Megkaptam én is a borítékot a szavazólappal, a tájékoztatóval és a válaszborítékkal. VOKS 2025. „Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?” Igen vagy nem? Kicsit örülök, mert a küldemény azt jelzi, velem is konzultál a kormány, engem is megkérdez, vagyis még magyar állampolgárnak számítok. A kérdés már kiverte párszor a biztosítékot, most a tájékoztató háttérszöveget olvasgatom, hátha árnyalja a képet. De a hatás ellenkező, még jobban beleránt a méreggőzbe. Persze nincs min meglepődni. Aki aljas módon kezel egy konfliktust, aljas plakátot készít, aljas kérdést tesz fel róla, az információs szövege sem lehet róla más. Kormányunk fel sem veti, hogy az ukrán csatlakozásnak esetleg lehetnek előnyei (azért is van ott a szavazólapon az „igen” opció). Az előnyökről Brüsszel beszél. Nekünk a „magyar érdeket” kell szem előtt tartanunk, mikor egy háborúba sodródott ország sorsáról nyilatkozunk. A kockázatokat. Amelyekből a kormány szerint jó pár van. Pénzügyi, mezőgazdasági, munkaerőpiaci, nyugdíjakat érintő, közbiztonsági, élelmiszerbiztonsági, egészségügyi. Hát igen, Ukrajna megmentése, támogatása, integrációja kockázatos számunkra. Az orosz erőszak előtt fejet hajtani viszont nem.
Borzadály szembesülni minden nap azzal, hogyan öli ki a kormánypropaganda az emberekből, híveiből a minimális szolidaritást. A szavazás üzenete: ne állj ki a gyengébb, a bántalmazott, az elnyomott mellett! A nagyobb erőt tiszteld! Ahhoz alkalmazkodj, azt szolgáld, bármilyenek legyenek is a céljai! Ahogy Trump bácsi és Putyin úr diktálja! A saját elveidhez, doktrínádhoz sem kell ragaszkodni. Nacionalista vagy? A nemzeti szuverenitás híve, mint a kormány? Ez helyes, de más ország szuverenitása nem fontos, nem a mi ügyünk. Akit eltaposnak, azt eltapossák.