébe csöppentünk volna. Siraisi munkájába betérve felelevenedhet a 90-es évek nem éppen nyugalmáról ismert korszaka. De a látogató álom és valóság határmezsgyéjén is lavírozhat, földönkívüli élményben is részesülhet.
Az alkotó szerint „A gazebo – más néven pavilon, filagória – rendszerint egy kertben vagy parkban áll, ahol körbetekintve befogadható a táj látványa – egy tér és idő által kimetszett pillanat képe. Mintha egy kis sűrített kozmoszban lennénk”. Siraisi am projects-béli pavilonja kert, park és táj hiányában „szenved”, ami érthető, hiszen nem a szabad ég alatt járunk. Mégis ez ihlette az installációt, amely az Imaginary Architecture (Képzeletbeli építészet) sorozat egy darabja. Siraisi a John Constable-t is foglalkoztató, irizáló felhőket kutatta. Elmondása szerint egy pavilonból nézve az eget és a gomolygó felhőket sosem látjuk őket ugyanolyannak, a látvány mindig más lesz. Mint egy „egyetlen és vissza nem térő találkozás az életben”. Ezt a szemléletet jelképezi pavilonja.
Emellett a látogatók négy, olajjal vászonra festett képet is láthatnak az alkotótól. Siraisi „művészetét leggyakrabban nagyméretű, minimalista, absztrakt vásznai révén ismerik, amelyek a szín és a kompozíció formai lehetőségeit kutatják”– olvashatjuk a kiállítás sajtóanyagában. „Bár festészete az amerikai absztrakt és színmező-festészet hagyományába ágyazódik, Siraisi művei érzéki és asszociatív világot közvetítenek”. A Forest Memory (2023) kompozícióján halovány és sötétebb kék olvad egybe, a közöttük látható kisebb-nagyobb körök vízen lebegő tavirózsák látszatát keltik. Vagy éppen buborékokat, melyek a víz felszínére törnek. A szemfülesebbek (bár nem kell hozzá éles szem) olyan bolygókat, holdakat is beleláthatnak a műbe, melyek nem feltétlenül Naprendszerünkből származnak. Siraisi vászna a természetbe, a végtelennek tűnő kozmoszba vezet bennünket. Egy másik, Trace (2) (2025) című munkán a körök helyett már „csak” két vastagon húzott rózsaszín vonalat látunk. Ezek a vonalak építmények és azok falai asszociációit keltik. Siraishi nemcsak absztrakt, de építészeti és konceptuális alkotásairól is jól ismert. A Trace (2) rózsaszín formái is az építészetet hívják elő. Ám Siraisi színmezőfestészete nem feltétlen utal valamire, hanem a festészet formanyelvével való kísérletezés.
Hazaindulok, ám még egyszer leülök az am projects pavilonja alá. Éppen olyan jól elüldögél alatta az ember, mint egy valódi alatt. A „varázslat” sikeres.
Infó: Yuko Shiraishi: Brief Encounter – Gazebo. Molnár Ani Galéria am projects (Budapest, VIII., Bródy Sándor u. 22.) Nyitva: 2025. október 4-ig
