A kutatás, amelyet máskülönben szintén az EU támogatott, elsősorban a romák, a fogyatékossággal élők és a migránsok szempontjából vizsgálta, hogy az EU-s támogatások felhasználása során milyen mértékben érvényesül az egyenlőséghez, méltósághoz, szabadsághoz való jog, a diszkrimináció tilalma.
A kutatás hazai eredményét ismertető Daróczi Gábor, a Partners Hungary Alapítvány projektmenedzsere többször hangsúlyozta: a korrupciót vagy a szabálytalan pénzfelhasználásokat egyáltalán nem vizsgálták, hanem csakis azt, hogy a programok megfelelnek-e az alapjogi charta elveinek. A tapasztalatok Magyarországon (is) lehangolók. A vizsgálat során idehaza tíz olyan, uniós forrásból támogatott programot azonosítottak – közülük hat a roma közösséget, négy a fogyatékkal élőket érintette –, amely az eredeti célokkal ellentétes hatást ért el, az egyenlőtlenségek csökkentése helyett inkább mélyítették azt.
Nem aprópénzről van szó: a szóban forgó programok összértéke meghaladta a 87 milliárd forintot. Daróczi Gábor példaként hozta fel a „nyíregyházi szociális városrehabilitációt”, amelynek végrehajtásakor a romák lakhatási szegregációja nem csökkent, az iskolai szegregáció még nőtt is.
Ez Magyarország, itt a szolidaritást is szervezni kellAz egyik fogyatékossággal élőket és pszichiátriai betegeket ellátó intézmény megszüntetésekor az volt a szándék, hogy a gondozottak jobb körülmények közé kerüljenek. Pont a fordítottja történt: nagy részüket eldugott településeken helyezték el, olyan faluszéli házakban, amelyek semmilyen értelemben nem feleltek meg az igényeiknek. A projektmenedzser bírálta azt a szociális bérlakásépítési programot is, amely kétezer bérlakás létrehozását akarja elérni a legszegényebb falvakban. Csakhogy nem derült ki pontosan, hogy ezek a bérlakások mely településeken és milyen módon épültek, azokról, amelyek megvalósulását mégis nyomon lehetett követni, a kutatók megállapították, hogy nem járultak hozzá a szegregáció felszámolásához.
Daróczi Gábor komoly problémaként említette az információhiányt. Állítása szerint
atomtitokhoz könnyebb hozzájutni, mint adatot kapni arról, hogy egy adott település iskolájában hány szaktanár tanít.
Persze, adódna a megoldás, hogy a kutatók a helyszínen tájékozódva szerezzék meg a szükséges információkat. A falvakban azonban iszonyatosan nagy a félelem, sokan arra sem mernek vállalkozni, hogy anonim módon szóba álljanak velük.
A vizsgálat tanulságait részletes jelentés összegzi. Daróczi Gábor abban bízik: ennek köszönhetően az Európai Bizottság az eddiginél nagyobb figyelmet fordít majd arra, hogy az uniós programok végrehajtásakor ne csak a pénzügyi szempontok érvényesüljenek, hanem azok megfeleljenek az alapjogi chartában lefektetett értékeknek is.
„Sajnos mi nem vagyunk olyan ország, mint Dánia vagy Finnország, hogy az iskolánk jó legyen”