Orbán Viktor miniszterelnök a párizsi játékok után a Nemzeti Sportnak újra pedzegette, Budapest mikor és hogyan rendezhetne olimpiát. Karácsony Gergely főpolgármester az eddiginél megengedőbb hangot megütve szintén beszélt a lehetőségről, miként Magyar Péter is. A napokban pedig ön több interjút adott erről. Miért van megint napirenden a téma?
Olimpiai évben vagyunk, magyar győzelmeknek is örülhettünk, érthető, ha ilyenkor ötkarikás lázban ég az ország. Meggyőződésem, hogy ha jól csináljuk, az egész országnak előnyére válna az olimpia, és a legtöbbet Budapest nyerne. Sportlétesítmények alig hiányoznak, ám rendbe kellene tenni a közösségi közlekedést, és az olimpiai terheléshez is, meg egyébként is elengedhetetlen a budapesti kórházak korszerűsítése. Az olimpia gyorsítópálya lenne.
Mit gondol az olimpiai népszavazási kezdeményezésekről?
A népszavazás elsőre jó ötletnek tűnik, de a látszat csalóka. A NOB nem kívánja meg, előírásai között nem szerepel. Nem volt még egyetlen olimpia, se téli, se nyári, amit népszavazás előzött volna meg. Most Franciaország után az USA, majd Ausztrália következik – a világ legerősebb demokráciái, a népszavazás igénye fel sem merült. Abban a 10 városban, ahol az elmúlt tizenegy évben népszavazásra akarták vinni, az olimpia mindenütt zsákutcába jutott.
Úgy tűnik, ahol a politikusok áttolják, áthárítják a döntést és a felelősséget, ahol a hatalmi harc eszközévé teszik, ott az olimpia ügye megfeneklik.
Mert így a polarizáció, a politikai harc irányába viszik a kérdést, és az ilyen referendumok mindenről szólnak, csak nem magáról az olimpiáról. Kétségtelenül nehezebb út, amikor politikai riválisok a másikkal való érdemi együttműködést, közös munkát választják, megpróbálnak szót érteni ádáz ellenfeleikkel is, és a képviseleti demokrácia intézményeiben felelős döntést hoznak. De a tapasztalat azt mutatja, hogy csak ez vezet eredményre és olimpiához.
Egy éve, NOB-taggá választása után lapunknak azt mondta, nem tud kormányzati törekvésről. Most van rendezési szándék? Vagy a téma alkalmas egyéb ügyekről elterelni a fókuszt?
Mit mondott Orbán Viktor az interjúban? Egyfelől, hogy ő támogatná a rendezést – ez nem újdonság –, másfelől, hogy a kormánynak ezzel nincsen dolga, Budapest önkormányzatának és a MOB-nak kell közös nevezőre jutnia. Karácsony Gergely arról beszélt, hogy az olimpiát a város fejlődésének a szolgálatába lehetne állítani. Magyar Péter is azt mondta, szakmai diskurzusra, transzparenciára, közös döntésre van szükség. A sikeres párizsi rendezés megmutatta a fenntarthatóságot: le lehet bonyolítani úgy egy ekkora eseményt, hogy az a városhoz van igazítva, nem a várost alakítják az olimpiához. Párizs szervezési összköltsége 4,4 milliárd euró, mintegy 1700 milliárd forint volt. Ám ennek az összegnek csupán a három százaléka volt közpénz! A franciák a szervezési kiadások kilencvenhét százalékát magánpénzekből finanszírozták: jegyértékesítés, vendéglátási csomagok, NOB-támogatás és kereskedelmi partnerek, szponzorpénz.
Karácsony Gergely: Ha a város fejlesztéséhez olimpia kell, akkor legyen olimpia – VideóÉn ennek az összegnek a duplájáról tudok: a viadal összesen 9 milliárdba került.
El lehet, sőt, el is kell majd arról vitatkozni, mi minősül rendezési kiadásnak. Vajon az, hogy Párizs megépített egy régóta tervezett metróvonalat, amihez az olimpia adta a felhajtóerőt, olimpiai költség lenne? Valóban, a franciák az olimpiát megelőző hét évben megvalósítottak komoly közlekedésfejlesztéseket, amelyeket használtak az ötkarikás játékok alatt is, majd fognak még száz évig. Az ön számai pontosak, ezek összege a szervezésen túl 4,5 milliárd euróra rúgott – és ennek csupán bő harmada volt közpénz, a többi itt sem az adófizetőket terhelte. Minden szám a franciák saját kimutatása, de azt független nemzetközi könyvvizsgálók auditálják.
