Lassan hozzászokunk, hogy a Fidesz-kormány fontos, sokszor évtizedekre hatással bíró döntéseket rejt el gigantikus hosszúságú salátatörvények pár sorában. Ez történt idén áprilisban is, amikor egy 136 oldalas, 258 paragrafusból álló törvényjavaslat került az Országgyűlés elé. Az igen hosszú, az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről címet viselő tervezet közepe táján egy nyúlfarknyi rész a 2009-es erdőtörvény módosítását helyezte kilátásba. Bár a szakasz rövid volt, a természetért aggódó hazai szakemberek körében óriási felhördülést okozott, mert állításuk szerint a módosításnak köszönhetően egyszerűbbé válhat erdeink letarolása.
Petíciót hirdettek, ezt több mint 47 ezren írták alá. Májusra mintha áthelyeződött volna a fókusz, a törvénytervezet részletes indoklást kapott, az Országgyűlés honlapján közöltek a változó klímához való adaptációt hozták fel indokként. Sulyok Tamás köztársasági elnök nem írta alá, megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, amelynek azt így újra kellett tárgyalnia. Hiába, a parlament végül megszavazta a törvényjavaslatot. Ebben például az is szerepel, hogy bizonyos feltételek mellett végezhető tarvágás a természetvédelmi rendeltetésű, őshonos fafajokból álló erdőkben.
Képmutatás lenne úgy tenni, mintha a fára mint tüzelőre, építési vagy bútoralapanyagra nem volna szükségünk. A kitermelés módja azonban nem mindegy.
Az akkor még tervezetként megismert módosítás ellen tiltakozott számos természetvédelmi egyesület, a WWF Magyarország, az MTA Biológiai Tudományok Osztálya. Az erdészszakma képviselőiből álló Pro Silva Hungaria Egyesület is azt írta honlapján, hogy a módosítás bővítené a tarvágás lehetőségét az őshonos fafajú, természetvédelmi rendeltetésű erdőkben, valamint eltörölné az ilyen erdők esetében a mageredetű természetes felújítás kötelezettségét, ez pedig az általuk képviselt szakmai elvekkel nem egyeztethető össze. Tegyük hozzá, akadt, aki egyetértett a tervezettel. Például az Agrárminisztérium tanácsadó testülete, az Országos Erdő Tanács. A májusi ülésükön hozott többségi döntés szerint a törvénymódosítási javaslat nem növeli, hanem korlátozza a tarvágás lehetőségeit. Azért, indokolják, mert míg korábban bizonyos helyeken elvileg bármekkora területeken, a módosítás értelmében ettől kezdve legfeljebb három hektáron végezhető. Leszögezték azt is, hogy meglátásuk szerint a törvény nem befolyásolja az erdőben végzett munkálatok hatósági, természetvédelmi kontrollját.
Két ellentmondó szabály
A törvény ellen a WWF Magyarország is szót emelt. Azt a világszervezet hazai Erdő programjának vezetője, Gálhidy László egyelőre nem tudja megmondani, hogy az elfogadott jogszabály mekkora valós veszélyt jelent. Azt is csak pontos elemzés után lehetne értékelni, hány erdő, hány hektár lehet érintett. Indokait hallgatva egy biztos: nehezen tudjuk párhuzamba hozni a fakivágást a klímavédelemmel. A módosítások egy része az úgynevezett sarjaztatásra irányul, ami egy nagyon egyszerű erdőfelújítási mód: a kivágott erdő a tuskó- és gyökérsarjakon keresztül újul meg. Meglátása szerint elég lett volna egy kivételszabályt tenni az erdőtörvénybe, nem kellett volna azt ennyire felforgatni.
További probléma, hogy a magról történő természetes felújítás kötelezettségét törlik el. Ez eddig nagyon fontos eleme volt az erdőtörvénynek. Olyan erdőkben, mint a bükkösök, tölgyesek, muszáj volt ezt a természetes utat választani a felújításhoz. Most azonban már más utak is megnyíltak: lehet sarjaztatni, vagy máshonnan származó fák magjaival mesterségesen felújítani. Tehát úgy fest, mintha azt a vonalat erősítené a döntéshozó, hogy igen, újuljon meg az erdő, de valami más fafajjal. Ez egy nagyon sarkos mezőgazdasági logika, ráadásul gyakorló szakemberek tapasztalatai szerint fafajok elegyítésére eddig is lehetőség volt. A védett területek azért vannak kicsit jobb helyzetben, mert azokra vonatkozik a természetvédelmi törvény is, amely kategorikusan tiltja a mesterséges beavatkozást olyan helyzetekben, amikor az adott erdő képes természetes módon megújulni. Ellentmond tehát egymásnak az erdő- és a természetvédelmi törvény.
