Magyarország barátja lehet a budapesti olimpia végzete

A svájci Lausanne-ban lévő Olimpiai Házban Thomas Bach hétfőn átadta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki posztját utódjának, Kirsty Coventrynek. A német Bachot, aki 1976-ban Montrealban vívásban nyert olimpiai bajnokságot, és 12 éven át vezette a szervezetet, minden idők legfiatalabb elnöke, a 41 éves és kétszeres olimpiai bajnok zimbabwei úszónőből lett politikus váltja a legnagyobb befolyással bíró sportszervezet élén. A kérdés számunkra most az: a váltás milyen és mekkora hatással lehet a budapesti olimpiarendezési vágyakra?

A márciusi voksolás eleve komoly meglepetéssel zárult, mert a hét kandidáló jelölt közül Coventryt előzetesen nem tartották esélyesnek, mégis ő futott be az angolok 1500 méteren kétszeres olimpiai bajnok legendája, az atlétikai világszervezet elnöke, Sir Sebastian Coe előtt: ahogy akkoriban a nemzetközi hírfolyamban megjelent, a korábbi futót csak a sajtó szerette, a NOB elnökéről döntő grémium kevésbé. Nem véletlenül: Coe a stratfordi Olimpiai Parkban közzétett kiáltványában olyanokat ígért, amelyek megrendítették volna az eddig ismert NOB-ot. Azt mondta, „túl sok hatalom össz­pontosul túl kevés ember kezében”, és szerinte a szervezetben kevés a szakértelem, ám folyamatos a helyezkedés, és a források elosztása is inkább baráti, mintsem szakmai alapokon történik. Coe konkrét ígéretet tett a NOB reformjára, ami viszont annyira nem volt az ínyére a voksolóknak, hogy egy füst alatt és első körben megválasztották egyik riválisát.

A hazai sportvezetés egyöntetűen üdvözölte a választás végeredményét, és dr. Fürjes Balázs, a NOB tagja, aki a legmagasabb poszton lévő magyar sportvezető, akkor így kommentálta a döntést: „Minden adottsága, tapasztalata és képessége adott ahhoz, hogy Thomas Bach örökébe lépjen. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy továbbra is Magyarország barátja lesz a NOB elnöke.” A volt úszónő valóban ismerheti a nemzetközileg is jegyzett magyar úszósportot, a budapesti vizes világbajnokság vendégeként személyesen is meggyőződhetett a sportág hazai helyzetéről. Fürjes szerint a NOB-elnök sokat tud majd tenni azért, hogy a következő nemzedékeknek is fontos és izgalmas maradjon az olimpia, és képes arra, hogy jól kezelje a megváltozott világ és a mesterséges intelligencia okozta kihívásokat.

A budapesti olimpiarendezés ügye pillanatnyilag nem központi kérdés, de folyamatosan ott lappang a nagyon vágyott kormányzati álmok között, ami gyakran sokkal inkább a jelenlegi miniszterelnök ízlését, mintsem a racionalitást tükrözi. Egyelőre nem látni, hogy a leendő helyszínek kijelölésében milyen álláspontot vagy filozófiát képvisel Coventry, de mivel erről se a kampánya, se a megválasztása és a hivatalba lépése között eltelt három hónap alatt nem beszélt, ezért gyanítható: nem tervez forradalmi változásokat. Vélhetően a házigazdák kiválasztási szempontjai sem fognak változni, és a szavak szintjén leggyakrabban ismételgetett tétel, a „fenntarthatóság” lesz a rendezés elnyerésének egyik fajsúlyos feltétele. Ez elvileg azt jelenti, hogy csak olyan város nyerhet rendezési jogot, ahol nem vagy csak minimális infrastrukturális fejlesztés kell az olimpiához. Itthon unalomig ismételgetett érv, hogy ezeket a fejlesztéseket egyébként is meg kell építeni, tehát nem növelnék a budapesti rendezés amúgy szinte felfoghatatlan költségeit. Arra a kérdésre azonban még egyszer sem érkezett válasz, hogy az olimpiához társított fővárosi fejlesztések elindításában akkor ki vagy mi gátolja a magyar kormányt? Miért csak a játékok örvén jut erre pénz?

Annyi biztos, 2028-ban Los Angeles, 2032-ben Brisbane a porondmester. Afrika az egyetlen kontinens, amelyik még soha nem volt házigazda, és ez igenis előrevetítheti: a zimbabwei NOB-elnök elindíthatja azt a folyamatot, amelynek végén ez a kontinens is kap egy olimpiát. Alighanem egyedül ez teheti majd végleg zárójelbe a józan ész határait feszegető magyar rendezési szándékot.