A Veszprém vármegyei Egyházaskeszőnek jelenleg 481 lakosa van. Innen származik a milwaukee-i Marquette Egyetem leghíresebb professzora, akinek Amerikában nyilván hosszasan kellett betűznie szülőhelyét, ám ha bemutatkozott, hogy „Élő Árpád vagyok”, mindenki megtorpant: „Csak nem az az Élő?”
De igen.
Aki létrehozta azt az értékelési rendszert, amelyet mindenekelőtt a sakkból ismerünk, ám használják – vagy használták – a labdarúgásban, az amerikai futballban, a baseballban, a kosárlabdában, a golfban, a biliárdban, a bowlingban vagy az e-sportban is.
Élő a metódust 1959-ben fejlesztette ki.
Akkor már 46 éve élt az Egyesült Államokban, és 33 esztendeje dolgozott elméleti fizikusként a Marquette-en, ahol nyugdíjazásáig összesen 43 évet töltött.
Szisztémáját nem lihegte túl. „Azok az emberek, akik nem ismerik a statisztikai módszerek természetét és korlátait, gyakran túl sokat várnak el az értékelési rendszertől – mondta. – Az értékelések csupán a teljesítmények összehasonlítását nyújtják, nem többet és nem kevesebbet. Egy személy teljesítményének mérése mindig a versenytársai teljesítményéhez viszonyítva történik, és mind a játékos, mind az ellenfelei teljesítménye nagyjából ugyanazoknak a véletlenszerű ingadozásoknak van kitéve. Egy személy értékelésének mérése összehasonlítható egy parafa helyzetének mérésével, amely a felkavarodott víz felszínén billeg, és egy kötélhez kötött bottal a szélben ringatózik.”
Ezzel együtt az amerikai sakkszövetség St. Louis-i közgyűlése már a kidolgozás után egy évvel elfogadta az Élő-rendszert, míg a szellemi sport nemzetközi szervezete, a FIDE 1970-től alkalmazta.
Élő Árpádot igazán közeli kapcsolat fűzte az amerikai szövetséghez. Konkrétan ő alapította azt, és 1935-től 1937-ig az elnöke volt. Autodidakta módon tanult meg sakkozni az Encyclopaedia Britannica segítségével, de egészen jól elsajátította a játékot, mert 9-szeres wisconsini bajnok volt, máig ő Milwaukee sakktörténetének legerősebb játékosa.
Miután kidolgozta az Élő-rendszert, megemlítette: „A harmincas évek közepén 2230 pontom lehetett.”
Utolsó versenyén 1969-be n játszott, összesen 37 egymást követő állami bajnokságon szerepelt. Nem mulasztotta el felidézni, hogy „kilenc győzelmem közül az egyik holtversenyes elsőség volt”. S mosolyogva emlékezett meg arról, hogy 1957-ben az Egyesült Államok nemzeti ünnepnapján, július 4-én az alig 14 éves Bobby Fischertől is kikapott (49 lépésben). „Pedig világossal játszottam” – tette hozzá.
Élő 1978-ban könyvet adott ki A sakkjátékosok értékelése, múlt és jelen címmel, amelyben 476 sakkozót rangsorolt korábbi – egyenként ötéves – csúcsteljesítményei alapján. Portisch Lajos (2630) a 21-23., Maróczy Géza (2620) a 24-29., Szabó László (2610) a 33-37. volt. Az élmezőny így festett: 1. José Raúl Capablanca (kubai) 2725 Élő-pont, 2-3. Mihail Botvinnik (szovjet), Emanuel Lasker (német) 2720, 4. Mihail Tal (szovjet) 2700, 5-7. Alekszandr Aljechin (szovjet-francia), Paul Morphy (amerikai), Vaszilij Szmiszlov (szovjet) 2690.
Azóta már tizenöten jutottak 2800 pont fölé, a topon a norvég Magnus Carlsen (2882) van, mögötte a szovjet-orosz Garri Kaszparov (2851) következik. Az Élő-pontos örök rangsorban Fischer (2785) a 23., a szovjet-orosz Anatolij Karpov (2780) a 25. A legmagasabbra értékelt női játékos Polgár Judit (2735).
Az Élő-rendszert 1997-ben Bob Runyan statisztikus adaptálta a nemzetközi labdarúgásra, majd kollégája, Jeff Sagarin az NFL-csapatok rangsorolására. A fogadtatás vegyes volt, mégpedig a szisztéma lényege miatt. A véleménymondók azt hangoztatták: „Az Élő-értékelések nagyszerűsége és szörnyűsége is abban rejlik, hogy pontosan tudjuk, hol állunk mindenki máshoz képest.”
Az 1992-ben, 89 éves korában elhunyt Élő maga hangoztatta: „Ez csupán eszköz a teljesítmények összehasonlítására, a relatív erő felmérésére, nem pedig egy nyúl előtt lengetett sárgarépa vagy egy darab cukorka, amit a gyereknek adnak jó magaviseletéért.”
Azért a rendszere máig élő.