Gálhidy László hozzáteszi: az általa ismert kollégái többsége szerint utóbbit nem lehet megkerülni. Az biztos, hogy a kevesebb adminisztráció az erdőgazdálkodó életét és a fafajcserét is könnyebbé teheti. A dilemmát az okozza, hogy a törvényben leírt beavatkozások jó részét eddig is meg lehetett tenni.
Megy a bükk, jön a tölgy
A klíma valóban változik, ezt kár lenne tagadni, és ahogy a szántóföldi növények, úgy az erdők is megsínylik a szaharai hőséget, a csapadéktalan hónapokat. Észszerűnek tűnik, hogy sem egyik, sem másik téren nem feltétlenül életképesek azok a fajok, amelyek a megelőző évtizedekben, évszázadokban, szóval tenni kell valamit. A hőmérséklet növekedésére és a csapadékhiányra a bükk, a tölgy sokkal érzékenyebb, mint például az ezüst hárs, a csertölgy, a molyhos tölgy. Ahogy eltolódnak a klímaövek, a bükkösök helyét majd a tölgyesek foglalják el. Éppen ezért olyan kutatások is folynak, hogy miként lehetne egy őshonos fajt annak déli változatával helyettesíteni. Azonban Baráz Csaba természetvédelmi szakember, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egykori munkatársa állítja, hogy bár az erdeink kétségkívül pusztulnak, a módosítás sehogy sem szolgál klímavédelmi, erdőfenntartási célokat. És hiába cserélnék le az őshonos fajokat melegtűrőbb balkáni fajokra, ha maga az ok, az emberi tevékenység nem változik. Szerinte az áldatlan helyzet a végletesen elhibázott erdőgazdálkodási gyakorlat, az azt megalapozó erdészettudományi paradigma miatt alakult ki.
Az erdőket a hozamvezérelt, nyereségorientált hozzáállás, a fafaj igényénél jóval nagyobb egyedsűrűség, a rossz erdőszerkezet tette tönkre.
Mindezeket a termőhely kihasználása és a kedvező törzsalak: az értéktelen gallyfa nélküli „sudár” nevelése érdekében alkalmazzák. Tehát, szögezi le, mára ökoszisztéma helyett a klímaváltozáshoz alkalmazkodni képtelen, azaz adaptációs készségétől és immunrendszerétől megfosztott fatömeget, ültetvényeket hoztak létre.
Tették, amit gondoltak
Gálhidy László emlékeztet, hogy a törvény eddig sem volt visszatartó erő, az általános korlátozás ellenére volt példa tarvágásra. Ilyen a Fényi-erdő esete, ahol egy kiskapu tette lehetővé, hogy egy értékes, egyedülálló erdő egy részét levágják. (A Nyírségben három hektár természetközeli állapotban maradt erdőt vágtak ki. A munkálatokat végző Nyírerdő Zrt. kiállt amellett, hogy a szabályoknak megfelelő és okszerű munka zajlott.)
Szuromi László nyugdíjas természetvédelmi szakember a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál dolgozott, a mátrai tájegységet vezette. A módosított rendeletet a WWF-es szakemberhez hasonlóan abból a szempontból ő sem érti, hogy ha például valamit kiemelt állami beruházásnak vettek, akkor eddig is mindegy volt, hogy védett, vagy nem védett az adott terület. Elég visszagondolni a végül félbehagyott Fertő tó-projekt esetére. Nem lát bele a valós motivációba, a szakma csak találgat. A kollégái védelmében azt mondja, hogy az erdészetek, az erdőgazdálkodók egyre inkább zöld szemléletűek, az örök erdő fogalmát, a természetszerű erdőgazdálkodást követik. Ugyancsak az erdészszakma védelmére kel Baráz Csaba. Van olyan irányvonal, amely az áldatlan helyzet megoldását keresi, olyan erdőgazdálkodási módot, amely a folyamatos erdőborítás fenntartásával oldaná meg a faanyagtermelést. Ez a lánykori nevén „pro silva módszer”, amit évtizedek óta hirdetnek, de néhány „kirakatprojektet” leszámítva jóformán semmi nem valósult meg belőle.
