...és akkor szimbolikus gesztusként kiszabadították az országcímert a Magyar Tudományos Akadémián

Széchenyi István 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésén ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA elődje) megalapítására. A 60 ezer rénes forint 1825-ben hatalmas összegnek számított, az Akadémia első 27 rendes tagjának személyi költségeinek jelentős részét fedezte. Mai értékben ez az összeg milliárdos nagyságrendű támogatásnak felel meg.

Az MTA székházát Friedrich August Stüler német építész tervezte neoreneszánsz stílusban. Az építkezés 1862 tavaszán kezdődött meg, a kivitelezést Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós irányította. Az épületet 1865. december 11-én avatták fel. Az építés költsége – beleértve a berendezést és a díszítést is – mintegy 800 ezer forintot tett ki. Az építkezést országos gyűjtés finanszírozta, amelyet több jelentős adományozó is támogatott: báró Sina Simon 80 ezer forinttal, herceg Batthyány Fülöp 50 ezer forinttal, gróf Károlyi György 40 ezer forinttal járult hozzá, továbbá József nádor 10 ezer forinttal támogatta az építkezést. Emellett Erdély kormányzója, gróf Teleki József családi könyvtárával is hozzájárult az Akadémia létrejöttéhez.

Az Akadémia palotájának építészeti programjában már eleve szerepelt a képtár: Stüler a legmodernebb muzeológiai elvárásoknak megfelelő kiállítótermeket alakított ki az épület második és harmadik emeletén. Az első jelentős műgyűjtemény, amely a képtár alapját képezte, az Esterházy család hercegi ágának grandiózus kollekciója volt.

A székház felújítása több éves előkészítés után 2023 nyara óta folyik, várhatóan augusztusban fejeződik be. Jelzésértékű, hogy se a magyar állam, se egy alapítvány, egyetlen tehetős adományozó sem járult hozzá a költségekhez. Holott a Parlament és az Operaház után az Akadémia épülete számít a harmadik legjelentősebb magyarországi műemléknek. A rekonstrukció mintegy (áfával együtt) 10 milliárd forintos költségét az MTA saját forrásból fedezi – az összeget az Akadémia úgy teremtette elő, hogy évekkel ezelőtt eladta magyar államnak egy korábbi budai ingatlanát. Egyébként az akadémiai törvény kimondja, az ilyen típusú bevétel csak akadémiai ingatlanfejlesztésre fordítható. A neoreneszánsz palota felújítását egyébként Fidesz-közeli cégcsoport – a Fejér-B.Á.L. Építő és Szolgáltató Zrt., az Épkar Zrt. és a Vitruvius Kft. alkotta konzorcium – végzi, a tervezést a Középülettervező Zrt. (KÖZTI) nyerte el, amely az első ütem részletes kiviteli terveit is elkészítette. A kivitelezés sikeréért az MTA köztestületi igazgatója, Oberfrank Ferenc, valamint Donkáné Verebes Éva elnöki megbízott a felelős. A rekonstrukció magában foglalja a homlokzat, a díszterem, a második emelet több terme, a teljes harmadik emelet, a tető és az épület előtti tér megújítását.

– 1865-ös átadása óta ehhez az épülethez nem nyúltak hozzá olyan igénnyel, mint a mostani rekonstrukció során – mondta lapunknak Oberfrank Ferenc. – A felújítás nagy erénye a maximalizmus, amelyet három fő tényező segít. Az egyik: Donkáné Verebes Éva személyében sikerült megtalálnunk egy minden szempontból fantasztikus építésvezetőt, aki az életét rátette erre a beruházásra. A második: olyan műszaki ellenőröket találtunk, akik Évával együttműködésben tényleg szigorúbbak, mint a tudósok. A harmadik pillér: az Akadémián olyan szakértelem van együtt, ami jól szervezve azt a művészettörténeti, műemlékvédelmi szakszerűséget és minőséget tudja biztosítani, és legitimálni, ami egy ilyen igényű épületnél fontos. Két egészen kiváló akadémikus, Lővei Pál és Mikó Árpád művészettörténészt mindenképp meg kell említenem. Az Akadémia egyébként a közelmúltban elmondta a kormánynak, hogyan védené a magyar műemlékeket. Elég szigorú szempontokat írtunk le, amelyeket a saját épületünkre is alkalmazunk. Teljes transzparenciával tudjuk vállalni, hogy azt a forrást, amit az MTA közgyűlése a felújításra adott, azt jól használtuk föl, tartani tudtuk a költségeket és a műszaki minőséget is. A felújítás kivitelezését végző konzorcium és a tervezőiroda is megérdemli az elismerést: egy ilyen munkát csak együtt, együttműködésben lehet jól elvégezni.