Minek ahhoz olimpia, hogy ezeket a fejlesztéseket el lehessen kezdeni megvalósítani?
Nagyon jogos kérdés, az egyik legfontosabb talán! Ha mindenki tudja, hogy ezekre a fejlesztésekre amúgy is szükség van, miért nem valósulnak meg egyébként is? Sok évszázados tapasztalat: ez az élet természete. A legkisebbtől a legnagyobb közösségekig vannak dolgok, amikre tudjuk, hogy nagy szükség lenne, amikhez kell komoly összpontosítás, de valahogy mindig elmaradnak. Egészen addig, amíg nincs valami apropó, évforduló, ünnepi alkalom, ami mégiscsak kiváltja, „kiprovokálja” a megvalósításukat. Európában, a kontinensen nálunk épült meg 1896-ban az első metró. Budapest és a kormány közösen határozott arról, hogy csak akkor járul hozzá a munkálatokhoz, ha garantáltan elkészül a honfoglalás 1000 éves évfordulójára. Ha nincs ünnepségsorozat és a nagy nekibuzdulás, nincs kismetró, Hősök tere, Szépművészeti Múzeum, sok minden más, és ma Budapest jóval szegényebb lenne.
De Münchenben az 1972-es olimpia miatt épült meg a ma is naponta közel egymillió utas által használt S-Bahn-hálózat, Barcelona pedig az olimpiának köszönhetően vált ipari kikötővárosból igazi világvárossá.
Az olimpia új lendületet tud adni a fejlődésnek.
Nem hiányzik egy központi aréna?
A NOB elvárása: csak az olimpia miatt ne építs semmit! Már rég nem egyetlen város a házigazda, sőt, azt javasoljuk, ha a közelben van nálad hiányzó létesítmény, bátran lépd át az országhatárt is. Az atlétikai világbajnokságra készült ideiglenes lelátókkal 35-40 ezres aréna adott, a 65 ezres Puskás is, utóbbi tökéletes volna a nyitó- s záróünnepség számára.
Az átláthatóság nem kimondottan jellemző hazánkra az elmúlt 14 évet tekintve. Titkosak a Belgrád−Budapest-vasútvonal szerződései, Orbán apja szállít követ a munkálatokhoz, a futballstadionok ára a bejelentetthez képest átlagosan 70 százalékkal emelkedik. Ezek olyan körülmények, amelyekre még az elhivatott sportfanatikus is azt mondja: na ne!
NOB-tagként nem feladatom részt venni a napi politikai vitákban. De az olimpián még gondolkodni is csak akkor szabad, ha már az előkészítő munkát is képesek vagyunk nyilvánosan, szakmai alapon, az ellenérveket meghallgatva, az öncélú pártpolitikát visszaszorítva, érdemi társadalmi vitát lefolytatva elvégezni. A nélkülözhetetlen politikai egyetértésnek és együttműködésnek garanciális jelentősége is van: ha a versengő politikai erők közösen dolgoznak az olimpián, nyilván árgus szemekkel ellenőrzik egymást, s elkerülhetetlen a teljes transzparencia. Lehetetlennek hangzik? Igen. De hiszem: hazánk is képes arra, amire mások azok voltak. Donald Trump és Hillary Clinton között még a legádázabb elnökválasztási csatározás közepette is konszenzus volt a Los Angeles-i játékok támogatása terén, s a két oldal tudott együtt dolgozni az olimpiáért. Párizs polgármestere az elnökválasztáson kihívója volt Emmanuel Macronnak, de még a kampányban is együttműködtek a játékok érdekében.
Azt mondja, társadalmi, kulturális változást kellene elérni egy olyan országban, ahol a miniszterelnök a parlamentben kérdésre annyit felel, hogy boldog karácsonyt…
Én NOB-tagként erről tudok beszélni: Párizsban az olimpiai és paralimpiai játékokra eladtak 12 millió jegyet, a tévéközvetítéseken keresztül a világ népességének a fele kapcsolódott a küzdelmekhez. Kilenc évig készültek rá, sok erőforrást vetettek be.