Donkáné Verebes Éva korábban kórházi beruházásokban vett részt, majd Budapesten két műemléképület, a Károlyi-Csekonics-palota és a Budai Vigadó felújításának lebonyolítását bízták rá. – Életem legnagyobb kitüntetése, hogy az MTA székháznak felújításáért felelhetek. A kivitelező eleinte minden lében két kanálnak tekintett, most már azt kapom meg, milyen jó, hogy így tudtunk együtt haladni. Rengeteg olyan kihívással kellett szembesülni az épület föltárásakor, amire sem a tervező, sem a kivitelező, sem a megrendelő nem számíthatott. Eredetileg 2024 novemberében kellett volna átadni az épületet, ezért vagyunk csúszásban. A költségre viszont nagyon büszke vagyok: viszonylag alacsony áron vállalta a kivitelező, abban az időszakban, amikor volt a nagy energiaválság.

– Egy műemléképületnél olyan eredeti megoldásokat is alkalmazhatnak a tervezők és a kivitelezők, amiket sehol máshol nem látunk. A mi tervezőinknek, statikusainknak, kivitelezőinknek is sehol máshol nem látott, és a praxisunkban soha elő nem forduló technikai megoldásokkal kellett élni – tette hozzá Oberfrank Ferenc. – Ilyen például a függőfal a harmadik emeleten: a képtár legtöbb fala fölülről van függesztve, hogy ne terhelje meg a díszterem födémjét. A díszterem – Lotz Károly által gyönyörűen dekorált – mennyezetének a felfüggesztése is speciális. A Műszaki Egyetem és az Akadémia legkiválóbb szakemberei majdnem tíz évig segítették a rekonstrukcióra való felkészülést, mégis, amikor elkezdődött a felújítás, rejtett titkokra bukkantunk. Eredetileg nem terveztük, hogy végül fel kell állványozni a dísztermet, ám amikor ez megtörtént, a fejünkhöz kaptunk: ha már föl van állványozva, akkor nézzük meg, lehet-e restaurálni a mennyezetet is. Akkor megtaláltuk azt az elismert és nagyon sok helyen dolgozó restaurátor céget, (Seres András restaurátor cégét), amely a felkészülésben is kapott feladatokat – tehát jól ismeri a termet –, és egy racionális plusz összegért vállalta a feladatot, a kivitelező pedig befogadja ezt a plusz projektet. Így született meg az a pazar állapot, ami most látható.

Donkáné Verebes Éva egy apró momentumot is megemlített: – Amikor folyt a díszterem restaurálása, egy nap jött körülnézni a műszaki ellenőr. Egyszer csak megszólalt: te jó Isten, ő volt a professzorom a Műszaki Egyetemen, tőle tanultam mindazt, amit most majd rajta fogok számonkérni! Tehát egy rendkívüli jó csapat jött itt össze, professzorasszony, egyetemi docens is dolgozott a falképekkel.

Az épületet Donkáné Verebes Évával jártuk be. A díszteremben nemcsak Lotz falképei születtek újjá, falkutatás nyomán a terem visszanyerte az eredeti díszítő festését. Az 1950-es években a mennyezetre gázcsövekből készült csillárokat helyeztek fel, nem kímélve a szekkókat, sőt, lefedték az országcímert is. A csillárok most lekerültek a mennyezetről – helyette gyöngyfüzér formájú világítást kapott a terem –, és egyfajta szimbolikus gesztusként is kiszabadították a letakart országcímert. A terembe 21. századi gépészet került: rézrácsok rejtik a hűtő-fűtő rendszert, a karzat alatti dobogó pedig rejti a légkeverő rendszert. A függönyök spanyol tűzálló bársonyok.

A tetőszerkezet is teljesen megújult, a műemléki szakemberek ragaszkodtak ahhoz, hogy a világ legjobb, kanadai palája kerüljön fel a tetőszerkezetre. A tetőn újra négy szfinx őrzi az épületet, ahogy utoljára az 1880-as években, közvetlenül a vörösréz ereszszerkezet alatt pedig százhetven díszítő oroszlánfej.

A harmadik emeleten a Régi Képtár mintegy ezer négyzetmétere is egy korszerű, ám klasszikus szépségében megújuló kiállítóteret ígér. Az állandó kiállítások mellett időszaki tárlatok otthona is lesz, Babus Antal gyűjteményvezető kurátorságával be fogja mutatni az MTA összes kincsét, így a Corvinákat, a Szózat és Az ember tragédiája kéziratát és Radnóti Bori noteszét is.

A rekonstrukció egyik fő célja egyébként, hogy a tudományos közösség és az egész társadalom felé is nyisson az MTA, az új múzeumként megnyíló képtár ennek lesz az egyik színtere. Ezt szolgálja a Tudomány éve a Színházban program, valamint a Tudománybarát település program is, amelyek most, az MTA bicentenáriumi évében indultak.