Csak akkor lehet esélyünk, ha képesek vagyunk másképp viselkedni a megszokotthoz képest.
Jó hír, hogy ahol a vitákból olimpia lett, ott előnyére változtatta meg a közgondolkodást is. Az olimpia és főleg a paralimpia, a tízéves út empatikusabbá, érzékenyebbé tenné a társadalmat a fogyatékosok, így általában az elesettek iránt. Nem mellesleg kikényszerítené a budapesti közlekedés akadálymentesítését. A hosszú közös munka óhatatlanul erősítené az együttműködés és az önkéntes segítés kultúráját.
Megértem, hogy NOB- és MOB-tagként ilyen víziója van. De ahol az iskolai, a szociális és az egészségügyi ellátórendszer gyakorlatilag összeomlott, nehezen látom, hogy a jelenlegi kormány változtatni akarna saját hozzáállásán.
Az olimpia nem lenne megoldás minden bajunkra. Sehol sem volt az. De ha a városok, országok akkor rendeznének olimpiát, ha már megoldották minden bajukat, sehol nem lennének játékok. Másutt sem oldódott meg minden egy csapásra, de az olimpia előrevitte a közösséget. Ezért sem talál olyan országot, amely megbánta volna a rendezést.
Az athéni rendezés következménye azért sokakat elriaszt.
2004-ben a görög nemzet újjászületett és megerősödött: foci-Eb-t nyertek és sikeres olimpiájuk volt. Hamis mítosz, hogy Görögországot a 2004-es játékok vezették válságba. A csőd más okokból, 8-10 évvel később következett be. A volt tőzsdeelnök, Szalay-Berzeviczy Attila tanulmánya szerint az olimpia a görög gazdaságot segítő vállalkozás volt. Amit biztosan jobban kell csinálni, az a létesítmények utóhasznosítása.
Van esély a 12, 14 év múlva esedékes játékokra, amikor India, Indonézia és Egyiptom is tervez jelentkezni?
Biztosra veszem, hogy a XXI. században Afrika és India egyaránt otthont ad majd a játékoknak. És abban is, hogy a 2032 utáni két olimpia egyike Európában lesz.
Egy éve NOB-tag. Miként telt ez az időszak?
Két izgalmas bizottság tagja vagyok, a brisbane-i előkészítésben veszek részt, valamint az olimpiai programról határozunk. Tanulságos. Emlékezetes volt nagy sikerrel megrendezni Budapesten az utcai sportok olimpiai kvalifikációját. Aztán jött Párizs és a legszebb élmény: amikor átadhattam az első aranyérmet Kós Hubertnek. Sosem hallottam még ilyen szépnek a magyar himnuszt.
A birkózás és az öttusa marad műsoron?
Hamis dilemma a hagyomány vagy megújulás kérdése. Hagyomány és megújulás, mindkettőre szükségünk van. Az öttusára Versailles-ban tízezrek voltak kíváncsiak. A birkózás sincs veszélyben.
Végezetül: mit gondol Gyulay Zsolt MOB-elnök szavairól, aki Párizsban állt bele a házigazdákba, amikor kijelentette, mi 100-szor jobb olimpiát rendeznénk?
Rég nem volt ilyen jó kezekben a karmesteri pálca, mint amióta ő az elnök. Ő a magyar sport egyik ikonja, kétszeres olimpiai bajnok, egész élete a sportról és az olimpiáról szól. Talán a hazája, az olimpia iránti lelkesedése és az első napok szervezési zökkenői miatt fogalmazott így. Azóta Gyulay Zsolt is elmondta, hogy szenzációs volt az olimpia.
Valóban, Párizs magasra tette a mércét, de én minden házigazdának azt javaslom, hogy ne Párizzsal vesse össze magát, hanem a saját hagyományaihoz, városához, országához, nemzeti kultúrájához illően a saját legjobb olimpiáját rendezze meg.
Ez hoz hasznot minden házigazdának és az egyetemes olimpiai közösségnek is.
